A múlt év decemberében elhunyt Jakobovits Miklós emlékének szentelte január 18-án, a Minerva-házban megnyílt éves, értékfelmérő-értékfelmutató tárlatát a Barabás Miklós Céh kolozsvári csoportja. A szervezet köztiszteletnek örvendő elnöke, a Munkácsy-díjas, európai hírű művész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja 1997 óta állt a céh élén.
15 év egy kisebbfajta történelem. Ebbe a történelembe pedig belefér a művészi életmű legteljesebb, legtökéletesebb része, az a bizonyos „totális festészet, korunk harmonikus és disszonáns világának a kifejezése ”, az emóciók által a színek nyelvén megfogalmazott, sajátos anyagszerűségével a térbe kitüremlő „lüktető mágia”, amelynek egy mintapéldányát a művész özvegyének, Jakobovits Mártának, a jeles keramikusművésznek és Magdó János főkonzul úrnak a jóvoltából most itt is megtekinthetünk-csodálhatunk. És belefér ebbe a 15 évbe, többek között, egy székházavató a Farkas utcában, megannyi emlékezetes tárlat mellett egy nemzetközi visszhangot keltő, nagyszabású, ünnepség és kiállítás Sepsiszentgyörgyön, a céh megalakulásának 80. évfordulóján, amikor csírájában megfogant, az azóta már meg is alakult Erdélyi Művészeti Központ, az EMÜK, és belefér az egyik legrangosabb anyaországi elismerés, a BMC-t illető Magyar Örökség-díj. Nem beszélve a céh fiatalokkal, Communitas-ösztöndíjasokkal való állandó bővítéséről, aminek eredményeképpen az ötvennél alig több művésszel 1994-ben újraalakuló szervezet tagsága jelenleg a másfél százat is meghaladja. És hosszasan sorolhatnám tovább a jeles művész, író, közéleti személyiség, Jakobovits Miklós felejthetetlen érdemeit, amelyek nemzedékekre továbbmenően meghatározzák az erdélyi képzőművészeti élet alakulását.
A BMC legnépesebb, kolozsvári részlege, a házigazdák befogadókészségének köszönhetően, immár másodszor jelentkezik csoportos kiállítással a Minerva-ház emeleti termeiben.
S hogy mit láthatunk ezen a sajátosan összetett, éppen változatosságában egységes tárlaton? Csöppnyi ízelítőt a Barabás Miklós Céh minőségi alapon szerveződött alkotóközösségének művészi tevékenységéből. Az összetétel, mint általában mindig, most is fölöttébb demokratikus: a huszonéves művészektől a 90 fölöttiekig, a realista hangvételű munkáktól a posztmodernig, transzavantgárdig, a geometriai és lírai absztrakttól a hiperrealista alkotásokig és groteszkig a különféle műfajok és technikák valóságos tárháza tárul fel előttünk: festmények, grafikák, szobrok, fotók, kerámia- és művészi üvegtárgyak, textilmunkák, bőrplasztikák.
A művészeti műfajok közt nincs értékrendi különbség – vallotta meggyőződéssel Jakobovits Miklós. Mindent a művészi érték dönt el, az alkotó tehetsége, egyénisége. Ezt látszik igazolni a jelenlegi tárlat is, amelyen 47 művész igyekezett legelőnyösebb oldaláról bemutatkozni, egy-két munka erejéig felvillantani alkotóművészetének pillanatnyilag legjellemzőbb vonatkozásait. A 86 kiállított műalkotás tehát bepillantást nyújt a céh művészi tevékenységébe. Amelyet sajátos egységbe fonódó határesetként fémjelez a portréfestészetben kimagasló és kompozíciós erényekben bővelkedő 99 éves Cs. Erdős Tibor Nagy Dezső-arcképe és Munkások című alkotása, valamint huszonéves pályatársának, Máté Lászlónak különleges műgonddal megvalósított Önarcképe és reneszánsz erényekkel felruházott, 21. századi Mona Lisája. Utóbbi méretei révén is tekintet-csalogató, de erényei korántsem merülnek ki ennyiben. S hogy mennyire nem a méret határozza meg egy-egy műalkotás értékét, arra elokvens példaként szolgálhatnak a Munkácsy-díjas Soó Zöld Margit tömören fogalmazott, mély értelmű, allegorikus töltettel dúsított, lendületes vonalvezetésű fa-alakváltozatai, Vetró András bravúros ceruzarajzai vagy Horváth Gyöngyvér Holdvonzás című, sejtelmes monotípiái. De Gally A. Katalin érzelmi húrokat pengető Lélekhálói sem méreteikkel, hanem figuratív, de áttételesen is sokat sejtető, színbeli-formai töménységükkel, visszafogottságukkal hatnak, csöndes Meditációra késztetnek.
