Tisztelt tárlatlátogatók, kedves gyermekek!
Ma június 1-je van, gyermeknap, ezért a Haáz Rezső Múzeum Képtárába is olyan kiállításra jöttünk, amelyik a gyermekekkel kapcsolatos, hiszen a gyermeknapra időzítették a megnyitását.
Rajzokat, képeket látunk a falakon, és tudjuk ezekről, hogy Moldován Mária készítette. Ki ő? Miért jött ide? Miért hozta ide a rajzait?
Sorra válaszoljunk a kérdésekre.
1977-ben született Sepsiszentgyörgyön, az ottani Művészeti Líceumban tanult, majd Kolozsváron, a Képzőművészeti Egyetem kerámia szakán végzett 2002-ben.
2004-től kezdve szinte minden évben szerepeltek munkái csoportos kiállításokon, olyan településeken, mint Bukarest, Budapest, Marosvásárhely, Parizs vagy Mikháza, Arad. Láthattak ott tőle festményeket, könyvillusztrációkat, kerámiatárgyakat.
Önálló kiállításokon is bemutatkozott, 2003-ban Marosvásárhelyen, majd Sepsiszentgyörgyön, Debrecenben is.
Lássuk, mit hozott ide nekünk erre a kiállításra.
Elhangzott, hogy illusztrációkat készít. Bizonyára néhányan tudjátok, hogy mit jelent ez a szó. Mivel nem magyar szó, nehezebb rájönni, hogy mi a jelentése.
Illusztrálni azt jelenti: szemléltetni, vagyis képen, képben ábrázolni. Az illusztráció, mai jelentése szerint, a nyomtatott szöveg szemléltetését, kiegészítését szolgáló kép, rajz, fénykép, ábra. Másik feladata, rendeltetése a díszítés.
Már akkor is készítettek illusztrációkat, amikor kézzel másolták a könyveket, iratokat. Nyilván azért, mert ezáltal vonzóbb és érdekesebb lett a leírt szöveg. Én is leginkább olyan könyveket szeretek olvasni, amelyikben vannak illusztrációk, vagyis képanyag. Amikor könyvet vagy újságot szerkesztek, azon kell gondolkodnom, milyen képi ábrázolást, milyen illusztrációt használhatnék, hogy érdekesebbé váljon a szöveg.
A régi-régi kéziratos könyvekben, a kódexekben is színes illusztrációkat használtak, ám amikor elterjedt a könyvnyomtatás, azzal együtt elterjedt az a szokás is, hogy a nyomtatott szöveg mellett képi ábrázolások is legyenek.
Moldován Mária tehát ezzel foglalkozik, illusztrációkat készít: fest vagy rajzol.
Ennek a kiállításnak a képei részben meseillusztrációk Lázár Ervin, Ergely Edit meséihez, illetve Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvének mesealakját ábrázolja. Másrészt pedig képzeletbeli rajzok, tehát nem egy megírt szövegnek az ábrázolásai, szemléltetései, hanem gyermekkori élmények alapján jöttek létre. Mivel van olyan kép, ami a meseszöveg alapján jött létre, illetve van olyan kép is, amihez még meg kellene írni a történetet, ennek a kiállításnak a címében ezt így jelezték: Rajzoljunk meséket – Meséljünk rajzokat.
Moldován Mária erről a következőket tartotta fontosnak velünk közölni: „A kiállítás címét az támasztja alá, hogy egyes munkáim konkrét szöveghez születtek hozzá és másokhoz pedig nem tartozik szöveg – még. Az én fantáziavilágom szüleményei, általában önéletrajzi jellegűek. Ezekhez szabadon lehet társítani mesét is akár semmiféle kötöttség nélkül.”
Lássuk csak, kik és mik kerültek rá ezekre a képekre? Első látásra rájövünk, még ha nem is mondaná senki, hogy mesékhez tartozó ábrázolások ezek. Mert a gyerek nagyobb, mint a lova, a város magához öleli és betakarja az álmos kisgyereket. A madár a házak, fák fölött röpíti a mesehőst, egy másik képen szelíd tigrist vagy óriási macskát látunk, amint hátán hordoz egy kislányt, erdők és az erdei házikó felett.
