Korkép IV.
A
szovátai Kuti művészcsalád fiatal sarja nemrég végezte el a Művészeti
és Design Egyetem festészet szakát Kolozsváron. A tavalyi Pulzus
Alkotótábor alkalmával volt szerencsém megismerni, alkotómódszereit
megtapasztalni. Csodálkozva nézhettem végig, amint a befejezéshez
közeledő képet pillanatok alatt elfedi, lekaparja, majd a megmaradó
részleteket hihetetlen összpontosító erővel vezényli szerves egységgé, a
kép beteljesülő varázserejévé.
Az
összegző és művészettörténeti hidat képező székelyföldi művész
sikeresen valósítja meg a huszadik század irányzatait szintetizáló
értékmentési műveletét. Tetten érjük alkotásaiban a fotórealista
megközelítést, a számítógépes képfeldolgozás módszereit, a konceptuális
szerkesztési viszonyulást, az egzisztencialista térmegoldásokat, az
absztrakt expresszionista ecsetkezelést stb. Megfigyelhető összegző
művésztársunknál az impresszív festésmód néhány jellegzetes
megoldása, a romantikus drapériakezelés, a Velázquez-szintű és
anyagszerűen megfestett infánsnő csipkés krinolinja (kék változatban),
vagy a reneszánsz sfumató-technikája. Jelzem, mindezen festészeti
vívmányokat Kuti Botond alázattal végigtanulmányozva, végtelenül
fegyelmezett, ugyanakkor pillanatra sem unalmas felületkezeléssel,
mesteri virtuozitással bocsájtja a sepsiszentgyörgyi nézők elé.
Témáiban az embert kutatja. Az embert mint torzót leheletfinom hús-vér megjelenítéssel. Megfesti az embert mint központi kutatási területet, jelzi az embert mint hiányzó lényt az Andrej Tarkovszkij magaslatú filmdíszletből. Az üres szobákat – deportáltak sebtében elhagyott színtereit, vagy Székelyföldre kényszerlakhellyel betelepítettek és szülőföldjükön felhagyott lakásait – mint emblematikus tereket láthatjuk drámaiságukban a huszadik századi emberellenes merényletek nyomaiként. Az ember sebezhetőségét, kiszolgáltatottságát lírai megközelítésben kísérhetjük figyelemmel, majd a test szépségeit bámulva hasítóan ránk nehezedik a sérült felületekből kialakított, ugyancsak drámai töltet. Még ép a látvány, de közeledve a festményhez már repedeztetett, karcolt, vágott, fröcskölt, ütött. A megkínzott felületek által a rövid földi életében szenvedő embert észlelhetjük. A felületek bravúros kezelésén túl, a test és lélek finom rezdüléseit mesterien levezényelt nagy-zenekari képszimfóniában követhetjük végig.
Témáiban az embert kutatja. Az embert mint torzót leheletfinom hús-vér megjelenítéssel. Megfesti az embert mint központi kutatási területet, jelzi az embert mint hiányzó lényt az Andrej Tarkovszkij magaslatú filmdíszletből. Az üres szobákat – deportáltak sebtében elhagyott színtereit, vagy Székelyföldre kényszerlakhellyel betelepítettek és szülőföldjükön felhagyott lakásait – mint emblematikus tereket láthatjuk drámaiságukban a huszadik századi emberellenes merényletek nyomaiként. Az ember sebezhetőségét, kiszolgáltatottságát lírai megközelítésben kísérhetjük figyelemmel, majd a test szépségeit bámulva hasítóan ránk nehezedik a sérült felületekből kialakított, ugyancsak drámai töltet. Még ép a látvány, de közeledve a festményhez már repedeztetett, karcolt, vágott, fröcskölt, ütött. A megkínzott felületek által a rövid földi életében szenvedő embert észlelhetjük. A felületek bravúros kezelésén túl, a test és lélek finom rezdüléseit mesterien levezényelt nagy-zenekari képszimfóniában követhetjük végig.
http://www.3szek.ro/load/cikk/58348/kuti_botond_figurativ_festeszete