ESSIG KLÁRA FESTMÉNYEIRŐL

Művészi dokumentumok

     
          Karaktervizsgálat? Essig Kacsó Klára képei az etnoregionális önmegismerés jegyében érthetôk igazán. "Magyarság" -- a magyarság egyedi szín a római, a germán, a szláv hagyomány óceánjai között, ugyanakkor ötvözet, e környezet életképs elemeinek ötvözete. Például Hamvas Béla öt géniuszról ír -- és itt az ötödik, ôsmagyar gyökér, az Erdély. "Erdély" -- szintén gyűjtôfogalom, a Partium, a Mezôség, a Székelyföld stb. együttese, de nem is a különbözô szempontú felosztások a fontosak most. Hanem az, hogy e tájegységek karakterét külön-külön és együtt ragadhatjuk meg, az egész ebben az esetben sem pusztán a részek összessége. Egyedi szín a történelmi Erdély, és érkezésképpen legyen elég most annyi, hogy Essig Kacsó Klára képeivel Kalotaszegen vagyunk.

         Történelmet látunk a képeken? Templomok, emberek, házak, sírkövek. Tulajdonképpen igen, határozottan igen, de kevés ennyit látni és kijelenteni. A történetírás különben kreativitás híján is művelhetô, és egyszerű leltár lesz. A társadalomtudományok is nyilván kevesebb a nélkülözhetetlen alapokba vasazáshoz, mert hát maga a ráció, a saját nevét nagy kezdôbetűvel író Ráció kevés az ilyen témákhoz; az legjobb esetben – kutatásfajtánként – saját korlátainak felismeréséig jut, ez a maximuma. A művészi megismerés, a kezdetben irracionális utak teszik lehetôvé a Bultmann-féle „életviszony” kialakítását minden téma és alkotó és műalkotás viszony termékeny alapját. Hogyan lesz harmóniát, nyugalmat, szeretetet árasztó látvány ez a műalkotásban? Templomok, tornyok, harangláb, bástyarom, magas tetejű házak. Kezdettôl ôserô képszerűsödik ezekben a képekben, olyan erô, mely elôször is magában a témában adott. Amint az már magából a térélménybôl levezethetô, az alakja a függôleges lesz, a magas, hegyes házak, tetôk látványa erre épül. Az ég felé törekvés jele, az emberi szellem egyik elsô archetipikus mozgása ez. Az erdélyi ember hite ez az az érzés, amely árad belôlük? A viruló természet láttán elôször is nyilván az életöröm. Ugyanakkor az emberi civilizáció önfenntartásának, e küzdelemnek a komorsága – egyszerre szóval … egy történelmi múltat látunk itt? Igen. A pusztuló Erdélyt? Igen. A továbbélô Erdélyt? Igen. Az emlékekkel magát fenntartó Erdélyt? Igen. A pusztuló népi kultúra Erdélyét? Igen. A régi, „népi” formában magát korszerűsítô Erdélyt? Igen. A hagyományôrzô Erdélyt? Igen és igen, Esszig Kacsó Klára képe mindezt egyszerre mutatja be és örökíti meg misztikus és megbonthatatlan, élô egységükben. Az egyetlen igaz történet, amely úgy kezdôdött, hogy megmondatott, „Hajtsátok birodalmatok alá a földet.” Esszig Kacsó Klára alkotása a még élô emberi múlt tovább élni akarása és az ôstermészet viszonyának, ennek az egyetlen küzdelemnek a szélsôségeit mutatja be. Az alkotók általában polarizálnak – Esszig Kacsó Klára ôszinte, képei a mondást idézik: A valós helyzet mindig mindenféle. Apropó racionálisan linearizáló történetírás, társadalomtudományok. A bikali templomot szokatlan szemszögbôl látjuk, nem szembôl, a homlokzatot, a bejáratot, hanem a mögötte történôket. És mögötte kidôlt sírkövek, félig már benôtték azokat a pipacsok. Szépek a pipacsok, erôteljes pirosak a pipacsok, virulnak a pipacsok, teljesen be fogják nôni és el fogják tüntetni a sírokat. Máshol egy bástyarom körül az élet egyetlen jele, hogy egy fa gyökeret vert a rom tetején. Szomorúfűz.
           
           A képek fô sajátossága a fényképszerű láttatás, elsôsorban a keretek és a perspektívák megválasztása. A művészek általában polarizálnak, múlt és jelen viszonyában, értékszembesítésében stb. - itt a téma kezdettôl a diferenciálatlanul hagyott misztikus egészében hat. Nem tájkölteményeket látunk, nem átpoetizált tájakat, nem átszerkesztett tájkivágásokat, Esszig Kacsó Klára mégsem egyszerűen másolja, amit lát. Szerkezetet találunk, a kép harmóniát, stabilitást, nyugalmat sugall, máskor... megkomponált drámaiságával hat. A vízfestés gyakori technikája, hogy a művész nedves papírra dolgozik, így a kontúrok rögtön összefolynak, tompulnak. Esszig Kacsó Klára vízfestményei mégis elsôsorban drámaiak. Hogy újabban több a fekete kontúr? Fekete, amely itt tulajdonképpen kék és barna keveréke... Hangsúlyozottabbá válnak így az alapjelek, a függôleges, a vízszintes, az egyensúlykeresés ferdéi, ugyanakkor közelebb állnak a környezô tónusokhoz. A színek elsôsorban három, a piros, a zöld, a barna regiszterébe szervezôdnek.

          Végül is ahogyan a természet, az amúgy gyönyörű természet, mert a természet mindenütt gyönyörű. Virul, sôt hódít, a fű benôtte az elhagyott házakat, az ápolatlan temetôket. Az 1999-ben immár IV. Zsoboki Képzôművészeti Alkotótábor célkitűzéseibôl: „A tábor azzal a céllal alakult 1996-ban, hogy minél több érdeklôdôvel ismertesse meg Kalotaszeget, Erdélynek ezt a gyönyôrű fekvésű tájegyeségét, műemléktemplomaival, lakóival, népi hagyományaival, jellegzetes házaival. De a fô cél az alkotók által látottak művészi ábrázolása, megörökítése az utókor számára. Az itt látottak csak egy kis részét képezik munkánknak - írják a táborban készült képekrôl. - Számtalan vázlat készült, amelyek feldolgozása ezután következik.” „A tábor résztvevôi között nem csak erdélyi művészek voltak, hanem innen elszármazott, de jelenleg Magyarország különbözô helységeiben élô, európai hírnévnek örvendô művészek is.” Hegyoldalak, templomok, házak, utcák, falvak. A jelen, az élô... történelem. Ez a kép mostantól folyamatosan jelen idejű emlék, sajátos idôszintézis. Művészi dokumentum. A természetelvű ábrázolás értelme így világosodik meg.

Józsa István


https://www.kortarsmuveszet.com/jozsa-istvan-essig-klara-festmenyeirol.html