A megnyitón az intézményvezető, valamint Németh Júlia műkritikus, a céh alelnöke is kiemelte: az idei tárlatot a BMC támogatója, mentora, és barátja, a tavaly elhunyt Kántor Lajos emlékének szentelik. Ugyanakkor, halálának ötödik évfordulóján kegyelettel emlékeztek egykori elnökükre, Jakobovits Miklósra is.

Németh Júlia köszönetet mondott a múzeum igazgatójának, hogy idén is befogadta a szakmai egyesület éves tárlatát, mint megjegyezte, a tavalyi országos kiállítással „sikeresen átestek a tűzkeresztségen”, és Lucian Nastasă-Kovács  vendégszeretének is köszönhetően, „már szinte hazajöttek” a Bánffy palota termeibe. Igaz, most csupán „amúgy kolozsváriasan”, fűzte hozzá a műkritikus, a tavalyi, 2017-es méretű tárlatra ugyanis, amikor először fogadta be a Barabás Miklós Céh kiállítását a múzeum, csak ritkábban vállalkozhatnak.

– Sokfélék vagyunk, és éppen ebben a sokféleségben alkotunk egységes csoportot, ez volt a jellemzője eddigi jelentkezéseinknek, és ez a sajátossága a mostaninak is, hiszen jól megférnek egymás mellett a festők, grafikusok, szobrászok, keramikusok, textil- és fotóművészek. Legyenek a hagyományos, klasszikus megoldások, a realista, szürrealista fogalmazásmód, a figuratív megjelenítés hívei, vagy a mindenkori avantgárd, a konceptuális művészet, az absztraktba hajló művészi általánosítások megszállottjai. Éppen ebben rejlik a közös jelentkezések varázsa – fejtette ki Németh Júlia. A műkritikus hozzáfűzte: a jelenlegi tárlat egyfajta tükör: a  kolozsvári alkotógárda pillanatnyi  teljesítményének, képességeinek, lehetőségének, és talán perspektíváinak is a tükre. Végül köszönetet mondott a kiállítás kurátorának, Bordás Beátának, mint megjegyezte: nem volt könnyű munka a tárlat összeállítása.

Kolozsi Tibor szobrászművész, a BMC elnöke szerint a kolozsvári BMC-tagok idei éves megnyilvánulása elérkezett a normalitáshoz. – Valamikor ezeket a csoportos tárlatokat a székházunk kisméretű galériájában szerveztük, később helyet kaptunk a Minerva-galériában, a tavalytól pedig itt, a múzeumban. A lehetőségeink egyértelműen kitágultak. Sokáig úgy tűnt, hogy hiábavaló a kapudöngetés, és rejtekhelyeken vagyunk kénytelenek bújkálni. A hangzatos és sokat emlegetett multikulturalitás jegyében természetesnek mondható, hogy a nyilvánosság elé tudunk lépni itt a múzeumban is, láttatni tudjuk magunkat, és ez a képzőművészek számára létfontosságot jelent – magyarázta Kolozsi Tibor. Hozzátette: a tavaly megrendezett kiállítás segítségükre volt az épülésben, az idei már a biztonságérzetüket erősíti, és reménykednek a folytatásban.

Bordás Beáta, a kiállítás kurátora elmondta: a tárlaton 57 művész 89 alkotása van jelen, helyszűke miatt néhány munkáról le kellett mondani. A munkákat válogató zsűri tagjai voltak: Kolozsi Tibor szobrászművész, Németh Júlia műkritikus, Sipos László festőművész, és Bordás Beáta művészettörténész, a múzeum munkatársa.

A megnyitón jelen volt Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, aki felszólalásában szintén értékelte a tárlat létrehozásáért és elrendezéséért tett erőfeszítéseket.

A kiállítás február 4-ig látogatható a Művészeti Múzeum székhelyén (Főtér 30 szám, Bánffy palota).

(Borítókép: Pillanatfelvétel a megnyitóról. Rohonyi D. Iván felvételei)