A plein air tájképfestéstől a hagyományos, realisztikus csendéleteken és portrékon át az absztraktig minden megtalálható Katona György eddigi életművében, mi most főként a biblikus tárgyú műveiből válogattunk. Ezek a képek úgy reflektálnak az ikonfestészet hagyományaira, hogy közben egy igen sajátosan kortárs festői világba is invitálnak. A szentek vagy az utolsó vacsora ábrázolásainak sorát különös, érezhetően megszenvedett hitvallásokkal gazdagítják.

Jézus Krisztus Isten fia a Megváltó – hirdeti a korakereszténység óta a hal mint jelkép, most mégis új fénnyel ragyog fel előttünk a bizonyosság. Leírni, elmondani, megfesteni újra és újra – régi küldetés ez, és újabb és újabb legyőzetést tesz lehetővé. Lehet menekülni és kibújni a feladat alól, mégis megtalál. Jónás próféta története is erre int. Jónást látjuk itt is – önarckép? Valamiféle szabadulástörténet sejlik fel, elfogadás és kegyelem. De előtte ott a mélység és a sötétség pokla a cethal gyomrában. Babits Mihály is ismerte a jónásság gyarlóságát és a kiválasztottság terhét. Ismerte Ady Endre is – lám, egy újabb pont, ahol a két költő sorsa kapcsolódik. „Óh, Istenünk, borzasztó Cethal, / Sorsunk mi lesz: ezer világnak? / Roppant hátadon táncolunk mi, / Óh, ne mozogj, síkos a hátad” – írta A nagy cethalhoz Ady, aki gyakran elidőzött a szilágylompérti templom festett kazettái alatt. Egyikükön egy hatalmas hal épp elnyel egy embert: Jónás – állítja a kazettára festett 18. századi felirat. Katona György a szomszédos Sarmaságon töltötte a gyerekkorát, bizonyára ő is ismeri a lompérti Jónást. Ezt az engedetlent, ezt az oktalan bosszankodót, akit életünk során oly sokszor felismerünk önmagunkban.

Gazdag, sokrétű képek ezek, nemcsak anyag, szín és forma: alkotójuk érezhetően az egész életével, a teljes lényével festi őket.