Tompos Opra Ágotának a Tánc hevületét érzékeltető, fergeteges formaritmusaihoz viszont már egyértelműen a harsogó, vörös izzás illik, a letargiából felrázó hangulatfestés, akárcsak Lukács Solymossy Éva mozgalmas Maszkvarázsához, vagy a Keresés nőalakjának féllábbal már az ismeretlent ostromló, éppen bizonytalankodásában biztos formajátékához.
Sajátos szín- és formavilágával, a lírát gondolatisággal ötvöző egyedi és összetéveszthetetlen fogalmazásmódjával tűnik ki ismét Bordy Margit. Múltat a jelenbe menekítő színhangzataival mélyen zengő lélekharangokat kongat, a benne képileg élő otthont: Létformákat a szülőföldről, s a Pirkadat sötétből felsejlő árnyalatgazdagságát.
Sajátos faktúrájával, mívességével visszafogottságában is valósággal tüntető alkotás Tosa Szilágyi Katalin Mária kígyókkal című, a jónak a gonosz fölötti diadalát sajátos elvonatkoztatásban sejtető, metafizikus irányultságú munkája. Sipos Lászlótól pedig éppen azt kapjuk, ami napjaink képzőművészetéből olyannyira hiányzik: a bővérű, egészséges humort. Ami látványosan megkapó, forrásaiban népi ihletettségű, de a művész sajátosan egyedi nyelvezetének „állandó jelzőivel” megtűzdelt kakasparádéjában ölt testet. Ötletes, frappáns, mindenkori időszerűségével ható művészi megnyilatkozás. Más tematikában ugyan, de szintén összetéveszthetetlen formajegyek birtokában, és ugyancsak a finom iróniával fűszerezett humor skáláján szólal meg Kőmíves Andor.
Székely Géza az a biztos kezű művész, aki mindig önmagát adja, még akkor is, ha a tőle megszokott, élesen szókimondó, sarkos fogalmazásmód jelen esetben, Debussy-muzsikára hangolva, Egy faun délutánjának hangulatfestő, kékes-zöldes-lilás hajlataiba szelídül vagy Belső fényektől táplált, mély zengésű, sajátos harmóniába olvad. A tőle megszokott biztos teljesítményt nyújtja Nagy Endre is, legyen szó akár a formailag precízen megkomponált, konstruktív tájelemekkel ható, nem konvencionális tálalásba helyezett Sárga verőfényről, vagy egy, szintén a sárga jegyében fogant virágcsendéletről. És tematikailag némiképp hasonló Gedeon Zoltán két munkája is, az élénk színekben megjelenített, sarkos formavariációkra épített, látványosan dekoratív Kaleidoszkóp és a Napraforgós csendélet.
Tömény, feszes, precíz, formailag biztosan megkomponált munka Starmüller Katalin Tűzfalak című alkotása, hogy aztán ez a szigorú szerkezet egy könnyedebb Hangulatban oldódjon fel, s mutassa be más oldaláról is a művészt. Idősebb Starmüller Géza pasztellbe fogalmazott, klasszikusabb hangvételű, lírai megnyilatkozásai valamint ifj. Starmüller Géza modern vonalú Könnyed gótikája és A térben című szín-játéka egészíti ki a művészcsalád teljesítményét.
