Ősi szimbólumok modern köntösben a Barabás Miklós Galériában

2018. november 27.
12.10
Rapszódia a kenyérről – összegezhetném a Laus panem című festészeti grafikai tárlaton látottakat. 21. századi rapszódia erről az ősi, multinacionálisan szakrális élelemről, amely művészi magaslatokba emelt, személyre szabott reneszánszát éli a kiállító, Tudoran Klára világában.

 A művész hol éles szögekben fogalmazott, dinamikusan pezsgő, kaleidoszkópszerűen vibráló, hol pedig andalítóan kellemes, lágy vonalakkal, körívekkel határolt formavariációkban tárja elénk a sokféleképpen interpretálható, de lényegében mindig az eredeti alapötletből eredeztethető mondanivalót: a kenyér mindenek fölöttiségét, és elkészítésének rituáléját, ennek a sajátos metamorfózisnak a misztériumát.

Mindennapjaink nélkülözhetetlen tápláléka az ókeresztény művészettől napjainkig a csodát szimbolizálja. A csoda kenyérrel és az örök létezésre utaló, örökké nyitott szemű halakkal történő, emblematikus jelzésével a művész a legősibb szimbólumokhoz nyúl. A leg­ősibbet pedig a legmaibban szemlélteti. Végletekig leegyszerűsített, tömör formák figu­ratív elemekkel dúsítva teljesítik ki az absztraktba hajló művészi megjelenítést.

A téma grafikában, festészetben azonos, a motívumrendszer úgyszintén, az eltérés mégis szembeötlő. A grafikák sajátosan örvénylő, egyéni technikával megjelenített, beszédesen megkapó szín-formakavalkádjában a művész dinamikus lénye mintha könnyebben és erőteljesebben érvényesülne. A lapátdekorációk zártabb, szimmetriatengely köré épített, négyzetes, rombuszos, háromszögtáncos, gömbfényes, füstkarikás világában a művészi általánosítás jut hangsúlyosabb szerephez, s az a nem konvencionális alapforma, a valósághű sütőlapát, amely ezeket a geometriai formákat befogadja. A hatás a kettő ellentétéből eredeztethető.  

A színvariációk a sárgálló, okkeres, barnás megjelenítésektől, a hideg kékekig, zöldekig, vagy éppenséggel izzón mély árnyalataikig terjednek, a vörösöknek valamint az eleganciát biztosító aranynak is teret engedve.

Ami pedig az eredeteket illeti, a sajátos szimbolika mellett, a maga konkrétumában is felvillan a sudáran magosba lendülő halványzöld búzaszár, a majdani kenyér ígérete.

S hogy mindezt egyfajta játékosság, ugyanakkor mágikus légkör is belengi, korántsem véletlen. A tűz mágiája ősidőktől bűvkörébe vonta az embert. Aminthogy varázsától művészünk sem szabadulhat. Ennek és a benne égő belső tűznek az eredményeként született meg a Laus panem, a kenyér dicsérete is. Ez az érdekes és látványos kísérlet.

Németh Júlia