A rutinmunka, a hétköznapok szürkesége, képletesen szólva, meg is ölhet egy mûvészt. Horváth Sz. Gyöngyvér mostani kiállítása amolyan kitörés jellegû. Kitörés a mûvészinek csak ritkán minôsíthetô mindennapok gyakorta idegtépô feszültségébôl, a zajos rohanásból, a szerkesztôségi feladatok tömkelegébôl. Hogy mennyire sikeres ez a mûvészi exhibicionizmus, a szeretném magam megmutatni, hogy látva lássanak gesztus, igazolják a Gy. Szabó Béla Galériában bemutatott munkák.

Kissé sokat kellett ugyan várnunk arra, hogy így egyben is megtekinthessük mindazt, ami a mûvész fiókjában az évtizedek folyamán felgyûlt, az eredmény viszont annál beszédesebb. Az a jelen, amit most itt látunk színesben és fehéren-feketén, egyben történelem is. A mûvész személyes történelme. Különbözô alkotási periódusainak maradandó mûvészi dokumentuma.

Az elmúlás méla bájától az enyészet szívbe markoló valóságáig, kegyetlen szépségéig, a fészekmeleg meg- és összetartó erejétôl a pillangószárnyak szivárványosan csapodár táncáig, a tájba gyökerezô, mindent elfedô évszázados fa végsôkig kitartó konokságától a szélben kecsesen hajladozó nádszálig, a szúrós bogáncs parlagi szépségétôl a magakelletôn pompázó dísznövényekig, a szögesdróttal kipótolt omladozó kerítéstôl a nemesen ívelô gótikus ablakokig terjed a tematikai skála. S amennyire sokrétû Horváth Sz. Gyöngyvér érdeklôdési köre, annyira változatos grafikai kommunikációs rendszere is. Sajátosan „érzelmes intellektualizmusának" formai megnyilatkozásait egyaránt élvezhetjük a pillanat szülte ceruza- vagy tollrajzok sokaságában és a rendkívül munkás, idôigényes kollográfiákban. De otthonosan mozog a biztos kezet igénylô rézkarc mûfajában és újabban a pasztellben is. Irodalmi érdeklôdése és különleges empátiás képessége folytán pedig nem véletlenül hajlott az illusztrációs mûvészet felé is. Már diákkora óta gyakorolja sikerrel az elbeszélô grafikai nyelv ízesen kifejezô változatát. A fekete-fehérbe fogalmazás mellébeszélést nem tûrô pontosságigénye, tiszta vonalbeszéde utáni kiruccanása a színek világába, az oldottabb, könnyedebb, líraibb, „lágyabb ének" birodalmába, a pasztellbe, egyfajta munkás kikapcsolódást, különlegesen aktív „pihenést" jelent a mûvész számára. Aki színélményeit eddig kedvenc mûfajában, a kollográfiában és a rézkarcban örökítette meg sikerrel.

Nem lehet nem odafigyelnünk arra a tekintetcsalogató, nemesen meleg, visszafogottan, sejtelmesen-simogatón sárgálló-vöröslô, a barna megannyi változatában pompázó, ôsziesen beérett színvilágra, ami rézkarcait jellemzi. Nem véletlenül kedvenc évszaka a mûvésznek az ôsz, és így már talán az sem véletlen, hogy éppen most örvendeztetett meg rezignáltsága ellenére is gyakorta optimista kicsengésû munkáival. Bár rézkarcainak és kollográfiáinak egy része nem abban a korban született, amikor túl könnyen el lehetett volna vonatkoztatni a nyomasztó társadalmi problémáktól. És Horváth Sz. Gyöngyvér nem is igyekezett bezárkózni a maga elefántcsonttornyába. Még akkor sem, ha egyik munkájának címe éppen a Bezárkózás. Az Elhagyott tanyának, az Áldozatnak, a Rögbe kapaszkodva címûnek és a Dante Poklának érzékletesen kifejezô vonalbeszéde egyben mûvészi kiállást is jelentett. Aminthogy különlegesen gazdag színvilágú kollográfiáinak, a mûfaj sajátosságaiból eredôen még plasztikusabb, még erôteljesebb formai üzenete is hasonló. Ugyanakkor ott feszül bennük egy ôsi kultúra, a népi hagyományok megtartó ereje is. A Kehely, a Ballada, a Párját sirató madár korszerû formában fogalmazza újra a régi korokból átmentett értékeket.

A Kolozsvár-Külsô Református Egyházmegye Esperesi Hivatalának Gy. Szabó Béla Galériájában a múlt hét végén megnyílt tárlat nem mindennapi mûvészi mûsora — Sebesi Karen Attila és a Sotto Voce együttes közös fellépte — sikeresen illusztrálta a kiállítás képeinek hangulatát, fokozta a rendezvény ünnepélyességét. Meglepetésként hatott a kuckós gyermekek versajándéka is. És végezetül, de távolról sem utolsósorban a megnyitó meghitt hangulatához jelentôs mértékben hozzájárult az enyedi Kvadrofónia szolgáltatta kellemes háttérzene is. Nagyenyed egyébként is jelentôs szerepet játszik Horváth Sz. Gyöngyvér mûvészi pályájának legújabbkori alakulásában, hiszen az ottani nyári mûvésztábor teremtette meg a technikai lehetôségét annak, hogy a grafikus ismét kedvenc mûfajaiban, a rézkarcban és a kollográfiában fejezhese ki magát.

Németh Júlia