Incitato 2007, Fehérlófia

A mese nem ambivalens képet ad a világról, amelyben a rossz és a jó kontúrjai egymásba játszanak, hanem jól elkülöníthető, erős határvonalakat mutat meg a jóval azonosulni akaró és a rossztól elzárkózó lélek között.

A tárlat képei szintén határvonalakat képeznek le, amelyekben megmutatkoznak az egymás mellé rendezett szerzői világok egyéni sorsútjai, ugyanakkor a közös mesei tematika és az egymás mellett alkotás az alkotók művészetéből is olyan belső határokat nyit, amelynek tükröződéséből egy szüzsé variációi testvérképekké válnak.

A mese választási lehetőségeket kínált az alkotóknak. A hozott anyag szintézist teremtő életbölcseleteket, meditációkat éppúgy létrehívott, mint az egyes epizódok kiemelésében rejlő figurális játékokat, valamint jól sikerült illusztrációkat és új anyagokkal való kísérletező felfedezéseket.

Ha elfogadjuk Bruno Bettelheim véleményét, hogy a mese az ébredező gyermeki lélek személyiségfejlődésében mindig arra és annyira ad választ, amire és amennyire abban a helyzetben szüksége van, akkor a képeket nézve is elfogadhatjuk, hogy a Fehérlófia tematika is az alkotás, az anyagformálás kötetlen szabadságát hozta.

Találkozunk képekkel, amelyek a mese beavatástörténetében az örök ember átváltozástörténetét hozzák elénk. A kezdeti harmonikus világunk a kijelölt helyünk elfogadásából, a hol vagyok én (?) rákérdezésének még fel nem ismeréséből adódik. Orbán Endre és Dimény András képei rámutatnak arra, hogy igazán eszmélkedésünk előtt lehetünk el öntudatlan összeölelkezésben teremtőnkkel.

A cselekvő ember szétfeszíti, összezúzza az amúgy is adatott ős valamit. Sötétté meredt, kiismerhetetlen arccal lendíti elő tenni akaró kezében sorsát. Az érzéki, ösztönös látomás agresszív támadással roncsolja szét saját életterét ahhoz, hogy a minden igenlése és elvesztése után újra a semmiben találjon rá önmagára. Itt középpontot hordoz a rend, amelyben a kezdeti nemtelen hieroglif figurához hasonló valami szigorúan körvonalazott maszkulin prófétai erővé szilárdul, magában rejtve feminim, törékeny jellegét. A képek a rítusok átmenetének három stációjára figyelmeztetnek: a kezdeti harmonikus életteret személyiségem alakulása során felszámolom, a saját határaimnak keresése során káoszt, pusztulást okozok önmagamban és környezetemben. Így a kezdeti létezésem végtelen létterét zsúfolttá, kiismerhetetlenné, pokoljárásra váltom, hogy a fájdalmat megismerve a mozdulatlan lemondásban egy erősebb, új rendet teremtsek.

Ábrahám Imola képei is a hármas tagoltságot emelik ki: a kezdeti végtelen térben elinduló személy a mese irreális világában tanulja a világ tagoltságának szabályosságát.

Az arányok eltolódása a kozmosszal ölelkező meztelen szépség jelenlétét emeli ki. A szélre utalt sárkány ironikus kikacsintást mutat a néző felé. A szárnyas oltár záróképe a gótikus vonalakkal körülhatárolt tér, amelyben választási lehetőségekként kínálkoznak fel a nézővel azonosuló hős számára a keresést követő tudatos választási lehetőség.

Xantus Géza képe szintén az átváltozás terét egy gótikus belső térben jelöli ki, ahol a színek sejtelmes egymásba simulása hordozza az átlényegülést.

A mese mítosszá, a transzcendens szférával érintkező ember előtti idővé válik a képeken. Így egy vágyott képpé, az emberi mivoltunk kötődéseiből való kilépéssé válik Deák M. Ria és Ferencz Ágnes képein.

Csutak Levente képein a világ fenti és lenti duális rendezettsége mutatkozik meg. Szigorú rendben körvonalazódnak a kozmikus motívumok, amelyek leképezik a mesei világot. A kezdeti erős, szoláris jelleg a teremtés kezdeti pillanata, a ló karcsú, feminin vonásai az ember- és állatlét ősi teljességét sugallja.

A trilógia továbbviszi a hármasságban rejtőző teljességet. Három generáció egy teljes emberi életet képez le, amely fölé rendezett háromszög egy égi transzcendens erő létezését vonja.

Albert Sándor képeinek szépségét egy belső, öntörvényű erő kivetülése hordozza. Látszólag nem tűr meg külső, szabályozott határokat, hanem az alkotás folyamatában a véletlenszerűség belső rendjéből mutat meg képeket. Figuráinak ábrázolása eljátszik a népi agyagcsempék újraformálásával, amelyek papírra vetítve sajátos színfoltokat és figurákat teremtenek.

Simó Enikő művein az anyag megformálása, elrendezése teremt újabb jelentéseket. Textillel kísérletező képein a színfoltok erős és lágy tónusai teremtenek figurális elemeket. A mese jól ismert szüzséjéből belső történeteket hív elő, amely kimerevíti az alkotásban az elrendezés játékával részt vevő művész belső pszichéjét. Linólevonatain egy elképzelt kozmikus rendet képez le, kísérletezve egy újabb anyagformálás szabályaival.

Ürmös Péter rézlemezei szoláris fénnyel verik vissza a kiemelt mese metaforikus ábrázolását.

Sárosi Csaba epizódokat emel ki, és ennek keretében teremt új, önálló epikus történeteket. Installációja metonimikus utalásokkal irányítja egy felszámolódó emlékkép előhívását, amelyben a mese varázstárgyai személyes objektumaiban élnek tovább.

Ábrahám Jakab meseepizódjai tömbszerű zártságukban érszerű vonalakkal hordoznak egy-egy megismételhetetlen, jelszerű gesztust. Pasztellképén az ember kőszoborszerű, repedt arca a lóval alkotott harmonikus színvilágban oldódik fel.

Kis Iringó grafikáin a szabályosan elrendezett, ismétlődő figurák időtlen és mozdulatlan terében a sötét, szabálytalan vonalak teremtenek organikus kapcsolatot. A vonal dinamikus, előretörő lendülete hordozza a ló sörényének a gyorsaságban rendezetlenné váló energikus asszociációját is. Mozdulatlan dermedtség és vadság-variációk erős színhatása rajzolódik ki.

Sárosi Mátyás képén a ló röntgenfelvételéhez hasonló lenyomatokkal körülvett, élve boncolt ember maszkot nélkülöző arca rémülettel vetíti ki emberi mivoltunk átmenetiségét.

A téma által adott szabadság rituális játéka jelenik meg Péter János westernképén, valamint Deák Barna tábori csoportképén.

A fotók az adott pillanat felfüggesztett szépségét adják Bede Gábor és Nagy Lajos művein.

A kiállított képek a beavatás színterévé válnak a befogadó számára, ahol a mese törvényeit követve, egy új, vizuális élmény győzelmével nyerjük el a fő jutalmat.

Deák Ferenc

https://www.3szek.ro/load/cikk/1502/incitato--2007-feherlofia