Kiállítás a Minervában, világszínvonalon


Vinczeffy Lszl grafikja Vinczeffy László grafikája
Manapság csak a nagyon hangos szó talál meghallgatásra. Mindenekelőtt a látványos leleplezés, a botrány. Kevésbé a felsőfokú dicséret, hiszen az valószínűleg érdekszövetségből következik, a felmagasztalásból bizonyára a szép szavak kimondója is hasznot húz. A címválasztó azonban nem kívánja exkuzálni magát – a távol maradottaknak kellene megtenniük, amiért nem tisztelték meg a jeles kiállító művészt, főképpen pedig önmagukat a május 22-én tartott tárlatnyitón. (Pótolhatják a hiányt a következő két hétben, hétköznapokon 10 és 14 óra között.)


De hát a lényegről, arról, hogy a Budapesten pár évvel ezelőtt Munkácsy-díjjal kitüntetett, Sepsiszentgyörgyön élő festőművész mivel lepte meg a kolozsvári közönséget. Ez a mostani a második kolozsvári jelentkezése, először 1978-ban mutatkozott be a Korunk Galériában. Pályakezdő ifjú festőként otthoni (atyhai és zágoni) környezetéből hozott nyers színekkel megfestett, expresszionista hatást mutató táblaképeket, öreg parasztarcokat és székely tájat. Aztán alkalma nyílt, immár a Székely Nemzeti Múzeum képtárának alkalmazottjaként, a kolozsvári főiskola pedagógia szakán szerzett tudást Bukarestben, restaurátor-iskolában továbbfejleszteni, olyan mesterekre találni, akik a fokozott mívességre ébresztették. És megkezdődött Vinczeffy pályájának új, szürrealista kompozíciókban gazdag szakasza. Ezt a festőt már lehetett hangosan dicsérni, egyre többen megtették.

Valamikor a kilencvenes évektől pedig egy minden eddiginél többet ígérő és adó, új utakat kereső, fényesen bizonyító Vinczeffy Lászlóról beszélhetünk, akit Budapesten és Bukarestben egyformán megbecsülnek (ennek bizonyítéka a Munkácsy-díj is). A Minerva emeleti, Cs. Gyimesi Éva termében és lent, a nagyszerűen kialakított pincegalériában mennyiségben és minőségben kiemelkedő festészeti, grafikai és szobrászati („tárgyi”) válogatás látható ebből az új termésből. Vinczeffyre kétségtelenül hatott Jakobovits Miklósnak az anyag(ok) lényegéig hatoló festészete, de korántsem vádolható utánzással. Gazdag fantáziára és játékosságra vallanak mind a festmények, mind a (velük rokon) nagy méretű grafikák – állítom, hogy akár bankok, akár vállalkozók irodái érdemi gazdagságot sugallnának e Vinczeffy-munkákkal falaikon! –, a fából készült színes tárgyak pedig kisebb térben is vidámítóan hatnak.

Egyelőre a Minerva termei fogadták be a Korunk Galéria Vinczeffy-tárlatát, de jöhetnének akár holnap már a licitálók. A jó művészet, a jó művész igazán megérdemelné, hogy ne csak a szakma figyeljen rá. Miért ne lehetne nálunk is „divatos” az, ami a világ más részein megállja a helyét?

KÁNTOR LAJOS

http://szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/74398