Az új idők új szelei sohasem kímélték a Bánságot. Arad, Temesvár a múlt század elejétől az avantgárd melegágyának számított. Ide mindig is könnyebben tört be az a bizonyos európai fuvallat, hogy aztán nem ritkán valóságos orkánná terebélyesedve fejtse ki hatását a térség művészeti életében.

Leglátványosabban természetszerűleg a vizuális művészetek terén. Csöppet sem véletlen például, hogy a tágabb értelmezésben vett Erdély vonatkozásában premierként éppen itt látott napvilágot Szántó György festő-író szerkesztésében az akkor még éppen csak hogy születőben levő avantgárd törekvéseknek helyet adó és azokat propagáló Periszkóp című irodalmi-művészeti folyóirat. Amely rövid életű volt ugyan, de hatásában annál tartósabb. Szellemisége tovább élt, hiszen valós gyökerekből táplálkozott, s a térség mai napig megtartotta a mindenkori új iránti különleges fogékonyságát.

Szakáts Béla szobra - HORVÁTH LÁSZLÓ FELVÉTELE

Ennek nyújtották most látványosan beszédes bizonyítékát a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári fiókjának tagjai, Kolozsváron, a Művészeti Múzeumban, immár második alkalommal. Bár eléggé benne kell lennie a korban annak, aki még egyáltalán emlékezhet előző csoportos jelentkezésükre, hiszen azóta jó három évtized is eltelt.

Igaz, illusztris képviselőinek egyéni kiállításaival közben még fel-fel csillant nálunk Temesvár. S itt most fölöttébb szubjektív leszek, hiszen mindössze azokról szólók, akik számomra felejthetetlenek maradtak. Köztük a textilművész Zimán Vitályos Magdáról és a szobrász Victor Gagáról. Előbbi térszőnyegekbe, hengeres gyapjú kompozíciókba, utóbbi feszültséggel telített faszobrokba fogalmazta a szférikus átváltozások megannyi változatát, s mutatta be 1991-ben a Bánffy-palotában. És Jecza Péternek az elemi formákban rejlő mélységet maximálisan kiaknázó bronzos ragyogásai szintén felejthetetlenek. 1999-ben pedig egyéni kiállításával itt volt, és nagy-nagy örömünkre egy munka erejéig itt van most is Constantin Flondor mester, a temesvári neoavantgárd egyik úttörője és illusztris képviselője, aki akkor erőteljesen énközpontú, festői-grafikai megvilágításban tárta föl művészi élettere, Kertje legrejtettebb titkait is, s vallott általuk önmagáról, panteisztikus mezben megjelenített világlátásáról. Nagyméretű, hatalmas energiákat önmagába sűrítő, de a színek sugallta drámai hangvételt lírába oldó, most kiállított munkája is erről tanúskodik. A művészről, aki könnyed eleganciával kombinálja az olykor már szinte szecessziós beütésektől sem mentes realisztikus elemeket a geometriai formákkal, s aki éppen ebben a látszólagos ellentmondásban véli felfedezni az izgalmas festői kalandot, a változatosságban rejlő harmóniát, a részekből összeálló nagy egésznek, a természeti erőket és a festői attitűdöt is befolyásoló, legfelső hatalomnak a dominanciáját. Különleges élményt jelentett ez a nagyvonalú festői kitárulkozás, a találkozás a művész eddig még nem látott, 2012-ben készült munkájával, s minden bizonnyal még teljesebb  lesz az élvezet, ha ez év áprilisában a beígért, egyéni kiállítását is megtekinthetjük.

Mint minden csoportos tárlatnak, így a temesváriak szimbolikusan Nexus címet viselő kiállításának is vannak kiemelkedő pontjai, mindazonáltal az általános benyomás többé-kevésbé egységes, és bizonyítja a térségnek a mindenkori új iránti befogadókészségét. Mert mi mást, ha  nem ezt igazolják például Jakabházi Sándornak a figurativitást enyhén, de érzékletesen sejtető, absztraktba hajló, spontán szín-forma villódzásai, Leon Vreme sorozata, Claudiu Toma  tekintetcsalogató formajátéka  vagy Sorin Nicodim faktúrájában is érdekes, konstruktív festői megnyilatkozása. S amiket emlékezetből még fel tudok idézni: Dan Toma, Flora Raducan, Viorel Cosor, Torony Edit, Constantin Raducan, Cristian Sida, Andreea Palade Flondor, Ciprian Radovan, Rafael Matias, Vlad Corban, Reneé Janette Renard, M-Kiss Hédi, Rodica Banciu Regep, Ana Domnica Hoble, Adriana Lucaciu, Constantin Grangure, Stefan Kelemen alkotásai. A kiállításnak ugyanis nincs katalógusa, s a munkák címét sem tüntették föl, bár ez akár előnyként is értékelhető, hiszen nem korlátozza a befogadó értelmezési lehetőségeit. Mindenki azt és annyit láthat bele a munkákba, amennyit éppen akar.

A míves grafikák, mint Constantin Catargiu rézkarcai mellett a tárlat tagadhatatlan erőssége a szobrászati anyag. Szakáts Béla sajátos felületjátékra épített bronzos látomása, Linda Saskia Menczel szintén bronzba fogalmazott érdekes biomorf alakzatai, Eugen Barzu leegyszerűsített, tömörségében kifejező fa-fém kombinációja, Kocsis Rudolf mívesen megmunkált, nemesen ívelő alakzatokban megjelenített,  zoomorf, antropomorf faszobrai, Irimescu Remus geometrikus fa alakzatai és távolról sem utolsó sorban Varga Luigi István ötletes, figyelemfelkeltő, erőteljes kisugárzású munkái, amelyek valósággal tüntetnek tartalmi-formai komplexitásukkal.

A Nexus jól sikerült, a kolozsvári közönség a kiállításnak köszönhetően ízelítőt kaphatott a Bega-parti város művészeti életének sajátos hangulatából. Merjük remélni hogy a jövőben ez az ízelítő egy teljesebb szeletet is felvillant majd az ott folyó művészi tevékenységből, az iparművészeti kínálat ugyanis egy-két valóban sikeres munka kivételével viszonylag szegényesnek bizonyult. S azt is merjük remélni, hogy erre az újabb jelentkezésre nem kell ismét évtizedekig várakoznunk.

NÉMETH JÚLIA

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/123212