Kincses Kolozsvár Polgára: Kós András szobrászművész



„Van valami jelképes, szimbolikus gesztus abban, hogy ezt a kitüntetést éppen ezek között a falak között adjuk át az erdélyi képzőművészet kiváló mesterének, Kós Andrásnak” –, kezdte beszédét Murádin Jenő művészettörténész a Kolozsvár Társaság által szervezett Kolozsvári Napok rendezvénysorozat vasárnap délelőtti eseményén. A Kincses Kolozsvár Polgára Emlékplakettet Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke adta át az idős mesternek a Farkas utcai református templom sekrestyéjében sorra került ünnepségen. A plaketten a kolozsvári Szent György-szobor látható, az alkotás Kolozsi Tibor szobrászművész munkája. Kántor Lajos ugyanakkor átnyújtott egy leporellót, amely a templomsekrestyében kiállított Kós András-művek reprodukcióit tartalmazza. Felvételünkön Kós András, Kántor Lajos és Murádin Jenő látható.

„Amellett, hogy e falak között őrzik egy ideje munkáinak egy részét, maga a hely, a Mátyás-kori, Farkas utcai templom, állandóságot sugalló, örök értékeket kövekbe záró környezete maga is megtestesíti mindazt, amit más dimenziókban a szobrász egész művével vállalt és vallott. A közösség, a magyarság szolgálatát”, értékelte a mester életművét Murádin Jenő.

Kántor Lajos kifejtette: a Kolozsvár Társaság ugyanakkor azt is megköszöni Kós Andrásnak, hogy az 1956-os emlékmű meghirdetésének is részese volt, hiszen vállalta, túl a kilencvenedik életévén is, hogy a pályázatra érkezett műveket, a bizottság többi tagjaival együtt elbírálja. „Ezt a közösségi munkát szeretnénk megköszönni neki, az ő kitüntetésével, itteni köszöntésével pedig egyúttal emlékezünk Kós Károlyra is, aki nagyon sokat tett Kolozsvár, és Erdély magyarságáért”, hangsúlyozta a társaság elnöke.

Kós András látható meghatódottsággal vette át a kitüntetést, majd – mivel állítása szerint őmaga nem a szóbeli rögtönzés embere – felolvasta rövid köszönőlevelét: „Nem tudom, jár-e számomra ez a kitüntetés. A kitüntető ezt bizonyosan jobban tudja. Már gyermekkoromban választott életutamon a jó és a szép keresése csábított és vezérelt. És érzékelhető formát adva, törekvésem az emberek lelkének megközelítése, táplálása, nemesítése.

A Kolozsvár Társaság ítélete hozzájárul megnyugtatásomhoz, egyúttal meggyőződésemhez, hogy életem munkáját irányító törekvésem talán nem volt hiábavaló. És ez jóleső érzés. Köszönöm a Kolozsvár Társaságnak”.

KÖLLŐ KATALIN


http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/16455