Vetró • Rajz, Szín, Forma

Vetró Bodoni Zsuzsa és Vetró András kiállítása

 

Vetró András és Vetró Bodoni Zsuzsa Kézdivásárhelyen öt évtized alatt egy műértő közösséget nevelt fel. Az értelmiségi ember küldetésével alkotásaik az élet egzisztenciális problémáira kerestek válaszokat, a tanár úr kifelé törő küzdésvágya a tanárnő befelő forduló meditációival találkozott. A nagy lelkesedés kételyekkel, a heroizmus ironiával, a cselekvő erő visszafogott szemlélődéssel egészült ki. Hihetetlen szövetségben tisztelték egymás művészetét. Mindig a másik művének az értékelését emelték ki..

A kultúra hálójában játszó művész mindig talál olyan utalásjegyet, amellyel tágítani tudja azt a képi nyelvet, amelyen alkot. Vetró András mitológikus hősei az elrugaszkodás határhelyzetében jelennek meg. Ikarosza expresszív erővel feszül neki a kontrollt parancsoló felettes énnek, Prométheusza fölött egyre démonibb keselyű uralkodik.

Vetró András művészetében a Bús lovag a kezdeti művészi egó hol ironikus, hol saját küldetébe belerészegült állapota után végig járta az elvesztés, a szeretett társ elgyászolásának stációit is. Don Quijote szélmaromharca a felettes szellemlény, a környezet normáit felülbiráló szférájában létezett, míg Sancho Panza vaskos és gyakran tunya alakváltozatai helyreigazítt, rendes mederbe korlátozza. Vetró Bodoni Zsuzsa elvesztése után egy emeltebb szintre lépett az irodalmi toposz újragondolása. A nő finom aurája a felettes szfétához tartozik, elérhetetlen távolság, szakadék lép be a figurák közé, őrangyalként ott van, de testi valójában megközelíthetetlen. Több alkotáson az elvesztést a forma negatív megsokszorozott üregével, ürességével éri el, vagy a délibább optikai töréséből adódó ismétlődésével. Amikor az egy helyét az emlékek ismétlése sokszorozza meg. A szélmalom az idő kereteként a lovag ellentéteként áll gátként közte és az idea közé. Majd Déva várának falbafalazott asszonyaként jelenik meg.

Vetró András lovas ábrázolsai antrópofizálja a lovat, a férfi hősök tettvágyait jelenítik meg. Egy emeltebb pozícióba állítja a lovast, ezáltal a küzdére való törekvés lelki dinamikája hatványozódik.

Vetró András szereti időnként újrafogalmazni korábbi kijelentéseit. Bohóca a szomorú arcú Valesques elődje és a Vetró Zsuzsa utazó bohóca nála lemeztelenítve, gyakran a női uralomnak kiszolgáltatva adja meg magát. Egyed Péter Tizenhárom buboréka is azért épül be az életműbe, mert a létharc nagy megpróbáltatásának stációit járják végig a figurák.

Vetró András köztéri szobraival nagy hangsúlyt fektet a személyiségek kulturális emlékezetben való megörökítésére. Nála járulékos elemek elmaradnak, egy-egy felfokozott tettvágyban ábrázolt jellemzés jelenik meg. A Vetró-szobrok jegyei a klasszikus drámák szigorú szabályait körvonalazza, a megállított időben a tettváltás tetőfokán jelenik meg az ábrázolt én. A cselekvésre képes akarat, az önfeláldozó karakter dinamikus erőviszonyokat jelenít meg. Roden Calais-i polgárok  művét idéző lovas szobrának figurái az idő körbenjárásáról is szól. A gyerekkori vágyakat a felnőtt korláttal dacoló tetterő és az üregedés elfogadó bölcsessége váltja.

Faszobraiban és aktjaiban  a nőt, mint teremtő erőt mintázza meg. Henry Moorral rokonszenvező formái a felszín mögötti szimbiózist tárja fel.

Vetró Zsuzsa művészete a kolozsvári grafikai műhely formakísérleteiből indul. Feszt László tanítványaként kompozícióiban az ismétlődő kulturális kódok feminin játéka jelenik meg.

Kézdivásárlyi életterük során egyre erőteljesebb a kisváros épített örökségének metaforikus térként való megörökítése.

 Munkáira a nagyvonalúság jellemző, a pasztell lesz a vezető névjegye. A pasztellkréta lágysága ellenére nála vonalak a létbe hasítanak, kontrasztokat szülnek, állításait nem aprózza szét, jelei körül üres felületeket hagyva segíti szabadon lélegezni.

Tájképeihez zenei ritmusok állnak legközelebb. Domboldalak és fák variációjának lágy fuvalmai között kulminációs érzelmi pontok törnek fel. Az ősz színeinek rozsdabarna és fakó sárga változatait intenzívebb színek hullámai a dér csípéseként érintik. Lelki tájai intenzitása nem véletlen, hiszen ezek a képek gyakran zenehallgatás közben születtek. 

Számomra nagyon erőteljes üzenete van a kilencvenes évek elején készült márciusi képeknek. Valószínű Vetró Bodoni Zsuzsától a pátosz állt legtávolabb. Ezek a képek már akkor nagyon bátran diagnosztizálnak a társadalmi megmozdulásokkal szembeni szkepszist. Itt az arctalanság lép elő, a megnyújtott alakok csoportosulása balsejtelmű érzést kelt. Majd a két nemzet jelképe a madárijesztő bábujának kellékeként lép elő.

Főművein a személyes élet és a kulturális allegória keresztmetszetként találkozik. A Ketten kép deszkái az elhagyatott házak lezárt ablakát vagy az üresen hagyott keresztet vetíti rá a világablakra, amely felső terében a mohazöld áramlatok mégis a feloldás és elfedés ígéretét hozzák

Kötődései közül képein is legerősebb a család. Családtagjai népesítik be képeit. Történetsorba viszi szeretteit. Apósa, néhai Vetró Artúr arcának változatai megrendüléssel beszél a karizmatikus értelmiségi ember öregedésének stációiról. Fiait gyereként is a művész szerepkörébe álmodta. Az unokáknak képein játéktereket épít, hintalovat és repülő sárkányt ajándékoz.

Vetró Bodoni Zsuzsa képein a ló túllép az Incitato lovastábor kötelező tematikáján, hiszen nála valahol az idő allegóriája. A Patkó képe minimál ábrázolással az epizódban rejlő teljességet jeleníti meg. Lovai számomra a templomok nagyságával bírnak, hiszen az elrugaszkodás és felfele kaptatás szellemlényeiként nyernek életet.

Utolsó két évben az Életfákon a pasztellkréta erős kontúrvonalai egyre rezignáltabb finom rezdüléseket örökítettek meg. Ezeken a képeken édesanyja elvesztésének gyásza is ott van, és valami szelíd ragyogás az öröklét felé. Ezeken a képeken gyakran a szimmetria fenntartásával az egyensúly iránti áhítat szólal meg.

A Nagy utazás képén ekhós szekéren utazó bohóca valami ismeretlen felé megy, ami ellen nincs kifogása, csendes töprengő engedelmességgel lép ki ebből a világból, akit a fekete papíron fehér krétával kézdivárárhelyi épületek halvány sziluettjei vesznek körül.

A Vetró művészházaspár tudott a székelyföldi kisváros közegében jelentős életművet alkotni. A város kulturális arculatának alakítása közben építették karakteres művészetüket.  

 Dr. Deák Ferenc