Mívesség és ötletesség jellemzi Orbán István nemesen elegáns formajátékait, az Erotika I. II. című grafikai lapokat és Heim András op-artos, precízen megmunkált Kompozícióit.
Forró Ágnes mély értelmű, színekben gazdag, egyedi formakonstrukciója az Alattam a föld, felettem az ég, bennem a létra, címében a spirituális vonzatú, Weöres Sándort is hatalmába kerítő sorokat idézi.
Az akvarell kitűnő ismerője Essig Klára. Most két kalotaszegi ihletésű, színekben gazdag, hangulatos munkával jelentkezett. És kellemes színfoltját jelentik a tárlatnak a fiatalon elhunyt Palkó Csaba erdélyi tájakat felvillantó, míves pasztelljei, valamint Pócsai András Mátyás templom és Bükki hóolvadás című, realisztikus hangvételű, látványos olajképei.
Biztos kézzel komponált, ötletesen modern vonalú munkákkal lepett meg ismét M. Lovász Noémi, Koncz Münich Judit, valamint a BMC-tárlatokon először jelentkező Kocsis Ildikó Emese. Takács Gábor pedig a fametszet műfajában örökítette meg élményszerűen barcelonai emlékeit.
De mielőtt a síkból végképp áttérnénk a térbe, meg kell említenem Palkó Ernő páratlan szépségű, háromdimenziós kerámiaképeit, s a kettős kötődésű, szobrászként induló, de a pasztellben is jeleskedő Lőrincz Lehel teljesítményét. A Farkas utcai esperesi hivatalt és egy falusi portát művészi átlényegítésben megjelenítő munkái formai erényeikkel és színvilágukkal egyaránt figyelemfelkeltők. Faszobrai pedig szinte árasztják magukból azt az őserőt, ami oly sajátossá teszi munkáit.
Kolozsi Tibor míves bronzszobra, a Kardnyelő precízen tömör fogalmazásmódjával a címbeli teljesítménnyel vetekedő, formai bravúr. A fa, fém és kő összhangjára épített, egyedi formajegyekkel jeleskedő munka Gergely Zoltán Gallér című alkotása, és különleges harmóniájával vonz Suba László Égett alak című faszobra, valamint Kún György Pár című terrakotta munkája. Képzeletbeli hangszertára újabb, precízen megmunkált darabjának teremtett egyedi ötletekkel megvalósított, sajátos formát Tosa Marcel Adrian, és dekorativitásában, tömörségében megkapó Manasses- Almássy Botond Kövület című kőszobra.
Fotósaink a látványnak hódoltak eredeti módon: Essig József a kalotaszegi Gyöngyök gyöngyét, Erdős Zsigmond Brüsszel sajátos szépét kapta lencsevégre.
Kerámiában Kolozsi Gabriella Simona Kompozícióinak harmonikus szín- és formavilága, valamint Koncz-Münich András ötletes terrakotta munkái vonják magukra a figyelmet. Nagy Annamária modern vonalú üvegszobrai a nemes anyagban rejlő lehetőségek maximális kihasználásával, egyedi látványként, méltán képezik a tárlat egyik vonzáspontját, míg Balázs László dekoratív bőrplasztikáival gazdagítja a kínálatot.
Textileseink pedig ismét kimagasló teljesítményt nyújtottak. Csata Hermina szemet gyönyörködtető, ötletesen míves bőrkárpitja, az Időutas a figurativitás jegyében született, míg Tudoran Klára elvontabb, líraibb, metafizikus irányultságú, visszafogott színharmóniákkal kecsegtet.
