Ioan Horváth Bugnariu képzőművész Németh Júlia (balról) és Tosa-Szilágyi Katalin társaságában – HORVÁTH LÁSZLÓ FELVÉTELE
Ezt követően Németh Júlia felkérte Ioan Horváth Bugnariu képzőművészt, egyetemi oktatót, volt Andrásy-tanítványt, aki a Képzőművészek Szövetsége kolozsvári fiókjának elnöke, tartsa meg tárlatnyitó beszédét. A képzőművész ötödéves grafikus hallgatóként ismerte meg a diákjai által huszárkapitánynak nevezett Andrásy professzort, aki növendékei legnagyobb meglepetésére első óráján a modern képzőművészetről kezdett el beszélni. – A huszadik század hatvanas éveinek második felében, amikor egyetemi hallgató voltam, tanáraink közül Andrásy Zoltán professzor volt az egyedüli, aki megtanított bennünket a saját lábunkra állni, és aki nem arra törekedett, hogy saját, sikertelen képmásaivá formáljon minket. Amikor Brâncuşi dekadens és hazaáruló volt a korabeli román szaksajtóban, akkor Andrásy róla beszélt. A professzortól megtanultuk azt, hogy a festészet nem csak a színek összehangolását jelenti, hanem az érzelmek tolmácsolását is – vélekedett Horváth Bugnariu, majd felidézte az 1970-es évet, amikor friss végzősként hirtelen Andrásy professzor kollegája lett a képzőművészeti egyetemen. „Felülkerekedett a világon, és remélem, hogy most onnan fentről elégedetten bólint le ránk”, összegzett.
– Mindketten egyszerre kerültünk Kolozsvárra a Magyar Művészeti Intézetbe – emlékezett Andrásy Zoltánra a 95 éves Cs. Erdős Tibor képzőművész. Hozzátette: a művészet az egyetlen emberi tevékenység, amely soha nem okozott háborút. A művészet formája változik ugyan, de lényege – a megjelenítés – változatlan.
Németh Júlia végül Tosa-Szilágyi Katalin képzőművész kiállításrendezői tevékenységét méltatta.
Andrásy Zoltán centenáriumi kiállítása január végéig tekinthető meg a BMC-székházban hétfőnként 11 és 13, szerdánként pedig 16 és 18 óra között.
NAGY-HINTÓS DIANA
http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/51210