Mûvészpedagógusok színvallása
Hogy mit jelenthet egy jó rajztanár egy város mûvelôdési életének alakulásában-alakításában, számtalan példával illusztrálhatjuk. Mindössze kolozsvári vonatkozásban is a kismesterek egész sorát vonultathatjuk fel, a távolabbi múltból egész napjainkig, ahogyan azt például a Báthory-líceum tanára, az itt kiállító Orbán István is megtette iskolája vonatkozásában. Nemrég pedig az Unitárius Kollégium egykori neves rajztanáráról, Tóth Istvánról jelent meg kismonográfia Sas Péter mûvelôdéstörténész tollából. És se szeri, se száma azoknak a mûvészetkedvelôknek, közülük néhányan gyakorló mûvészek is, akik a nemrég nyugalomba vonult rajztanárok, Zsoldos Álmos, Lészai Bordy Margit, Kováts Ildikó, Gally Katalin, Pócsai András tanítványaiként váltak hûséges tárlatlátogatókká, némelyek pedig, vásárlásaikkal, mûpártolókká. S hogy ez utóbbiak száma még meglehetôsen gyér, az nem annyira az érdektelenséggel, mint inkább a szûkös anyagi körülményekkel magyarázható. Egy általános gazdasági fellendülés — ha egyszer csak bekövetkezik — remélhetôleg ilyen irányban is jótékony változásokhoz vezet majd. Addig is azonban, mûélvezôkként, éljünk a felkínált lehetôségekkel: jelen esetben például a mûvészpedagógusaink tavalyi mûvészi termésébôl készült válogatás megtekintésével és élvezetével. A szemlélésen túl ugyanis a látottak valódi élvezettel szolgálhatnak: még a legigényesebbek számára is. S akinek mindezt köszönhetjük: Székely Géza grafikusmûvész, a kolozsvári magyarnyelvû speciális rajzoktatás megvalósítója, az Erdélyi Magyar Mûvészpedagógusok Egyesülete Kolozs megyei csoportjának vezetôje, a Barabás Miklós Céh vezetôségi tagja, aki immár 4. alkalommal rendez pályatársainak alkotásaiból tárlatot az Apáczai Galériában. Ezek után nyugodtan elmondhatjuk, hogy hagyományt teremtett, s ez a hagyomány nemcsak él, hanem izmosodik is. Talán nem is annyira az idôk múltával, mint inkább az itt bemutatott alkotások számát és minôségét illetôen. 33 mûvész több mint félszáz alkotása kapott helyet a falakon, s a jól ismert nevek mellett nem egy, különösképpen vonzó munka aljában számomra teljesen ismeretlen neveket fedeztem fel: pályakezdôkrôl, egyetemi hallgatókról van szó, akikrôl minden bizonnyal hallunk még. Az Apáczai Galéria egyébként híres arról, hogy teret biztosít az ifjúságnak, bedobja ôket a mélyvízbe, hadd mutassák meg, hogy mire képesek, s ha most egy-két munkával szerepeltek, késôbb egyéni kiállításon is megmérettethetik magukat. Ahogyan tette azt néhány évvel ezelôtt Lovász Noémi, aki most már mint az Apáczai-líceum tanára vesz részt Pietà és Napszekér címû, tekintetcsalogató munkáival a tárlaton. Keszeg Ágnes is túl van már egy Apáczai galériabeli egyéni kiállításon, ô azonban még diákként szerepel Rokokó címû, vegyes technikával készült, fölöttébb ötletes alkotásával. Fantáziában nem marad el mögötte Balogh Edgár sem, akinek rajzkészségét is megcsodáltuk, akárcsak a Bíró Zsuzsannáét és Barta Csilláét. Ígéretesek Nagy Melinda színes linómetszetei, Lini Enikô fotója, Zsigmond Adél textilkompozíciói. Ami pedig a galéria házigazdájának, Székely Gézának a munkáit illeti, méltók ahhoz a szerephez, amelyet betölt. Diákjai mûvészi igényesség szempontjából példát vehetnek tanárukról, s a kolozsvári mûértôk számára is élményt jelenthet