Időtlenségbe menekített pillanatok


HORVTH LSZL FELVTELE

HORVÁTH LÁSZLÓ FELVÉTELE

Kádár Tibor a kolozsvári művészeti élet meghatározó személyisége. 1971-ben végzett a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán. Tehetsége korán megmutatkozott: már 1969-ben elnyerte az országos diákfesztivál I. díját. A művészi alkotómunka mellett 1975-től 11 éven át tanított rajzot és festészetet szülővárosában, Kolozsváron, a képzőművészeti líceumban. Politikai nézetei és a sorozatos zaklatások miatt 1988-ban családjával együtt áttelepült Magyarországra, ahol Veszprémben lelt végleges otthonra. Festett, tanított és járta a világot, hogy aztán európai tanulmányútjainak tapasztalatait is beépítse munkáiba. Művészi tevékenységének fokmérői azok a rangos kiállítások, amelyek a hazai mezőny mellett, többek között, holland, dán, német és angol területen is meghozták számára az elismerést.


Jómagam majd negyedszázados kiesés után, két évvel ezelőtt találkoztam ismét Kádár Tibor munkáival, amikor is az F-csoport tagjaként, azonos nézeteket valló, a figurativitás iránt elkötelezett kollégáival együtt állította ki a kolozsvári Művészeti Múzeum protokoll termeiben néhány nagyméretű, sajátos képépítésű, formai bravúrokban és gondolati-tartalmi mélységekben egyaránt bővelkedő alkotását. Művészi elvonatkoztatáshoz, absztrakciókhoz, szín-fény játékokhoz szokott szemünket, lényünket akkor valósággal sokkolta ez a sajátos, 21. századi, nem is annyira új-, mint inkább neo-újfigurativitás. Ez a modern múltba fordulás, amely évszázadokkal ezelőtti időkig visszamenően merít a reneszánsz, a barokk, a németalföldi festészet örökéből. Mert olykor éppen a megfelelő formába öntött visszatérés jelentheti az előrelépést. Annál is inkább, hogy ez a művészi attitűd nem tűr semmiféle mellébeszélést, kóklerkedést, hazardírozást. Könyörtelenül megköveteli viszont a tökéletességre törekvő, elmélyült és sokrétű mesterségbeli tudást, a maximális művészi igényességet. Egyébiránt Kádár Tibor egykori, absztraktba hajló szín-, fény- és formajátékai – merthogy ilyenek is vannak – sincsenek híjával eme követelményeknek.

Jelenlegi kiállítása egyfajta összegzés: eredője annak az élménycsomagnak, amit az idei táborozások jelentettek a művész számára. A 2012-es nyár művészi hozadékát láthatjuk tehát: Zsobok, Borospataka-Gyimesközéplok, Bálványos és a rangidős Szárhegy ihlette alkotásokat.

Négy helyszín, négy karakteres környezet, s mindaz, amit látványuk – külső és belső sugárzásuk – a festő számára jelent. És Kádár Tibor sziporkázik: a számára otthonos, kalotaszegi tájak, emberek világában, az arannyal nemesített, túlburjánzó vörös izzásában, s a puritánságában megkapó Gyimesek vidékén, Borospatakán, a spontánul támadt esztétikai szigor öntörvényével tájba pötyögtetett, tökéletes arányaival megkapó, aprócska házak és lakóik világában. Az élesen tiszta levegő, a napszakonként változó fények befolyásolta-alakította színek, olykor éppen a visszafogottságra, a formák geometriájára koncentráló festői fogalmazás olyan művészre vall, aki könnyed eleganciával váltogatja alaposan kiművelt, de ugyanakkor lényéből ösztönszerű spontaneitással is áradó festői megnyilatkozásait, játszik a kínálkozó lehetőségekkel, harmonizálja a tartalmat s a formát. S ha léteznek beszélő színek, márpedig Kádár Tibornál igenis léteznek, akkor ő ezekre ugyancsak rájátszik. Az építményeinek szigorú vonalrengetegében megjelenített faragómester alakja például éppen a szürke árnyalatgazdagságában válik különösképpen sokatmondóvá, domborítja ki a látványba fogalmazott művészi mondanivalót, legalább annyira érzékletesen, mint a kalotaszegiül beszélő élénk pirosak, zöldek, meleg barnák.

ESSIG JÓZSEF FELVÉTELE  

Két kép erejéig Bálványos is jelen van a tárlaton a maga már-már szinte túláradónak tűnő szín- és fényözönével, míg Szárhegy, mint örök állandó, régi ismerősként és kimeríthetetlen ihletforrásként köszön vissza.

„Egy pillanat s kész az idő egésze” – sejteti amúgy józsefattilásan a festő, aki egy röpke pillanatba múltat és jövőt is képes belefoglalni. Pillanatfelvételeket láthatunk tehát ezen a kiállításon, ellesett és megörökített pillanatokat, vagy azok összességéből eredő festői továbbgondolást, érzelmi-hangulati reflexiót: a megállított pillanatot, az időtlenségbe menekített cselekvést, a mozdulatlanságában is mozgó világot, az alakok karakteres mozdulatait, sajátos arckifejezését. Olajba, pasztellbe fogalmazott pillanatfelvételeket, amelyek önmagukban is egységes egészet alkotnak, kifejező, autonóm műalkotások, de amelyek a kádári képépítés ismeretében akár egy nagyobb méretű, vagy éppenséggel monumentális kompozíció összetevőiként is szolgálhatnak.

HORVÁTH LÁSZLÓ FELVÉTELE  

 A táj és az ember, ünnepeivel és hétköznapjaival, mindennapi tevékenységével, elsődleges szerepet játszik alkotóművészetében. Kádár kitűnő emberismerő. Portréi, alakos kompozíciói is ezt látszanak igazolni. A táj emberét sajátos környezetében, munkavégzés közben vagy a kikapcsolódás, a pihenés perceiben megörökítő festő különleges szerepet tulajdonít a mimikának és a jellegzetes mozdulatoknak, amelyek a fizikai, külső jegyeken túl, egyben belső, lelki sajátosságok hordozói is. Portréi valóságos lélekábrázolások. A kalotaszegi lányok, asszonyok egyedi bája, szemérmes visszafogottságuk, vagy érett asszonyi nemes tartásuk, határozottságuk abból a miliőből is sokat elárul, amelybe beleszülettek. Olykor pedig éppen a sajátos szerkesztés kelti fel a figyelmet. A tárlat egyik, számomra legmegkapóbb munkáján például a képfelületet szinte teljes egészében uraló, majdhogynem egysíkú színhomogenitásból előtörő, fénybe fogalmazott karakteres női arcél, a maga profán egyszerűségében is, mintha egyfajta éteri megvilágosodást sugallna. Hatása döbbenetes.

Végezetül pedig hangsúlyoznom kell azt a lényeges szerepet, amit Kádár Tibor festészetében az aranynak színként, sőt majdhogynem formaelemként való használata jelent. A központi látványelemet-mondanivalót körülölelő, keretszerűen megtámasztó, kiemelő súlyos aranyak különleges mélységet, belső lüktetést, sajátos dinamizmust biztosítanak a képnek. Élővé varázsolják a festői átlényegítésben megjelentetett szereplőket.

  NÉMETH JÚLIA

Elhangzott: 2012. november 4-én, a kiállítás megnyitóján.


http://szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/81689