Andrásy-tárlat nyílt a BMC-nél


Ioan Horvth Bugnariu kpzmvsz Nmeth Jlia balrl s Tosa-Szilgyi Katalin trsasgban  HORVTH LSZL FELVTELE Ioan Horváth Bugnariu képzőművész Németh Júlia (balról) és Tosa-Szilágyi Katalin társaságában – HORVÁTH LÁSZLÓ FELVÉTELE
A XX. század második felének erdélyi – illetve szűkebb értelemben kolozsvári – nagy festőszemélyiségének, Andrásy Zoltánnak nyílt meg a centenáriumi kiállítása pénteken délután a Barabás Miklós Céh (BMC) székházában. – Andrásy Zoltán emléke elevenen él körünkben, akik ismerték, valamint akik kollégái vagy tanítványai voltak – köszöntötte az egybegyűlteket Németh Júlia műkritikus, majd emlékeztetett arra, hogy a céh jelenlegi székháza is Andrásy Zoltánnak köszönhető, aki az 1989-es rendszerváltás és a BMC újjá­alakulása után saját lakását adományozta a református egyháznak, hogy cserébe megkaphassák a Farkas utca 27. szám alatti ingatlant.

Ezt követően Németh Júlia felkérte Ioan Horváth Bugnariu képzőművészt, egyetemi oktatót, volt Andrásy-tanítványt, aki a Képzőművészek Szövetsége kolozsvári fiókjának elnöke, tartsa meg tárlatnyitó beszédét. A képzőművész ötödéves grafikus hallgatóként ismerte meg a diákjai által huszárkapitánynak nevezett Andrásy professzort, aki növendékei legnagyobb meglepetésére első óráján a modern képzőművészetről kezdett el beszélni. – A huszadik század hatvanas éveinek második felében, amikor egyetemi hallgató voltam, tanáraink közül Andrásy Zoltán professzor volt az egyedüli, aki megtanított bennünket a saját lábunkra állni, és aki nem arra törekedett, hogy saját, sikertelen képmásaivá formáljon minket. Amikor Brâncuşi dekadens és hazaáruló volt a korabeli román szaksajtóban, akkor Andrásy róla beszélt. A professzortól megtanultuk azt, hogy a festészet nem csak a színek összehangolását jelenti, hanem az érzelmek tolmácsolását is – vélekedett Horváth Bugnariu, majd felidézte az 1970-es évet, amikor friss végzősként hirtelen Andrásy professzor kollegája lett a képzőművészeti egyetemen. „Felülkerekedett a világon, és remélem, hogy most onnan fentről elégedetten bólint le ránk”, összegzett.

– Mindketten egyszerre kerültünk Kolozsvárra a Magyar Művészeti Intézetbe – emlékezett Andrásy Zoltánra a 95 éves Cs. Erdős Tibor képzőművész. Hozzátette: a művészet az egyetlen emberi tevékenység, amely soha nem okozott háborút. A művészet formája változik ugyan, de lényege – a megjelenítés – változatlan.

Németh Júlia végül Tosa-Szilágyi Katalin képzőművész kiállításrendezői tevékenységét méltatta.

Andrásy Zoltán centenáriumi kiállítása január végéig tekinthető meg a BMC-székházban hétfőnként 11 és 13, szerdánként pedig 16 és 18 óra között.



NAGY-HINTÓS DIANA

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/51210