A BMC-tárlatot a szervezet anyagi alapját megteremtő, 2006-ban elhunyt Andrásy Zoltánnak, a főiskola egykori tanszékvezető tanárának klasszikus hangvételű Szárhegy című olajképe és Szamospart ihlette grafikája egészíti ki.
NÉMETH JÚLIA
http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/85358
15 év egy kisebbfajta történelem. Ebbe a történelembe pedig belefér a művészi életmű legteljesebb, legtökéletesebb része, az a bizonyos „totális festészet, korunk harmonikus és disszonáns világának a kifejezése ”, az emóciók által a színek nyelvén megfogalmazott, sajátos anyagszerűségével a térbe kitüremlő „lüktető mágia”, amelynek egy mintapéldányát a művész özvegyének, Jakobovits Mártának, a jeles keramikusművésznek és Magdó János főkonzul úrnak a jóvoltából most itt is megtekinthetünk-csodálhatunk. És belefér ebbe a 15 évbe, többek között, egy székházavató a Farkas utcában, megannyi emlékezetes tárlat mellett egy nemzetközi visszhangot keltő, nagyszabású, ünnepség és kiállítás Sepsiszentgyörgyön, a céh megalakulásának 80. évfordulóján, amikor csírájában megfogant, az azóta már meg is alakult Erdélyi Művészeti Központ, az EMÜK, és belefér az egyik legrangosabb anyaországi elismerés, a BMC-t illető Magyar Örökség-díj. Nem beszélve a céh fiatalokkal, Communitas-ösztöndíjasokkal való állandó bővítéséről, aminek eredményeképpen az ötvennél alig több művésszel 1994-ben újraalakuló szervezet tagsága jelenleg a másfél százat is meghaladja. És hosszasan sorolhatnám tovább a jeles művész, író, közéleti személyiség, Jakobovits Miklós felejthetetlen érdemeit, amelyek nemzedékekre továbbmenően meghatározzák az erdélyi képzőművészeti élet alakulását.
A BMC legnépesebb, kolozsvári részlege, a házigazdák befogadókészségének köszönhetően, immár másodszor jelentkezik csoportos kiállítással a Minerva-ház emeleti termeiben.
S hogy mit láthatunk ezen a sajátosan összetett, éppen változatosságában egységes tárlaton? Csöppnyi ízelítőt a Barabás Miklós Céh minőségi alapon szerveződött alkotóközösségének művészi tevékenységéből. Az összetétel, mint általában mindig, most is fölöttébb demokratikus: a huszonéves művészektől a 90 fölöttiekig, a realista hangvételű munkáktól a posztmodernig, transzavantgárdig, a geometriai és lírai absztrakttól a hiperrealista alkotásokig és groteszkig a különféle műfajok és technikák valóságos tárháza tárul fel előttünk: festmények, grafikák, szobrok, fotók, kerámia- és művészi üvegtárgyak, textilmunkák, bőrplasztikák.
A művészeti műfajok közt nincs értékrendi különbség – vallotta meggyőződéssel Jakobovits Miklós. Mindent a művészi érték dönt el, az alkotó tehetsége, egyénisége. Ezt látszik igazolni a jelenlegi tárlat is, amelyen 47 művész igyekezett legelőnyösebb oldaláról bemutatkozni, egy-két munka erejéig felvillantani alkotóművészetének pillanatnyilag legjellemzőbb vonatkozásait. A 86 kiállított műalkotás tehát bepillantást nyújt a céh művészi tevékenységébe. Amelyet sajátos egységbe fonódó határesetként fémjelez a portréfestészetben kimagasló és kompozíciós erényekben bővelkedő 99 éves Cs. Erdős Tibor Nagy Dezső-arcképe és Munkások című alkotása, valamint huszonéves pályatársának, Máté Lászlónak különleges műgonddal megvalósított Önarcképe és reneszánsz erényekkel felruházott, 21. századi Mona Lisája. Utóbbi méretei révén is tekintet-csalogató, de erényei korántsem merülnek ki ennyiben. S hogy mennyire nem a méret határozza meg egy-egy műalkotás értékét, arra elokvens példaként szolgálhatnak a Munkácsy-díjas Soó Zöld Margit tömören fogalmazott, mély értelmű, allegorikus töltettel dúsított, lendületes vonalvezetésű fa-alakváltozatai, Vetró András bravúros ceruzarajzai vagy Horváth Gyöngyvér Holdvonzás című, sejtelmes monotípiái. De Gally A. Katalin érzelmi húrokat pengető Lélekhálói sem méreteikkel, hanem figuratív, de áttételesen is sokat sejtető, színbeli-formai töménységükkel, visszafogottságukkal hatnak, csöndes Meditációra késztetnek.