Archaikus nyár címû rézkarca és Angyal utca címû pasztellje. Aminthogy másik két magyar tannyelvû líceumunk, a Báthory és a Brassai tanárainak, Orbán Istvánnak és Kocsis Ildikónak a munkái is figyelemfelkeltôk. Más-más mûvészi koncepció, de egyaránt igényes hozzáállás jellemzi alkotásaikat. Ötletes Koncz Münich Judith kerámia összeállítása és Cismasiu Labancz Ágnes Kompozíciója. A meglepetés erejével hatottak ismét Horváth Gyöngyvér Matisse és Klimt ihlette szecessziós utánérzései, amelyek kollográfiában öltöttek testet, és valósággal tüntetnek dekorativitásukkal. A tárlat doyenjének, Gedeon Zoltánnak a munkái alkotójuk korát meghazudtoló frissességükkel és ugyancsak dekorativitásukkal tûnnek ki. A táj vonzásában születtek Essig Klára, Lôrincz Lehel, Kováts Ildikó, Pócsai András és Deák István akvarelljei, pasztelljei és olajképei, míg Koncz Münich András színes kerámia Képeslapjai ugyancsak a realitás talajából fakadóan mûemlékeinket örökítik meg. Mûvészi szempontból tavalyi szereplése azonban felülmúlta a jelenlegit. Kerámia lapokkal jelentkezett Suba László is. Figyelemre méltó Dávid Ilona míves textilképe, Sebestyén Róbert Várakozás címû munkája, Szabó Vilmos Anyasága, Zsigmond Márton és Starmüller Katalin olajképei, Farkas Melinda linómetszetei. És végezetül, de valójában elsôsorban a tárlat minden évben szereplô legbiztosabb emberei, Lészai Bordy Margit, Tompos Opra Ágota és Gally Katalin. Munkáik olyan kiforrott, biztos kezû alkotókra vallanak, akik önálló mûvészi világukon belül is képesek a megújulásra, képi nyelvezetük bôvítésére, tökéletesítésére.
Németh Júlia
http://archivum.szabadsag.ro/archivum/2005/01/5jan-29t.htm
Hogy mit jelenthet egy jó rajztanár egy város mûvelôdési életének alakulásában-alakításában, számtalan példával illusztrálhatjuk. Mindössze kolozsvári vonatkozásban is a kismesterek egész sorát vonultathatjuk fel, a távolabbi múltból egész napjainkig, ahogyan azt például a Báthory-líceum tanára, az itt kiállító Orbán István is megtette iskolája vonatkozásában. Nemrég pedig az Unitárius Kollégium egykori neves rajztanáráról, Tóth Istvánról jelent meg kismonográfia Sas Péter mûvelôdéstörténész tollából. És se szeri, se száma azoknak a mûvészetkedvelôknek, közülük néhányan gyakorló mûvészek is, akik a nemrég nyugalomba vonult rajztanárok, Zsoldos Álmos, Lészai Bordy Margit, Kováts Ildikó, Gally Katalin, Pócsai András tanítványaiként váltak hûséges tárlatlátogatókká, némelyek pedig, vásárlásaikkal, mûpártolókká. S hogy ez utóbbiak száma még meglehetôsen gyér, az nem annyira az érdektelenséggel, mint inkább a szûkös anyagi körülményekkel magyarázható. Egy általános gazdasági fellendülés — ha egyszer csak bekövetkezik — remélhetôleg ilyen irányban is jótékony változásokhoz vezet majd. Addig is azonban, mûélvezôkként, éljünk a felkínált lehetôségekkel: jelen esetben például a mûvészpedagógusaink tavalyi mûvészi termésébôl készült válogatás megtekintésével és élvezetével. A szemlélésen túl ugyanis a látottak valódi élvezettel szolgálhatnak: még a legigényesebbek számára is. S akinek mindezt köszönhetjük: Székely Géza grafikusmûvész, a kolozsvári magyarnyelvû speciális rajzoktatás megvalósítója, az Erdélyi Magyar Mûvészpedagógusok Egyesülete Kolozs megyei csoportjának vezetôje, a Barabás Miklós Céh vezetôségi tagja, aki immár 4. alkalommal rendez pályatársainak alkotásaiból tárlatot az Apáczai Galériában. Ezek után nyugodtan elmondhatjuk, hogy hagyományt teremtett, s ez a hagyomány nemcsak él, hanem izmosodik is. Talán nem is annyira az idôk múltával, mint inkább az itt bemutatott alkotások számát és minôségét illetôen. 