A történetek copfos kislánya világot felfedezni indul, egy másik szereplő pedig lovát vezeti az utcasorok, házak tömegében. A ló több rajzon is felbukkan, vagy éppen a világ teteje felé ágaskodik, vagy pedig sárkányölő csatába viszi a királyfit.
A történeteknek nem csupán embek a szereplői. Az illusztrációk egyikén például egy mesebeli kis házat látunk, tetején pléhkakassal, körbekerített kis kerttel, az egész építmény nem ér a mellette álló szereplő derekáig. És látunk egy pici, tündérszerű szőke teremtményt is, akinek szárnya van, egészen apró teremtés, pici a keze-lába, csupán a kék szeme nagy. Ő Tündérbogyó, Kádár Annamária történeteinek szereplője.
Én úgy hallottam, hogy könnyebb megrajzolni, megrajzoltatni azt, amiről pontos, részletes leírás van, vagy amit már láttunk életünkben, mint egyebet, amit nem ismerünk és még keveset is tudunk róla. A meséket könyvből olvassuk, vagy másoktól halljuk, tehát nem filmszerű történések, a mi képzeletünkben kezdenek mozogni a szereplői, jönnek-mennek a világban. Emiatt a mesékből sosem derül ki, hogy a királykisasszonynak kék a szeme vagy fekete, hogy a sárkánynak ráncos-e a homloka vagy nem, vagy pedig hogy az ördögnek a kabátján gomb van-e vagy cipzár.
Emiatt aki meseillusztrációkat készít, sok esetben a saját képzelete szerint rajzolja meg a történeteket. Ha ő úgy gondolja, akkor a királyfinak zöld lesz a kabátja, hanem piros vagy képk. A ló is lehet szürke vagy almásderes, piros vagy tarka, hiszen a táltos lovakkal még sosem találkoztunk a valóságban.
Vagyis aki a képeket megfesti, a rajzokat megrajzolja, a maga képzelete szerint alkot. Emiatt azt szokták mondani, hogy nem csupán szemléltet, bemutat valamit, hanem az illusztráció az olvasás közben új művészi élmény hozzáadásával segíti az olvasót a szöveg megértéséhez, átéléséhez. Vagyis az illusztrátor képzelete dolgozik a mienk helyett, az ő elképzelése szerint látjuk a mesebeli kastélyt piros tetejűnek, vagy a város utcáit pirosnak, a másik képen pedig világosbarnának. Sőt azt is észrevesszük, hogy a sárkánynak egyik feje zöld, a másik kettő más színű. Na vajon miért? Ezt, sajnos, én sem tudom. Ezt csak az mondhatja meg, aki a képeket festette, vagyis Moldován Mária.
Moldován Mária képzeletvilága nagyon színes, a rajzain, festményein semmi sem szürke. Sőt még olyan illusztrációt sem látunk, amit csupán egy-két színnel rajzolt volna meg.
A mesehősök bájosan kedvesek, ártatlan arcúak, kíváncsi tekintetűek. Az épületek is másak, mint a valóságban. Az állatoknak pedig emberi arcot formált.
Mintha mindent úgy rajzolt, úgy festett volna meg, hogy akár meg is szólaljanak.
Derűs, tetszetős világ ez, tele kedvességgel, emiatt már első látásra ismerősnek tűnik. Ez az alkotó nagy érdeme, és én ebből érzem, hogy nem magának, hanem nekünk teremtette ezt a festménybeli világot.
A művészi illusztráció az egyszerű szemléltetésen túllépve, új művészi élmény hozzáadásával a szöveg megértéséhez, átéléséhez segíti az olvasót. Technikáját kezdetben a fametszetben, később a rézmetszetben és litográfiában lelhetjük fel. Rendkívüli nagy szerepe van a szöveghez illeszkedő illusztrációknak akár egy könyvben, akár egy folyóiratban, továbbá a betűtípus megválasztásának, tudta és élt is ezzel Misztótfalusi Kis Miklós, Kner Imre, Lengyel Lajos, stb. Ez már a könyvművészet nagy témakörét érinti, melyre nézve napjaink tömegtermelése negatív hatást gyakorol. A 20. században nagy népszerűségnek örvendett a képregény, ezek esetében az illusztráción volt a hangsúly, szöveg csak a képek alá került, mintegy a kommentálta a azokat.
