Mattis Teutsch-kiállítás a kolozsvári Művészeti Múzeumban

2017. július 04.

                                                              Érzelemzónák lélekképekkel

Mattis Teutsch-killts a kolozsvri Mvszeti Mzeumban


  Az avantgárd jegyében címmel Mattis Teutsch János akvarelljeiből, pasztelljeiből, linómetszeteiből, festményeiből és kisplasztikáiból nyílt kiállítás június 22-én a Bánffy-palota földszinti termeiben. A brassói Művészeti Múzeum tulajdonát képező és a kolozsvári Művészeti Múzeum anyagával kiegészített tárlat Kolozsvár képzőművészeti életének kimagasló eseménye.

„Ahol ő ült és beszélt, ott mindig Európa közepe volt” – mondta a költő, lapszerkesztő, képzőművész Kassák Lajosról, a magyar avantgárd élharcosáról, az aktivizmus megteremtőjéről Illyés Gyula. De mondhatta volna Mattis Teutsch Jánosról is, akiben Kassák a jövőt vélte felfedezni, a képzőművészet fejlődési irányának egyik letéteményesét, olyannyira, hogy 1917-ben, az általa szerkesztett avantgárd folyóirat, a MA első kiállítását is az aktivista körhöz csatlakozott brassói művész munkáiból rendezte meg. És nem tévedett, hiszen Mattis Teutsch szoros kapcsolatba került a múlt századelő művészetformáló nagyjaival, a művészet szellemiségéről értekező, s azt gyakorlatba ültető Vasszili Kandinszkijjel valamint Javlenszkijjel, Franz Marc-kal és a Der Blaue Reiter (Kék lovas) csoportosulás többi, meghatározó alakjával. Sőt nem kiesebb egyéniségekkel, mint Paul Kleevel, Arhipenkóval és Marc Chagallal volt közös kiállítása.

Kék lovas (Horváth László felvételei)

Hogy a szülővárosába, Brassóba 1919-ben visszatért s ott megállapodott művész hogyan távolodott el a természetelvűségtől és jutott el a lírai expresszionizmuson keresztül az absztraktig, beemelve ezáltal az öreg kontinens művészeti forradalmaitól meglehetősen távol eső Erdélyt Európa kellős közepébe, arról sokan és sokféleképpen írtak. Most mégis Hevesy Ivánnak a MA folyóiratban szinte úttörőként napvilágot látott összefoglalóját idézném, miszerint Mattis Teutsch János „a természet reális formáiból absztrakt művészi formákat teremt, amelyek így már nem tárgyak szimbólumai, hanem érzések kifejezői.”

Ezeknek az érzéseknek a képi vetületeiből kapunk ízelítőt a Bánffy-palota földszinti termeiben. A kolozsvári Művészeti Múzeum egyik legjelentősebb idei rendezvénye a brassói Művészeti Múzeum jóvoltából villanthatja fel az 1960-ban elhunyt festő művészi termésének viszonylag korai és középső szakaszából (1917–1932) származó, reprezentatív munkákat.

Mattis Teutsch művészi fejlődésének, alakulásának dokumentációját nyújtja a tárlat, amelynek segítségével bepillantást nyerhetünk az alkotó természeti ihletettségű munkáinak sajátos metamorfózisába, a lélektájak megjelenésébe és eluralkodásába, az érzetek festői vetületeinek megannyi változatába.

Akvarellbe, pasztellbe fogalmazott lágy színek és formák vagy harsogóbb variánsaik, A lélek virágai váltakoznak a linómetszetek karakteres, határozott fekete-fehér, olykor art-decós beütésektől sem mentes formavilágával, hogy aztán tekintetcsalogató olajokban (köztük a Kék lovas) teljesedjenek ki. Olyan érzésmegnyilvánulások, a belső víziók, a tiszta festőiség mintapéldái ezek, amelyek nem választhatók el a művész sajátosan érzékeny lelkialkatától, a megélt traumáktól, de amelyek ugyanakkor egy bizonyos korízlés vetületeként is a matérián túliban vélték megtalálni a művészi megnyilatkozások alfáját és ómegáját.

Az érzelmek húrjait mesterien pengető művész munkáinak sajátos zeneisége belengi a kiállítótermeket, felidézve a múlt századelő hangulatát, amely mintha reneszánszát élné manapság. Az absztraktba átcsapó lírai expresszionizmus megkapó példái, Hans Mattis Teutsh János itt bemutatott életmű szelete, a hazai művészi egyedfejlődés lehetőségének is bizonyítéka. Hiszen a művész, európai kiruccanásait leszámítva, 1919-től szülővárosában, Brassóban élt. Ahonnan nyaranta ki-kiruccant ugyan Nagybányára, sőt 1929-től tagja is lett a Nagybányai Festők Társaságának, de a Zazar parti városban is saját lelki tájait látta viszont és jelenítette meg.

És bizonyítéka annak az Európa felé kacsintgató transzszilván szellemiségnek, amely egy Mattis Teutsch-féle világklasszist is képes volt „kitermelni”, beemelve ezáltal Erdélyt Európa közepébe. Magyarok, németek egyaránt magukénak vallják a művészt, aki a román avantgárd mozgalom megerősödésében is jelentős szerepet játszott.1920-as bukaresti egyéni tárlata élénk visszhangot váltott ki. Mások mellett Nicolae Tonitza és Lucian Blaga is elismerőleg nyilatkozott munkásságáról.

Róma, Berlin, Párizs, Chicago rangos kiállítótermei is megnyíltak előtte, szülővárosa, Brassó azonban mintha nem érzett volna rá, mekkora művészt mondhat magáénak. Nem beszélve az 1944 utáni időkről, amikor, mint annyi sorstársát, őt is a formalizmus vádjával illették.

De változnak az idők és változnak a hivatalos értékítéletek is. Csak Mattis Teutsch János lélekvirágai virítanak változatlanul és szereznek egyre több és több hívet jó félévszázada végképp megpihent alkotójuknak.

(2018)

Németh Júlia