KÉPZŐMŰVÉSZEK A KT PALETTÁJÁN: Gergely Zoltán, az „anyagbűvölők rendjének” a tagja

A Kolozsvár Társaság 2019-ben részben folytatja a tavalyi év sorozatait rendezvényei sorában (mint pl.” Kolozsvár kincsteremtő polgárai”, ” Civil szervezetek bemutatása”,  „Kolozsvári kertek”, ”Foto és film Kolozsváron” stb.), de új ötlet alapján indul a „Képzőművészek a KT palettáján” ( beszélgetések alkotásról,  karrierről), a” 100+1 év Romániában: Erdélyi etnikai kisebbségeink bemutatása”, vagy  a „Kolozsvári  magyar írók” stb.

Az évet, január 23-án, a megszokott kedd helyett, szerdán kezdtük, Horváth László által kezdeményezett képzőművészeket bemutató sorozatával.  Horváth László tavalyi sorozatai ( a Kuckósok és a Náno Csabával együtt szervezett színészek bemutatkozását célzó beszélgetések) sok érdeklődőt vonzottak.  A sorozatindító azt jelzi, hogy ez is sikeres lesz.

Első meghívottja Gergely Zoltán, szobrászművész ( szül.1973, Csíkkozmás, 1998- Kolozsváron végezte a Képző- és Iparművészeti  Egyetem szobrász szakát), Kolozsváron él és dolgozik, nagybátyja, Gergely István műhelyét örökölte.  Számtalan csoportos kiállításon és két egyéni  tárlaton mutatta be munkáit,  legutóbbi 2016 decemberében a Korunk Stúdiógalériában került megrendezésre, Trimateria címmel. Több mint 60 köztéri és kültéri szobra közül  a legfontosabbak:  Árpád-házi Szent Erzsébet egész alakos szobra,  Szatmárnémeti, Márton Áron püspök szobra,  Gyulafehérvár,  Kós Károly mellszobra,  Sztána,  5000 elhurcolt magyar civil férfi emlékműve, Házsongárdi temető , Márton Áron szarkofágja, Gyulafehérvár stb.

 A házigazda elmondása szerint a beszélgetés célja, hogy megismerjük a képzőművészt ,  mint embert,  mint alkotóművészt,  mert a nagyobb kiállításokon (itt is volt egy mini-kiállítás) általában az alkotásokról  beszélnek (ami  természetes is). ..és valóban teljesen más élmény volt pár szobor társaságában és a kivetített kültéri és köztéri szobrok látványában gyönyörködve hallgatni  a szobrászt.  A térbeli (Csíkkozmástól Csíkszeredán,  Marosvásárhelyen,  Kolozsváron, Budapesten át Németországig) és időbeni ( 1973-tól napjainkig) kalandozásokat egy szakavatottra bízta a házigazda. Ferencz Zsolt,  földiként és Gergely Zoltán életének és munkásságának jó ismerőjeként, magabiztosan és lényegi dolgokra irányítva a művész önvallomásait, egy teljes és színes életet mutatott meg a jelenlévőknek.

A művész nagyon szemléletesen mesélt az alkotás folyamatának szépségeiről (részleteiben elmesélte a szarkofág elkészítésének mozzanatait, az anyag megmunkálásának élményét a kő kiválasztásától a befejezett állapotig) és nehézségeiről.  Ahogy egyik méltatója mondja: „ ő már az anyagbűvölők rendjébe tartozik”.  Kevés ideje van saját kedvtelésének engedve dolgozni,  mert sok  a köztéri és egyházi  megrendelés, de a kiállított munkái önmagukért beszélnek arról,  amit  a művész elénk tárt önmagáról, hitvallásáról: „…fémül,  fául s közetül  tanít minket,  hogy ezeket ismerve olvasni tudjunk szobor-logoszul, hogy ezáltal megérthessük a test, a lélek és a szellem nyelvét,  hogy ezentúl ragozni tudjuk a Teremtő Igét” (Dabóczi Géza)

Kérdéseinkre készségesen válaszolt, megjegyezvén, hogy túl a történelmi személyiségek tiszteletére készült szobrokon, ami  hiánypótló és fontos,  jó lenne,  ha köztéri szobrainkba belevihetnénk a szabadabb művészi fantáziát,  játékosságot, könnyedséget.

Bartók Julianna