Mindenkori létezésünk valamilyen módon adott keretek között bonyolodik. A lét nem absztrakt. Ezért is konkretizálódik más-más formákban. Formát ölt, anyagiasul hacsak nem a szellemi létről, létezésről beszélünk. Jól belegondolva szellemünk kiteljesedése is anyagiasult formában fogalmazódik meg. Eszméink, gondolataink mind-mind kivetülnek és konkretizálódnak, közölhetővé, érzékelhetővé válnak. Létformáink azonban nemcsak tárgyiasult valóságelemek mentén körvonalazódhatnak, hanem érzelmi, gondolati töltetüknél fogva besorolhatóak szűkeb vagy tágabb körökbe. Lehet létformánk a magány, a szomorűság, a szorongás de az életöröm vagy a vidámség is teremthet oldott létezési módokat. A lelkiállapotunkra azonbam közvetlenül  a tárgyi, a valós, kézzel fogható anyagi környezetünk hat. A vegetáció, a fauna, az emberiség mind-mind más, hallatlanul változatos formákban találja meg önnön létezésének legalkalmasabb formáját. A telurikus, a légi vagy akár vizi környezetek adott, konkrét létformák amelyek helyet adnak, akár megszűlik vagy rákényszerítnek az adott létformáknak megfelelő lelki vagy létállapotokat mint a begubózás, a szárnyalás, lebegés vagy sok más létformává válható pillanatnyi létállapot. Társadalmi létezésünk szüleményeként exisztenciánk még rangsorolásokat is ránk erőszakol és képes megbélyegezni töbségi vagy kisebbségi, elfogadott, a megalkotott normáknak megfelelő vagy a másság bélyegét  alkalmazó csoportokra osztani minket. A létformákat azonban mindég egyéni létünk szürője és jelen esetben a művészi habitus kivetülése teszi sokszínűvé.

Botár László