P. Buzogány Árpád művelődésszervező
http://www.hrmuzeum.ro/muzeum~hu~256~rajz.html
Ma június 1-je van, gyermeknap, ezért a Haáz Rezső Múzeum Képtárába is olyan kiállításra jöttünk, amelyik a gyermekekkel kapcsolatos, hiszen a gyermeknapra időzítették a megnyitását.
Rajzokat, képeket látunk a falakon, és tudjuk ezekről, hogy Moldován Mária készítette. Ki ő? Miért jött ide? Miért hozta ide a rajzait?
Sorra válaszoljunk a kérdésekre.
1977-ben született Sepsiszentgyörgyön, az ottani Művészeti Líceumban tanult, majd Kolozsváron, a Képzőművészeti Egyetem kerámia szakán végzett 2002-ben.
2004-től kezdve szinte minden évben szerepeltek munkái csoportos kiállításokon, olyan településeken, mint Bukarest, Budapest, Marosvásárhely, Parizs vagy Mikháza, Arad. Láthattak ott tőle festményeket, könyvillusztrációkat, kerámiatárgyakat.
Önálló kiállításokon is bemutatkozott, 2003-ban Marosvásárhelyen, majd Sepsiszentgyörgyön, Debrecenben is.
Lássuk, mit hozott ide nekünk erre a kiállításra.
Elhangzott, hogy illusztrációkat készít. Bizonyára néhányan tudjátok, hogy mit jelent ez a szó. Mivel nem magyar szó, nehezebb rájönni, hogy mi a jelentése.
Illusztrálni azt jelenti: szemléltetni, vagyis képen, képben ábrázolni. Az illusztráció, mai jelentése szerint, a nyomtatott szöveg szemléltetését, kiegészítését szolgáló kép, rajz, fénykép, ábra. Másik feladata, rendeltetése a díszítés.
Már akkor is készítettek illusztrációkat, amikor kézzel másolták a könyveket, iratokat. Nyilván azért, mert ezáltal vonzóbb és érdekesebb lett a leírt szöveg. Én is leginkább olyan könyveket szeretek olvasni, amelyikben vannak illusztrációk, vagyis képanyag. Amikor könyvet vagy újságot szerkesztek, azon kell gondolkodnom, milyen képi ábrázolást, milyen illusztrációt használhatnék, hogy érdekesebbé váljon a szöveg.
A régi-régi kéziratos könyvekben, a kódexekben is színes illusztrációkat használtak, ám amikor elterjedt a könyvnyomtatás, azzal együtt elterjedt az a szokás is, hogy a nyomtatott szöveg mellett képi ábrázolások is legyenek.
Moldován Mária tehát ezzel foglalkozik, illusztrációkat készít: fest vagy rajzol.
Ennek a kiállításnak a képei részben meseillusztrációk Lázár Ervin, Ergely Edit meséihez, illetve Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvének mesealakját ábrázolja. Másrészt pedig képzeletbeli rajzok, tehát nem egy megírt szövegnek az ábrázolásai, szemléltetései, hanem gyermekkori élmények alapján jöttek létre. Mivel van olyan kép, ami a meseszöveg alapján jött létre, illetve van olyan kép is, amihez még meg kellene írni a történetet, ennek a kiállításnak a címében ezt így jelezték: Rajzoljunk meséket – Meséljünk rajzokat.
Moldován Mária erről a következőket tartotta fontosnak velünk közölni: „A kiállítás címét az támasztja alá, hogy egyes munkáim konkrét szöveghez születtek hozzá és másokhoz pedig nem tartozik szöveg – még. Az én fantáziavilágom szüleményei, általában önéletrajzi jellegűek. Ezekhez szabadon lehet társítani mesét is akár semmiféle kötöttség nélkül.”
Lássuk csak, kik és mik kerültek rá ezekre a képekre? Első látásra rájövünk, még ha nem is mondaná senki, hogy mesékhez tartozó ábrázolások ezek. Mert a gyerek nagyobb, mint a lova, a város magához öleli és betakarja az álmos kisgyereket. A madár a házak, fák fölött röpíti a mesehőst, egy másik képen szelíd tigrist vagy óriási macskát látunk, amint hátán hordoz egy kislányt, erdők és az erdei házikó felett.
A történetek copfos kislánya világot felfedezni indul, egy másik szereplő pedig lovát vezeti az utcasorok, házak tömegében. A ló több rajzon is felbukkan, vagy éppen a világ teteje felé ágaskodik, vagy pedig sárkányölő csatába viszi a királyfit.