Tompos Opra Ágotának a Tánc hevületét érzékeltető, fergeteges formaritmusaihoz viszont már egyértelműen a harsogó, vörös izzás illik, a letargiából felrázó hangulatfestés, akárcsak Lukács Solymossy Éva mozgalmas Maszkvarázsához, vagy a Keresés nőalakjának féllábbal már az ismeretlent ostromló, éppen bizonytalankodásában biztos formajátékához.
Sajátos szín- és formavilágával, a lírát gondolatisággal ötvöző egyedi és összetéveszthetetlen fogalmazásmódjával tűnik ki ismét Bordy Margit. Múltat a jelenbe menekítő színhangzataival mélyen zengő lélekharangokat kongat, a benne képileg élő otthont: Létformákat a szülőföldről, s a Pirkadat sötétből felsejlő árnyalatgazdagságát.
Sajátos faktúrájával, mívességével visszafogottságában is valósággal tüntető alkotás Tosa Szilágyi Katalin Mária kígyókkal című, a jónak a gonosz fölötti diadalát sajátos elvonatkoztatásban sejtető, metafizikus irányultságú munkája. Sipos Lászlótól pedig éppen azt kapjuk, ami napjaink képzőművészetéből olyannyira hiányzik: a bővérű, egészséges humort. Ami látványosan megkapó, forrásaiban népi ihletettségű, de a művész sajátosan egyedi nyelvezetének „állandó jelzőivel” megtűzdelt kakasparádéjában ölt testet. Ötletes, frappáns, mindenkori időszerűségével ható művészi megnyilatkozás. Más tematikában ugyan, de szintén összetéveszthetetlen formajegyek birtokában, és ugyancsak a finom iróniával fűszerezett humor skáláján szólal meg Kőmíves Andor.
Székely Géza az a biztos kezű művész, aki mindig önmagát adja, még akkor is, ha a tőle megszokott, élesen szókimondó, sarkos fogalmazásmód jelen esetben, Debussy-muzsikára hangolva, Egy faun délutánjának hangulatfestő, kékes-zöldes-lilás hajlataiba szelídül vagy Belső fényektől táplált, mély zengésű, sajátos harmóniába olvad. A tőle megszokott biztos teljesítményt nyújtja Nagy Endre is, legyen szó akár a formailag precízen megkomponált, konstruktív tájelemekkel ható, nem konvencionális tálalásba helyezett Sárga verőfényről, vagy egy, szintén a sárga jegyében fogant virágcsendéletről. És tematikailag némiképp hasonló Gedeon Zoltán két munkája is, az élénk színekben megjelenített, sarkos formavariációkra épített, látványosan dekoratív Kaleidoszkóp és a Napraforgós csendélet.
Tömény, feszes, precíz, formailag biztosan megkomponált munka Starmüller Katalin Tűzfalak című alkotása, hogy aztán ez a szigorú szerkezet egy könnyedebb Hangulatban oldódjon fel, s mutassa be más oldaláról is a művészt. Idősebb Starmüller Géza pasztellbe fogalmazott, klasszikusabb hangvételű, lírai megnyilatkozásai valamint ifj. Starmüller Géza modern vonalú Könnyed gótikája és A térben című szín-játéka egészíti ki a művészcsalád teljesítményét.
