Az Erdélyi Magyar Mûvészpedagógusok Egyesülete (EMME) Kolozs megyei Szervezetének képzômûvészeti tárlata nyílt meg november 27-én este az Apáczai Galériában. A harminc képzômûvész alkotását bemutató kiállítást Wolf Rudolf igazgató és a szervezô, Székely Géza grafikusmûvész-rajztanár ajánlotta a jelenlévôk figyelmébe. A mûvészi mûsorban felléptek a zenelíceum végzôs diákjai: Sinkó Ilka, Kovács Emese, Molnár Róbert és Zágoni Elôd, akik Bárdos Lajos Quartettoját adták elô.

Egy szervezet akkor életképes, ha nem csupán nevével tudja igazolni létét. Az Erdélyi Magyar Mûvészpedagógusok Egyesületének kolozsvári szervezete fölöttébb látványosan kezdte el egy évvel ezelôtt a tevékenységét, s a jelek szerint a folytatásra is maradt energiája. Bizonyítja ezt a mostani kiállítás, amely elüt ugyan a premiertôl, más, mint amilyen a tavalyi volt. De éppen ez a másság igazolja, hogy a csoportosulás területi elnöke, Székely Géza grafikusmûvész, az Apáczai-líceum tanára kiállítás-szervezôként sem tétlenkedett az utóbbi esztendôben. Szinte valamennyi tavalyi kiállítót sikerült ismét megnyernie ügyének úgy, hogy közben a bôvítésrôl, a jövôrôl, a mûvészetpedagógia szak tehetséges diákjairól vagy friss végzôseirôl sem feledkezett meg, amilyen például Lovász Noémi, Gál Olga, Jánosi Andrea, Farkas Melinda, Havadi István. Jó arra gondolni, hogy a jövô nemzedék mûvészeti nevelése ilyen kezekbe kerül. Hiszen talán fölösleges is hangsúlyozni, mekkora szerepe lehet egy rajztanárnak a mûvész- és mûélvezôképzésben. S ez utóbbi talán még fontosabb: a tanulók közül mûvésszé ugyanis viszonylag kevesebben, és csak azok válhatnak, akikben már eleve megvan az a bizonyos isteni szikra, amit a jó tanár lángra lobbanthat, a hozzá nem értô pedig kiolthat. Mûélvezô viszont bárki lehet, aki gyermekkorában megkapja a pozitív indíttatást, akinek szemét felnyitja a rajztanár és jó irányba tereli érdeklôdését, pallérozza ízlését. Gátat szabva ilyenformán a giccs egyre nagyobb, egyre agresszívabb térhódításának. Személyes példával, munkáival.

A jelenlegi tárlat nem egy mûvészeti irányzat, egy ideológia mentén szervezôdött, hanem éppen változatosságában egységes. Hiszen ahány tanár és ahány mûvész, annyi kifejezési forma, annyi stílus és annyi mûfaj. A hagyományosabb, természethû ábrázolástól az absztraktig, a grafikától a textilig, kerámiáig terjed a skála. Meghívottként pedig a jelenleg Kézdivásárhelyhez kötôdô Vetró András szobrászmûvész alkotását is megcsodálhatjuk, akárcsak a szervezet országos elnökének, a csíkszeredai Zsigmond Mártonnak az akttanulmányát, valamint a Barabás Miklós Céh ügyvezetô titkárának, Károly Zöld Gyöngyinek a falikárpitját. Annyi a jó munka, hogy nem szeretnék most rangsorolni. Ki-ki megtalálhatja a neki leginkább tetszôt. Alkotóik között minden bizonnyal ott lesz Lukáts Mária, Szabó Vilmos, Koncz-Münich Judit és András, Tosa Szilágyi Katalin, Starmüller Katalin, Gedeon Zoltán, Essig Kacsó Klára, Lészai Bordy Margit, Orbán István neve. Szívbôl gratulálok a kiállítást szervezô Székely Gézának, immár úgy is, mint a Barabás Miklós Céh vezetôségi tagjának, de hasonló megtiszteltetésben részesült az EMME országos elnöke, Zsigmond Márton is. Jó kezekben tehát az Erdélyi Mûvészpedagógusok Egyesülete, és jó kezekben az ifjúság mûvészeti nevelése.