A történeteknek nem csupán embek a szereplői. Az illusztrációk egyikén például egy mesebeli kis házat látunk, tetején pléhkakassal, körbekerített kis kerttel, az egész építmény nem ér a mellette álló szereplő derekáig. És látunk egy pici, tündérszerű szőke teremtményt is, akinek szárnya van, egészen apró teremtés, pici a keze-lába, csupán a kék szeme nagy. Ő Tündérbogyó, Kádár Annamária történeteinek szereplője.
Én úgy hallottam, hogy könnyebb megrajzolni, megrajzoltatni azt, amiről pontos, részletes leírás van, vagy amit már láttunk életünkben, mint egyebet, amit nem ismerünk és még keveset is tudunk róla. A meséket könyvből olvassuk, vagy másoktól halljuk, tehát nem filmszerű történések, a mi képzeletünkben kezdenek mozogni a szereplői, jönnek-mennek a világban. Emiatt a mesékből sosem derül ki, hogy a királykisasszonynak kék a szeme vagy fekete, hogy a sárkánynak ráncos-e a homloka vagy nem, vagy pedig hogy az ördögnek a kabátján gomb van-e vagy cipzár.
Emiatt aki meseillusztrációkat készít, sok esetben a saját képzelete szerint rajzolja meg a történeteket. Ha ő úgy gondolja, akkor a királyfinak zöld lesz a kabátja, hanem piros vagy képk. A ló is lehet szürke vagy almásderes, piros vagy tarka, hiszen a táltos lovakkal még sosem találkoztunk a valóságban.
Vagyis aki a képeket megfesti, a rajzokat megrajzolja, a maga képzelete szerint alkot. Emiatt azt szokták mondani, hogy nem csupán szemléltet, bemutat valamit, hanem az illusztráció az olvasás közben új művészi élmény hozzáadásával segíti az olvasót a szöveg megértéséhez, átéléséhez. Vagyis az illusztrátor képzelete dolgozik a mienk helyett, az ő elképzelése szerint látjuk a mesebeli kastélyt piros tetejűnek, vagy a város utcáit pirosnak, a másik képen pedig világosbarnának. Sőt azt is észrevesszük, hogy a sárkánynak egyik feje zöld, a másik kettő más színű. Na vajon miért? Ezt, sajnos, én sem tudom. Ezt csak az mondhatja meg, aki a képeket festette, vagyis Moldován Mária.
Moldován Mária képzeletvilága nagyon színes, a rajzain, festményein semmi sem szürke. Sőt még olyan illusztrációt sem látunk, amit csupán egy-két színnel rajzolt volna meg.
A mesehősök bájosan kedvesek, ártatlan arcúak, kíváncsi tekintetűek. Az épületek is másak, mint a valóságban. Az állatoknak pedig emberi arcot formált.
Mintha mindent úgy rajzolt, úgy festett volna meg, hogy akár meg is szólaljanak.
Derűs, tetszetős világ ez, tele kedvességgel, emiatt már első látásra ismerősnek tűnik. Ez az alkotó nagy érdeme, és én ebből érzem, hogy nem magának, hanem nekünk teremtette ezt a festménybeli világot.
A művészi illusztráció az egyszerű szemléltetésen túllépve, új művészi élmény hozzáadásával a szöveg megértéséhez, átéléséhez segíti az olvasót. Technikáját kezdetben a fametszetben, később a rézmetszetben és litográfiában lelhetjük fel. Rendkívüli nagy szerepe van a szöveghez illeszkedő illusztrációknak akár egy könyvben, akár egy folyóiratban, továbbá a betűtípus megválasztásának, tudta és élt is ezzel Misztótfalusi Kis Miklós, Kner Imre, Lengyel Lajos, stb. Ez már a könyvművészet nagy témakörét érinti, melyre nézve napjaink tömegtermelése negatív hatást gyakorol. A 20. században nagy népszerűségnek örvendett a képregény, ezek esetében az illusztráción volt a hangsúly, szöveg csak a képek alá került, mintegy a kommentálta a azokat.
P. Buzogány Árpád művelődésszervező
http://www.hrmuzeum.ro/muzeum~hu~256~rajz.html