Mívesség és ötletesség jellemzi Orbán István nemesen elegáns formajátékait, az Erotika I. II. című grafikai lapokat és Heim András op-artos, precízen megmunkált Kompozícióit.
Forró Ágnes mély értelmű, színekben gazdag, egyedi formakonstrukciója az Alattam a föld, felettem az ég, bennem a létra, címében a spirituális vonzatú, Weöres Sándort is hatalmába kerítő sorokat idézi.
Az akvarell kitűnő ismerője Essig Klára. Most két kalotaszegi ihletésű, színekben gazdag, hangulatos munkával jelentkezett. És kellemes színfoltját jelentik a tárlatnak a fiatalon elhunyt Palkó Csaba erdélyi tájakat felvillantó, míves pasztelljei, valamint Pócsai András Mátyás templom és Bükki hóolvadás című, realisztikus hangvételű, látványos olajképei.
Biztos kézzel komponált, ötletesen modern vonalú munkákkal lepett meg ismét M. Lovász Noémi, Koncz Münich Judit, valamint a BMC-tárlatokon először jelentkező Kocsis Ildikó Emese. Takács Gábor pedig a fametszet műfajában örökítette meg élményszerűen barcelonai emlékeit.
De mielőtt a síkból végképp áttérnénk a térbe, meg kell említenem Palkó Ernő páratlan szépségű, háromdimenziós kerámiaképeit, s a kettős kötődésű, szobrászként induló, de a pasztellben is jeleskedő Lőrincz Lehel teljesítményét. A Farkas utcai esperesi hivatalt és egy falusi portát művészi átlényegítésben megjelenítő munkái formai erényeikkel és színvilágukkal egyaránt figyelemfelkeltők. Faszobrai pedig szinte árasztják magukból azt az őserőt, ami oly sajátossá teszi munkáit.
Kolozsi Tibor míves bronzszobra, a Kardnyelő precízen tömör fogalmazásmódjával a címbeli teljesítménnyel vetekedő, formai bravúr. A fa, fém és kő összhangjára épített, egyedi formajegyekkel jeleskedő munka Gergely Zoltán Gallér című alkotása, és különleges harmóniájával vonz Suba László Égett alak című faszobra, valamint Kún György Pár című terrakotta munkája. Képzeletbeli hangszertára újabb, precízen megmunkált darabjának teremtett egyedi ötletekkel megvalósított, sajátos formát Tosa Marcel Adrian, és dekorativitásában, tömörségében megkapó Manasses- Almássy Botond Kövület című kőszobra.
Fotósaink a látványnak hódoltak eredeti módon: Essig József a kalotaszegi Gyöngyök gyöngyét, Erdős Zsigmond Brüsszel sajátos szépét kapta lencsevégre.
Kerámiában Kolozsi Gabriella Simona Kompozícióinak harmonikus szín- és formavilága, valamint Koncz-Münich András ötletes terrakotta munkái vonják magukra a figyelmet. Nagy Annamária modern vonalú üvegszobrai a nemes anyagban rejlő lehetőségek maximális kihasználásával, egyedi látványként, méltán képezik a tárlat egyik vonzáspontját, míg Balázs László dekoratív bőrplasztikáival gazdagítja a kínálatot.
Textileseink pedig ismét kimagasló teljesítményt nyújtottak. Csata Hermina szemet gyönyörködtető, ötletesen míves bőrkárpitja, az Időutas a figurativitás jegyében született, míg Tudoran Klára elvontabb, líraibb, metafizikus irányultságú, visszafogott színharmóniákkal kecsegtet.
A BMC-tárlatot a szervezet anyagi alapját megteremtő, 2006-ban elhunyt Andrásy Zoltánnak, a főiskola egykori tanszékvezető tanárának klasszikus hangvételű Szárhegy című olajképe és Szamospart ihlette grafikája egészíti ki.
NÉMETH JÚLIA
http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/85358
