Tudoran Klára


  Korunk szellemei Horvth Lszl felvtelei
Korunk szellemei (Horváth László felvételei)

A határok átjárhatóságának elméletéről és gyakorlatáról legalább annyi szó esik manapság a művészetben, mint a politikában. Közismert például a korlátok feloldására, a képzőművészeti műfajok kölcsönhatására építő művészi attitűd. Sőt, ezen túlmenően, a különböző művészeti ágak közti kapcsolat sem ismeretlen. Benne van a kor szellemében – mondhatnók. S ez így igaz. Még akkor is, ha például a zene és a látványművészetek összekapcsolódása szinte egyidős az emberi kultúrtörténettel. A művészi hajlam, a tehetség ugyanis egy tőről fakad, s olykor a véletlen is belejátszik abba, hogy milyen formában jut felszínre. A kortárs zene hazai kiválósága, Terényi Ede például saját zeneműveit vizualizálja, készít hozzájuk képi illusztrációkat. És se szeri se száma a muzsikusból lett festőknek. Hogy ismét kolozsvári példával éljek Miklóssy Gábor például zenésznek készült, s csupán kényszerű, ifjúkori pályamódosulás folytán vált kora egyik legjelesebb festőjévé, miközben hegedűjéhez élete végéig sem lett hűtlen, Györkös Mányi Albert pedig, hivatásos zenészként, már érett férfikorában próbálkozott meg a képi kifejezés eszközeivel, s váltott át a látványművészetre.

A legújabb, s talán legkevésbé szokványos példával azonban Tudoran Klára szolgál. Ő ugyanis a zenétől a textilművészetig jutott el, és talált benne önmagára. Jobban mondva arra a művészi kifejezésformára, amelyet leginkább sajátjának érez, amely tág teret biztosít érzelmeinek, gondolatainak, korlátlan művészi fantáziájának megjelenítésére. Még akkor is, ha a textilművészetet gyakorta, egyfajta felületesen általánosító beidegződéssel, elsősorban a dekorativitással hozzuk kapcsolatba. Tudoran Klára esetében azonban ennél jóval többről van szó. Számára a különféle textúrájú, változatos felületű, tapintású és színű anyagdarabkák kombinációja a látványon, az első pillantásra szembeszökő díszítő funkción túl, az érzelmi-gondolati szféra fölöttébb gazdag arzenáljának a kivetítésére teremt alkalmat. Most éppen a Barabás Miklós Galéria falai között, abban a környezetben, amelyet alkotásaival a művésznek sikerült a maga képére formálnia. A belépőt varázslatos világ fogadja, első pillantásra önkéntelenül is egységében fogja fel a látottakat, s az az érzése támad, mintha önmaga is részese lenne ennek a nagyméretű, installációszerű, egész termet betöltő kompozíciónak.

A Genézistől a Véletlenek játékán keresztül a Kék forrás szem-szimbolikájáig és a Nyugalom forrásainak mértani alakzatokkal hangsúlyozott, tájképszerű felvillantásáig terjed a skála, miközben kultúrtörténeti mélységekig hatolva villantja fel a művész a prométheuszi példát, nagyméretű triptichon formájában idézi meg Korunk szellemeit, és állít örök emléket (In memoriam) az immár éteri magaslatokba emelkedetteknek.

Teszi pedig mindezt a textilkollázs teremtette lehetőségek ötletes kiaknázásával. A technika szinte önmagát kínálja fel Tudoran Klára számára. A látványtól a gondolati mélységekig, filozófiai, metafizikai, kultúrtörténeti utalásokig terjedő tematika megelevenítésére különösképpen alkalmasnak kínálkozik az alapanyagul szolgáló textildarabkák – különféle vásznak, bársony, csipke, gyapjú, bőr – változatosságukban kimeríthetetlen tárháza.

A technikán, a festői megjelenítésen túlmenően azonban egyfajta sajátos, talán javarészt a tudatalattiból fakadó képi dramaturgia diktálta megnyilvánulási formák öntörvényű rendszerébe nyújt betekintést a művész. Mintha valamiféle belső zene színképe elevenedne meg előttünk, melyben az erőteljes tiszta színek, vörösek, kékek izgatott színsziporkái mellett a visszafogottabb, barnás, szürkés, okkeres árnyalatok megbékélést, nyugalmat árasztó, takaréklángra fogott öröktüze lobog. S bár a műfaji sajátosságok ellentmondani látszanak a spontán művészi megnyilvánulásoknak, a textilképek olykor mégis az önkéntelen, hangulati-érzelmi színvillanások látszatát keltik, mintegy felülemelkedve a szigorú strukturális követelményeken.

A színek és formák sajátos együtthangzása jellemző a munkákra. Az olykor látszólag ellentmondásos, egymásnak feszülő szögletes, sarkos alakzatok végül harmóniába olvadva, sajátos formaritmusok s majdhogynem hangzó színek révén keltik életre a művészi mondanivalót, juttatják érvényre azt az erőteljes hitre alapozott elkötelezettséget, metafizikus szellemiséget, amelynek jegyében ezek a munkák megszülettek.

A figurativitás híveként a művész konkrét utalásokkal teli jelképes beszéddel, ősi szimbólumokkal, tájképi elemekkel, sajátos portrévariációkkal fűszerezi mondanivalóját, nem feledkezve meg az ismétlésnek, mint hatásos stílusalakzatnak a következetes alkalmazásáról sem. Sajátos lélekbúvárkodás nyomán született, ősi hagyományokat őrző maszk-variációi pedig akár a művészet nyelvére fordított, a látvány erejével ható pszichológiai tanulmányként is értelmezhetők.

Maszkok

Tudoran Klára kiállítása egy szubjektív létállapot művészi megfogalmazása. Precízen kidolgozott, mívesen megmunkált tükörkép, mellyel a művész megajándékozta a tárlatlátogatót és születésnapját ünneplő önmagát. Isten éltesse sokáig!

NÉMETH JÚLIA


http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/53902