A kovásznai városi Képtárban –sepsiszentgyörgyi sikeres kiállításuk után – Deák Barna és Deák M. Ria mutatja be többnyire újabb művészi alkotásait. A fürdővárosban élő művész házaspár több mint negyven éve jelen van Háromszék kulturális életében, aktív szerepvállalással változatosabbá, elevenebbé tették e térség képzőművészetét.

A változatos művek láttán érdemes néhány életrajzi momentumot feleleveníteni, melyek elvezettek a házaspár mostani tartalmas tárlataihoz. Mindketten az erdélyi és ezen belül a székelyföldi középiskolai művészképzés meghatározó műhelyének, a marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Líceumnak a végzettjei. A főiskolai évek alatt építé­szeti, illetve belsőépítészeti képzésben részesültek. A precíz rajzolási módot és egzakt gondolkodást igénylő tervezésben viszonylag keveset munkálkodtak, hamar visszatértek a szabad művészi kifejeződéshez, az egyéni formálóerőt és tehetséget felszínre emelő alkotáshoz. Az 1968-as megyésítés idején telepedtek le Sepsiszentgyörgyön. Bár az akkori hatalom mindenáron befolyásolni és ellenőrizni kívánta a művé­szi alkotófolyamatot, az 1960-as évek végén egy megújuló, felszabadultabb, részben önszerveződő alkotási hullám indult be – nyilván a nyugat­ról beszivárgó posztavantgárd meg­nyilvánulások, a hippimozgalmakkal erőre kapó tudati láz eredményeként. Ebben a részben átalakuló kulturális miliőben kezdte alkotói pályáját a Deák házaspár. Ria már 1969-től a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház díszlet- és jelmeztervezője, díszletfestője lett. Ehhez a munkához társult hamarosan férje, Deák Barna is, aki a színháznál szcenikusi és al­igazgatói szerepet is betöltött. Ők voltak azok a művészek, akik az 1970-es évektől hatékony hidat képeztek a város színházi és képző­művészeti élete között. A színházi látványalkotásban kifejtett mun­kásságukért 1992-ben az EMKE Bánf­­fy Miklós-díját kapták.
Deák Barna és Ria alkotásaikban nagyon gazdag, eleven művészetet mutattak fel, mely a felélénkülő posztavantgárd képletével, a hagyományos technikákon belül, egy több irányba kísérletező folyamatot eredményezett. Barna a grafika terén alkotott elsősorban, de festőként és pop-artszerű plasztikus szerkezetek alkotójaként is kiállított. Ria a festészet és a textilművészet terén bontakozott ki. Kiss Bélával közösen létrehozták a Grup 3 csoportosulást. Deák Barna és Deák M. Ria művészetére tagadhatatlanul hatással volt a színház, derűs, bohém vagy lesújtóan drámai effektusaival együtt. Munkáikon nyomon követhető a színházi mozgalmasság, a pezsgő teátrális attitűd, a technikai lehetőségekkel való kísérletezés, újabb kifejezési formák feltárása. A házaspár alkotásaiban az 1990-es gondolati felszabadulás után hangsúlyos elem lett az intellektuális nemzeti-ke­resztény eszmeiség, a történelmi szerepkörök, legendás eseménysorok szimbolikus rendeződése.
Az 1990-es évek közepétől Deák Barna újfajta grafikai eljárással kezdett kísérletezni, a drótnyomattal. Ezt annál is inkább kísérleti jellegűnek kell tekintenünk, mivel az elmúlt évszázad avantgárd képzőművészeti irányultságai előszeretettel vetették alá a grafikai technikát különböző experimentális megoldásoknak, félretéve a hagyományos nyomóelemeket, egy átértelmezett esztétikai skálát állítva fel. Első­sorban az expresszionizmus, a dadaizmus és a konstruktivizmus képviselői nyúltak ezekhez a jövőbemutató eszközökhöz.
Deák Barna, bevallása szerint, egymaga fejlesztette ki a drót-, a drótrácsnyomatainak képi struktúrává való alakítását, egyedi grafikai modelleket és esztétikai kibontakozást állítva fel. A drótokkal történő szobrászi formálás a már korábbi művészetéből is ismert, kiváló rajztudással párosulva alkot egy sajátos egységet. A fém merev durvaságából a finom papírfelületre nyomódó rajzos elemek a Barnánál évtizedekkel korábban kialakult egyéni képalkotás folytatásaiként tárulnak fel. Számos alkotásán az erőteljes, határozott vonalvezetés mellett a további grafikai és festészeti technikákat segítségül hívva, a színek, foltok is megjelennek, hangsúlyoznak.
Deák M. Ria textíliái átgondolt, dekoratív és kellemesen ritmizáló felületalakításukkal méltó, megbecsült helyet foglalnak el a háromszéki iparművészetben. E dekoratív fali struktúrák az őszre jellemző, de bátorítóan tetszetős színkombinációikkal kerülnek közelebb hozzánk. A művésznő a textiltechnika által adott lágyságot, fesztelenséget használja ki, ugyanakkor erőteljes plasztikai hatásokat, formai dallamosságot hoz közel a nézőhöz. Növényi és zoomorf elemekből, kultúrtörténeti mozzanatokból merítkezve hoz létre lírai képződményeket, látványelemeket. Deák M. Ria itt kiállított alkotássorozatai meditatív, időkeretbe komponált útra invitálják a tárlatlátogatót. Az ősi elemsort felidéző organikus formák és a bölcsesség, a határozott racionalitás szimbólumai, a baglyok tábora mellett egy személyesen megélt zarándoklat élményhalmaza a keresztény szellemiség szimbólumvilágába kísér, az időtlenséget sejtető, fehérlő Lélekkapu felé.
A kiállítás november 15-ig látogatható.