Arcok

– Az ember negyven éves kora után felelős az arcáért – idézte Deák Tamás fiatalon elhunyt kolozsvári író szavait Németh Júlia műkritikus hétfőn délután a Barabás Miklós Galéria Farkas/Kogălniceanu utcai székházában, Antal Tövissi Anna grafikusművész első egyéni, Arcok című tárlatának megnyitóján. A megnyitón a Barabás Miklós Céh (BMC) alelnöke és a fiatal művész mellett Tosa Szilágyi Katalin festőművész, a Képzőművészeti Egyetem adjunktusa, Antal Tövissi Anna mentora is jelen volt. A kiállítás április végéig látogatható.

A rendezvény első részében a résztvevők egyperces néma csenddel adóztak a néhány nappal ezelőtt elhunyt Szabó Vilmos, a zilahi képzőművészeti élet jeles képviselője emlékének. Ezt követte a tulajdonképpeni bemutatás, bemutatkozás. Németh Júlia kifejtette: életkorát alapul véve Antal Tövissi Anna még fiatal, munkáit szemlélve azonban meggyőződhetünk arról, hogy nagyon ígéretes tehetség. – Az Arcok című kiállítás képein öregek, fiatalok, férfiak és nők jelennek meg, de úgy érzem, az alkotásokról többnyire Anna tekint vissza ránk, különböző megvilágításban – értékelte Németh Júlia. Hozzátette: munkáit nézegetve a fiatal művész őszinte kitárulkozásának lehetünk tanúi. A műkritikus szerint oda kell figyelnünk Antal Tövissi Anna alkotásainak sokféleségére is: a művész jól ismeri a különböző technikákat, a klasszikus jellemzőket pedig nagyon ügyesen társítja a számítógép által nyújtott lehetőségekkel. – A kiállított kettős portrék mind technikai megvalósításként, mind pedig mondanivalóként érdekesek, sugározzák magukból a lelki békét, akárcsak a Lövith Egon feleségéről készített munkák.

Tosa Szilágyi Katalin arra a széleskörű ismeretanyagra utalt, amellyel egykori tanítványa rendelkezik, majd további sikereket kívánt neki. Antal Tövissi Anna szerint a kiállított alkotások nem hagyományos értelemben vett portrék, inkább tükröződések. – Minden arc más technikát kíván és hoz magával. Próbálkoztam, és ugyanezt fogom tenni a jövőben – ígérte meg a jelenlévőknek a fiatal művész.


***-*--*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*


Antal Tövissi Anna bemutatkozó tárlata

Az első egyéni tárlat felejthetetlen élmény a művész számára és izgalmas kaland a nézőnek, aki előtt ismeretlen művészi világ tárul fel. Hagyományaihoz híven a Barabás Miklós Galéria gyakran szolgál effajta meglepetésekkel közönségének, biztosít teret pályakezdő művészeknek. Az április első hétfőjén megnyílt rendezvényen Antal Tövissi Anna grafikus mutatkozott be változatos, mélységében, őszinteségében figyelemre méltó anyaggal.

Ami összefogja az itt bemutatott, formájukban, technikájukban egyaránt eltérő alkotásokat az a tematika: az arc művészileg szinte kiaknázhatatlan lehetőségeket nyújtó geográfiája, geometriája, poézise. Az a felszíni változatosság, a hajlatok, domborulatok, üregek egymásmelletisége, egymást kiegészítő, feltételező, alakító idomainak összessége, jellegformáló, -meghatározó képessége, ami egyediséget kölcsönöz egy-egy megjelenítésnek, vagy éppenséggel az általánosítás lehetőségével ruházza föl.

Az ókori egyiptomi arcképektől a klasszikus görög, római majd reneszánsz, barokk ábrázolásokon át az expresszionizmusig és korunk újfiguratív, poppos vagy posztmodern, neoavantgárd megjelenítéseiig a portré mindig is előkelő helyet foglalt el a művészi megnyilatkozások terén. Hogy Antal Tövissi Anna éppen az arcok különféle alakváltozataiban találta meg azt az önkifejezési lehetőséget, amely teret biztosíthat művészi mondanivalója választékosan sokoldalú megjelenítéséhez, talán nem véletlen. Sajátos egymásra találása ez a művész pszichológiai mélységekig hatoló elemző készségének és technikai tudásának, kísérletező kedvének.

A reneszánsz-év alkalmából született Mátyás-portrék például a végletekig kiaknázott tematika ellenére is képesek jó értelemben vett szubjektivizmussal dúsítani a megjelenítést. A művész képes sajátmagát is belelopni az alkotásba, ami által ezek az Antal Tövissi Anna védjegyével ellátott arcképek az újszerűség varázsával hatnak.

De ennél mélyebb kitárulkozásra is hajlandó a művész. Önarcképeiben, kettős portréiban nem csupán saját és a hozzá közel álló személy jellegzetes vonásait jeleníti meg, esetenként olvasztja egybe – önkéntelenül is az idős mester, Lövith Egon Kettős portréjátjuttatva eszembe –, hanem a sajátos művészi arctérkép egyben alkotója lelkivilágába is betekintést nyújt, a konkrét vonások egyfajta emocionális-érzelmi térkép megalkotását is lehetővé teszik. Arcok tekintenek ránk, de az arcok mögött ott az ember is a maga összetettségében. Őszinte vallomások ezek arról, ahogyan a művész érez, amilyennek látja és igyekszik láttatni a világot.

Arcok a kiállítás címe, s ha eljátszadozom a szóval, akkor az arc egyben ok is. Oka ennek a tárlatnak, oka annak, hogy a művész az arcok segítségével fejezi ki véleményét a világról.

S hogy ez a világ meglehetősen sokszínű és sokféle? S a művész saját világa is ilyen? Így igaz, hiszen a keresés is egyik összetevője a pályakezdő fiatal művész alkotói megnyilatkozásának. Így aztán mind az alkalmazott technikák – számítógépes grafika, linómetszet, fotó, papírművészeti bravúrok – mind pedig a megjelenítési formák rendkívül változatos képet mutatnak. De valamennyi magán viseli alkotója sajátos kezenyomát, meghaladva az egyszerű kísérlet stádiumát. Precízen megmunkált, kiforrott művészi alkotások ezek, ígéretes kezdet bizonyítékai. Hogy a megannyi próbálkozásból melyik kerül majd ki győztesen idő kérdése, de az is lehet: kontaminációjukból születik majd meg az egyedi és összetéveszthetetlen Antal Tövissi Anna-stílus. Következő kiállítása alkalmával erről talán már többet is mondhatunk. Addig is gratulálunk eddigi teljesítményéhez és várjuk a folytatást.