33 mûvész több mint félszáz alkotása kapott helyet a falakon, s a jól ismert nevek mellett nem egy, különösképpen vonzó munka aljában számomra teljesen ismeretlen neveket fedeztem fel: pályakezdôkrôl, egyetemi hallgatókról van szó, akikrôl minden bizonnyal hallunk még. Az Apáczai Galéria egyébként híres arról, hogy teret biztosít az ifjúságnak, bedobja ôket a mélyvízbe, hadd mutassák meg, hogy mire képesek, s ha most egy-két munkával szerepeltek, késôbb egyéni kiállításon is megmérettethetik magukat. Ahogyan tette azt néhány évvel ezelôtt Lovász Noémi, aki most már mint az Apáczai-líceum tanára vesz részt Pietà és Napszekér címû, tekintetcsalogató munkáival a tárlaton. Keszeg Ágnes is túl van már egy Apáczai galériabeli egyéni kiállításon, ô azonban még diákként szerepel Rokokó címû, vegyes technikával készült, fölöttébb ötletes alkotásával. Fantáziában nem marad el mögötte Balogh Edgár sem, akinek rajzkészségét is megcsodáltuk, akárcsak a Bíró Zsuzsannáét és Barta Csilláét. Ígéretesek Nagy Melinda színes linómetszetei, Lini Enikô fotója, Zsigmond Adél textilkompozíciói. Ami pedig a galéria házigazdájának, Székely Gézának a munkáit illeti, méltók ahhoz a szerephez, amelyet betölt. Diákjai mûvészi igényesség szempontjából példát vehetnek tanárukról, s a kolozsvári mûértôk számára is élményt jelenthet Archaikus nyár címû rézkarca és Angyal utca címû pasztellje. Aminthogy másik két magyar tannyelvû líceumunk, a Báthory és a Brassai tanárainak, Orbán Istvánnak és Kocsis Ildikónak a munkái is figyelemfelkeltôk. Más-más mûvészi koncepció, de egyaránt igényes hozzáállás jellemzi alkotásaikat. Ötletes Koncz Münich Judith kerámia összeállítása és Cismasiu Labancz Ágnes Kompozíciója. A meglepetés erejével hatottak ismét Horváth Gyöngyvér Matisse és Klimt ihlette szecessziós utánérzései, amelyek kollográfiában öltöttek testet, és valósággal tüntetnek dekorativitásukkal. A tárlat doyenjének, Gedeon Zoltánnak a munkái alkotójuk korát meghazudtoló frissességükkel és ugyancsak dekorativitásukkal tûnnek ki. A táj vonzásában születtek Essig Klára, Lôrincz Lehel, Kováts Ildikó, Pócsai András és Deák István akvarelljei, pasztelljei és olajképei, míg Koncz Münich András színes kerámia Képeslapjai ugyancsak a realitás talajából fakadóan mûemlékeinket örökítik meg. Mûvészi szempontból tavalyi szereplése azonban felülmúlta a jelenlegit. Kerámia lapokkal jelentkezett Suba László is. Figyelemre méltó Dávid Ilona míves textilképe, Sebestyén Róbert Várakozás címû munkája, Szabó Vilmos Anyasága, Zsigmond Márton és Starmüller Katalin olajképei, Farkas Melinda linómetszetei. És végezetül, de valójában elsôsorban a tárlat minden évben szereplô legbiztosabb emberei, Lészai Bordy Margit, Tompos Opra Ágota és Gally Katalin. Munkáik olyan kiforrott, biztos kezû alkotókra vallanak, akik önálló mûvészi világukon belül is képesek a megújulásra, képi nyelvezetük bôvítésére, tökéletesítésére.
Németh Júlia
http://archivum.szabadsag.ro/archivum/2005/01/5jan-29t.htm
