1937. május 1. és június 4. között a budapesti Csekonics-palotában – a Barabás Miklós Céh védnöksége alatt – sikeresen bemutatkozhatott a korszak legjelentősebb romániai magyar képzőművészeit felsorakoztató kiállítás. Ez a tárlat egyben az első alkalom volt, hogy romániai magyar művészek külföldön csoportkiállítást, akkoriban gyakori szóhasználattal kollektív bemutatót rendeztek.

A kiállításon résztvevő művészek valamennyi képzőművészeti műfajban képviseltetni kívánták a határokon túl még ismeretlen romániai magyar művészetet. Katalógus is készült a megnyitóra s ebben a résztvevők 147 alkotását – 46 festményét, 63 grafikáját (akvarellt és pasztellt is ideszámítva), 36 szobrát és 2 iparművészeti tárgyát tüntetik fel.

A tárlat anyagábólSzolnay Sándorportréit emeli ki a kritika: a Cézanne feltétlen hatására utaló csendéleteit, képeinek szintézist teremtő erejét,tompított és töretlen színeit dicsérik.

Nagy Imre megkülönböztetett figyelmet kap. Méltatói nemcsak azt emlegetik fel, hogy pályája kezdetén Szőnyi és Aba-Novák társaságában indult, s mindkettejük hatását, szellemi rokonságát érezni képein, de utalnak rá, hogy műveivel több alkalommal találkozhattak már. Festményein a csíki tájak egzotikumát, egyfajta néprajzi érdekességét veszik észre.Tájhoz kötöttségét Dési Huber István is méltatja.

Bordi András már azok között van, akik nem a céh egykori alapító tagjai sorában jelentkeznek a kiállításon.

Vásárhelyi Z. Emil és Gy. Szabó Béla mellett ő a csoportban az egyik legfiatalabb. Réti és Rudnaynövendékeként tartják számon. A párizsi Salon kiállításra fogadja el egyik képét, 1929-ben pedig a Szinyei Társaság dicsérőoklevelét kapja meg. Könnyed, lavírozott akvarelljeivel szülőföldjének paraszt-típusait örökíti meg. „Impresszionista lírikusnak” emlegetik, de minden pejoratív él nélkül.

A nagybányai művésztelep két neves alkotója is meghívást kapott a tárlatra.

A kolónia alapító mestere, Thorma János, és a formabontók táborához tartozó, mintegy az ellenpólust képviselő

Ziffer Sándor . Lyka „a kiállítók szeniorjának” nevezi Thormát.

Ziffer Sándornak „néhány nagy méretű, bátran őszinte, darabos, nyers színezésű , szigorúan szerkesztett” vászna jó benyomást keltett.

A grafikát az említetteken kívül Bánffy Miklós,Kós Károly és Gy. Szabó Béla képviselték. Kós grafikáját linómetszetek , illusztrációk képviselik, s ezek mellett bemutatta néhány épülettervét is. Az Attila királyról énekhez készített kitűnő szövegképeit dicsérik. Gy. Szabó Béla kapja talán a legtöbb elismerést. Négy szénrajzát, nyolc pasztelljét, valamint fehér-fekete és színes fametszeteit állítja ki.

Szervátiusz Jenő munkáiban a pályája kezdetén álló művész őszinte alkotásait,a „székely népi faragások keménységére és fantasztikumára emlékestető” figuráit értékelik.

Szobrásztársa, a művészpályán jóval korábban induló Gallasz Nándor, csupa mozgás kis szobrait a modern művészi törekvések élvonalában helyezi el a kritika. Ezekben a domborműveiben „a filozófus ember kézjegyét” látják meg.