Gergely Zoltán szobrászművész: „Nem kellett újragombolnom a kabátomat”

„Sokat dolgozom, csak kevés munkám van. Nem tudom, ez hogy van” – mondja Gergely Zoltán.

Képzőművészekről lévén szó elsőre azt gondolnánk: már hogyne lenne lehetőségük a bemutatkozásra, ott vannak erre az egyéni és csoportos tárlatok, s szerencsére kiállítótérből is egyre több van a városban. Valóban. Egy-egy megnyitó viszont nem igazán hagy teret arra, hogy a hosszabb-rövidebb méltatások után még a művész is megnyilatkozzon, vagy tán az a fajta, aki legszívesebben kihagyná ezeket a mozzanatokat. A körülmények sem föltétlenül adottak: miután az ember végigvárta a köszöntőkkel, méltatásokkal tarkított 20-30 percet, nem annyira van kedve még tovább álldogálni.

Képzőművészek a KP palettáján címmel indult beszélgetéssorozat a Kolozsvár Társaság székhelyén, ahol a tervek szerint havonta kíváncsiskodhatnak be az érdeklődők egyik-másik erdélyi alkotó műtermébe, életébe. Kolozsvári helyszín lévén elsősorban itt élő művészeket várnak, de ugyanakkor Erdély más területein dolgozókra is számítanak.

Gergely Zoltán Csíkkozmáson született, abban a Hargita megyei faluban, ahol Kelemen Béla nyelvész, az első magyar–román szótár szerkesztője és Szász Mihálykó Attila műfordító, kulturális szakirányító is. Dabóczi Géza festő, művészeti író a következőket mondta művészete kapcsán a fa, a fém és a kő anyaghármasságáról 2016 decemberében, a Korunk Stúdiógalériában tartott egyéni tárlata megnyitóján: „Gergely Zoltán ezzel a három alapanyaggal operál, mint oly sok szobrász eleddig, ámde ő átkereszteli őket az ember építőelemeivé, három ősprincípiummá, három ősminőséggé. Mi is az ember alapanyaga, miből tevődik össze az ember és mi végre? Ilyetén kérdések foglalkoztatják. Milyen a teljes érvényű emberré válás, az ember hármas születése? A testtől – az anyaméh által, a lélektől – énünk magára- és a világra-ébredés, a szóértés által, no meg a szellemtől, a Logosztól – a tudati éberség, önvalónkra találás által. Hogyan lehet mindezt mai szobrásznyelven megfogalmazni? Az Egész helyreállításának az óhaja vezérli, a megvalósult ember felmutatása, a teljes emberi mivolta és a hozzá vezető út formákba öntése. Mint szobrász nem pusztán újabb és újabb tárgyakat hoz létre. Ő is jól tudja, hogy a világ tele van tárgyakkal, élettelen anyaghalmazokkal. Ezért integráló, meditációs objektumokat farag a tudatfolyam medrébe terelő hadműveletéhez.”

A szobrászművész életének fontos helyszínei – Csíkszereda, Marosvásárhely, Kolozsvár – mellett munkáiról, életéről is mesélt a Kolozsvár Tárasaság rendezvényén.

Szerkesztő: Ferencz Zsolt