Bordy Margit festményei és grafikái az emberi jelenlétre történő
utalások -- tájképein, csendéletein, kompozícióin emberalak közvetlenül
nem jelenik meg, hanem azt követjük, ahogy az formázza világát. Ahogyan
az alkotó a bennünket körülvevő formákat az emberalakról vezeti le és
tovább egy külső mezőbe.
Épület, utca, fa, erdő -- a kiválasztott tájrészletet, városképet először is mintegy színes ködön át, azon túlról látjuk, az ábrázolás, a stilizálás sajátosságait keresve először is ezt a sejtetést találjuk. Elidegenítő effektus? Az eljárást az impresszionizmus klasszikusai használták gyakran, Van Gogh mintegy lefedte ilyen ködökkel a látványt, és így a szomorúságot árasztó barna, komor ködök hatnak először, drámai erővel. Bordy Margit mintha mítoszi fogalmakban gondolkodna, "a vizekről", "az égi és földi vizekről", "a bennünket körülvevő éltető vizekről" a mítoszok beszélnek, számos nép, kultúra szövegkincse a példa erre. A festőnő lebegő kékjeivel, zöldjeivel nem elidegenítő hatást kelt itt, hanem külső és belső tereket konkretizál, a fent, a lent, a kint, a bent kapcsolatát tisztázza. Vagyis az archetípusok működésére alapoz. Mert a világteremtés ezzel kezdődik. Aztán ezekben a terekben ábrázolja a témáit, formáit. Templom, város, építészeti formákat, illetve fatörzs, gyökér, levél, hegyoldal, természeti formákat.
Festményein is, grafikáin is a formák megragadásának, stilizálásának alapja a zeneiség. Először is a leonardói geometriai perspektívában sarkít, azt pedig már az ógörögök leírták, hogy a környező világnak van egy ritmusa, rendje, és ez a rend megismerhető. Ehhez az eszközök a matematika, a filozófia stb. Pitagorász ábrázolta is a zenei harmóniákat -- a Szabadsághimnusz és más, szárnyakra, szárnyalásra utaló képek az ő ábráit idézik.
Határozottan kétszintes világ kétszintes világ épül itt, égi és földi terek kapcsolódnak. A közvetve, a létezésének lenyomataiban követett ember pedig... Szelleme vágyik az ég felé, az épületek, de még a fák koronái is, a belső terek felfelé nyílnak.
Végül is ebben a metaforateremtésben találunk népművészeti kötődéseket -- falusi ház kapuja utal hieroglifákra --, irodalmiakat -- a Megkésett angyal 1956-ot, Márait idézi --, a Cantata profana csontszínű formái egyszerre fák és kezek és agancsok, Bartók zenei világa ez.
Bordy Margit képi világa szürrealisztikus játékok tára tehát. Tipikus század- és ezredfordulós művészi magatartás, Bordy Margit újabb, vegyes technikával készült képei, pasztelljei, szén- és tusrajzai többszáz év kulturális hagyományát ötvözik.
Épület, utca, fa, erdő -- a kiválasztott tájrészletet, városképet először is mintegy színes ködön át, azon túlról látjuk, az ábrázolás, a stilizálás sajátosságait keresve először is ezt a sejtetést találjuk. Elidegenítő effektus? Az eljárást az impresszionizmus klasszikusai használták gyakran, Van Gogh mintegy lefedte ilyen ködökkel a látványt, és így a szomorúságot árasztó barna, komor ködök hatnak először, drámai erővel. Bordy Margit mintha mítoszi fogalmakban gondolkodna, "a vizekről", "az égi és földi vizekről", "a bennünket körülvevő éltető vizekről" a mítoszok beszélnek, számos nép, kultúra szövegkincse a példa erre. A festőnő lebegő kékjeivel, zöldjeivel nem elidegenítő hatást kelt itt, hanem külső és belső tereket konkretizál, a fent, a lent, a kint, a bent kapcsolatát tisztázza. Vagyis az archetípusok működésére alapoz. Mert a világteremtés ezzel kezdődik. Aztán ezekben a terekben ábrázolja a témáit, formáit. Templom, város, építészeti formákat, illetve fatörzs, gyökér, levél, hegyoldal, természeti formákat.
Festményein is, grafikáin is a formák megragadásának, stilizálásának alapja a zeneiség. Először is a leonardói geometriai perspektívában sarkít, azt pedig már az ógörögök leírták, hogy a környező világnak van egy ritmusa, rendje, és ez a rend megismerhető. Ehhez az eszközök a matematika, a filozófia stb. Pitagorász ábrázolta is a zenei harmóniákat -- a Szabadsághimnusz és más, szárnyakra, szárnyalásra utaló képek az ő ábráit idézik.
Határozottan kétszintes világ kétszintes világ épül itt, égi és földi terek kapcsolódnak. A közvetve, a létezésének lenyomataiban követett ember pedig... Szelleme vágyik az ég felé, az épületek, de még a fák koronái is, a belső terek felfelé nyílnak.
Végül is ebben a metaforateremtésben találunk népművészeti kötődéseket -- falusi ház kapuja utal hieroglifákra --, irodalmiakat -- a Megkésett angyal 1956-ot, Márait idézi --, a Cantata profana csontszínű formái egyszerre fák és kezek és agancsok, Bartók zenei világa ez.
Bordy Margit képi világa szürrealisztikus játékok tára tehát. Tipikus század- és ezredfordulós művészi magatartás, Bordy Margit újabb, vegyes technikával készült képei, pasztelljei, szén- és tusrajzai többszáz év kulturális hagyományát ötvözik.
