Vannak jó mûvészek, vannak jó tanárok, vannak jó szervezôk és elenyészô kisebbségben, de elvétve még akadnak jó mûvészetpártolók is. De az már ugyancsak ritka, hogy ezek a részben született, részben kimûvelt képességek egy személyben találkozzanak. Az Apáczai-líceum ilyen szempontból szerencsés, hiszen van egy kitûnô grafikusa, Székely Géza, aki egyben jó pedagógus és elronthatatlanul, megállíthatatlanul jó szervezô is. Igazgatója, Wolf Rudolf pedig, nem csak jó tanár és jó szervezô, hanem azon nagyon kevesek közé tartózik, akik számára a mûpártolás nem csupán frázis. Bizonyíték erre a szerdai premier, az Erdélyi Magyar Mûvészetpedagógusok Egyesületének, az EMME-nek a bemutatkozó kiállítása is. Hiszen, ha nincs az igazgatói támogatás, a tágas és világos díszterem sem léphet elô kiállítóteremmé. És Kolozsvár sem gazdagodik egy újabb galériával s egy újabb, éppen változatosságában érdekes tárlattal. Az itt kiállító 22 mûvész mindegyike valamilyen formában kapcsolódik a fiatalság mûvészi neveléséhez a legzsengébb kortól az egyetemi képzésig. De csupán ennyi a közös vonás bennük, még ha ez nagyon lényeges is. Egyébként más-más mûfajban és javarészt más-más mûvészi felfogásban is alkotnak. Így aztán minden munka egy-egy külön világ, egy más mûvészi elképzelés konkrét megnyilvánulása. Persze egy-két festmény, grafika, vagy kerámia alapján nem lehet következtetni a mûvész munkásságára, nem lehet értékítéleteket levonni, minôsíteni, de ez nagyjából fölösleges is, hiszen az itt kiállító mûvészek szinte mindegyike — a fiatalokat is beleértve — túl van már elsô nyilvános bemutatkozásán, s ilyenformán a tárlatlátogatók, a mûvészetkedvelôk elôtt ismertek. Fölösleges bemutatnunk a közönségnek a festôként, grafikusként egyaránt termékeny Verespált, a fôiskola egykori tanárát, akinek itt kiállított, Mély út címû kisméretû pasztelljérôl, munkássága alapos ismeretében mondhatom, hogy átlagon felüli. És fölösleges bemutatnunk a mûvészpedagógus képzésben jeleskedô Gedeon Zoltánt is, akinek folklorisztikus, geometrikus, figuratív formakonstrukciói sajátos hangulatot árasztanak. Valamelyest ide kapcsolódik Orbán István Polifóniája is, aki többek között a barokk muzsikát öntötte geometrikus formába. Talán nem is véletlenül, hiszen ha jól tudom Gedeon-tanítvány. Eszközként a számítógépet is felhasználva, a legkorszerûbb grafikai nyelvezeten szól hozzánk az elsôsorban textilmûvészként ismert Károly Zöld Gyöngyi. Téli álom címû, éppen visszafogottságában megkapó, sajátos hangulatot árasztó sorozata az absztrakció végsô határait súrolja. Csata Hermina olajba fogalmazott aranyló Erdélyi álomvára a különleges látványon túl érzelemgazdag, szimbolikus mondanivaló hordozója is. Lészai Bordy Margit pasztelljei expresszivitásukkal, megkapó szín- és formavilágukkal tûnnek ki. Rendkívül kifejezô Lukáts Mária erôteljesen egyéni látásmódról tanúskodó, sajátosan könnyed színekbe fogalmazott Anyasága. Gally Katalin a fa alakváltozatait jeleníti meg drámai hangvételû sötét tónusú olajképeiben, míg Horváth Gyöngyvér a kollográfia korlátlan lehetôségeit felhasználva önti formába mûvészi mondanivalóját. A csíkszeredai Zsigmond Márton a figurativitás híve. Tamás címû olajképe erôteljesen szuggesztív, akárcsak a kolozsvári tárlatokról jól ismert Szabó Vilmos Csendélete. Mûemlékeink szolgáltatják az ihletforást Essig Kacsó Klára, Kováts Ildikó és Lukács Solymossy Éva számára. Az alkalmazott technikától függetlenül mindhárman a realisztikus megjelenítés hívei. Különleges rajzkészségrôl árulkodnak Kajtár Lehel míves ceruzarajzai és mûgonddal készültek Farkas Melindának a merített papír elônyeit is kihasználó munkái. A legfiatalabb nemzedék képviselôiként Kocsis Ildikó és Lovász Noémi mutatkozik be ifjonti kísérletezôkedvrôl árulkodó, érdekes munkákkal. A kerámia mûfajában három alkotóval ismerkedhetünk meg. A tordai Suba László látványos és címében gondolatébresztô munkája, Az idô ablakai valamint Koncz-Münich Judit és Koncz-Münich András különös mûgonddal kiképezett, keleties szimbolikájú, sajátos hangulatot árasztó térplasztikái és kerámialapjai a tárlat sajátos színfoltját képezik. S hogy Székely Géza színes rézkarcát, a mind kompozicionálisan, mind technikailag rendkívül sikerült Égi pásztort utolsóként említem az csupán azért van, mert ezzel tenném fel a koronát erre a szerdán megnyílt, érdekes kezdeményezésre.