Pallós Sch. Jutta lélektükrei


 

Ha létezik transzilvanizmus a képi beszédben, már pedig a meglévő konkrétumok alapján ezt ugyancsak nehéz lenne tagadni, akkor ennek kimagasló képviselője Pallós Jutta festő- és grafikusművész. Kettős, szász-magyar kötődése alapjaiban is meghatározta sajátosan karakteres látásmódját, szülőföld imádata pedig az emigrációban sem fakult meg.

Az életmű most lezárult. 95 éves korában, Stuttgartban elhunyt az erdélyi nagyok utolsó képviselőinek egyike.

Szászrégenben született, az egykori, tiszavirág életű Magyar Művészeti Intézetben kezdte el felsőfokú művészeti tanulmányait, hogy aztán ennek beolvasztása után immár a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola végzőseként diplomázzon 1954-ben, olyan kimagasló mesterek tanítványaként, mint Miklóssy Gábor, Kovács Zoltán és Nagy Imre. Tanárainak kezenyoma azonban mindössze abban a tiszta szellemi örökségben és technikai tudásban fedezhető fel, amit akkor, pályakezdőként magáévá tett. A konkrétumokat, a sajátosan egyéni hangnemet már ő maga alakította ki. Méghozzá olyan erőteljes művészi irányultsággal, ami csak keveseknek adatott meg. Önmagából indult ki és önmagához tért vissza mindannyiszor, függetlenül attól, hogy  nagyméretű portrékompozíciókat, utcákat, házakat, tájat vagy éppenséggel csendéletet festett. S mintha tragédiába torkolló balladahőseinek tollrajzos precizítása, anatómiai és lélektani meggyőzőereje is belülről, önmagából fakadt volna. Hiszen olyan erős és komplex egyéniség volt, aki valósággal árasztotta magából mindazt a tudás- és érzelem halmazt amit erdélyi barangolásai alkalmával szerzett a szász településeken, Kolozsváron és környékén, Kalotaszegen, Széken, a Székelyföldön. Magával ragadta a természeti és az épített táj sajátos légköre és embereinek jellegzetes külső és belső jegyei, lelkialkatuk, történelem formálta életvitelük, a sorsszerűség és annak minden, olykor megrázónak is mondható következménye.

Pallós Jutta a nyolcvanas évek közepén, a diktatúra legsötétebb éveiben települt át Németországba, de azt is mondhatnám: Erdélyt is magával vitte. Mindazt a szerteágazó és mélyen egyéniségébe ivódott vizuális és szellemi csomagot, amivel szülőföldje felruházta. S vajon véletlen-e, hogy határozott ecsetkezelése, már szinte férfiasan erőteljes művészi megnyilatkozásai legtöbb esetben drámai felhangokba torkoltak? Korántsem. Hiszen valósággal zsigereibe ivódott az a szomorúsággal vegyes hangulat, az feszültséggel teli légkör, aminek képi krónikásává vált. Alkotásainak sajátos, jobbára visszafogott, tompa színvilága is ezt látszik igazolni.

 

Tájak, házak, emberek elevenednek meg keze munkája nyomán. A viszonylag zárt és zsúfolt terekben életre keltett, művészi énjén keresztül szűrt szubjektív valóság. Portréi és nagyméretű portrékompozíciói lélektükrök. Olyan festői pillanatfelvételek, amelyek a mozdulat, a gesztusbeszéd, az arcvonásokba, a tekintetbe, a mimikába szublimált sorsokat jelzik. Sorsokat, amelyeket a művész sajátjának érez, s amelyek, formai tökélyükön túlmenően ilyenformán válnak mélységesen hitelessé, meggyőzővé. Erőteljes egyéniségének, önmaga kisugárzásának csalhatatlan dokumentumai ezek. Nem véletlenül jelentették a hatvanas, hetvenes évek kolozsvári tartományi, majd megyei tárlatainak erősségét és váltak felejthetetlenné. Következetesen figuratív festészete a látványon is túlmutatva teremti meg a szimbolikus realizmussal jellemezhető, sajátos hangulatot. A kalotaszegi falvak lakóinak lelki megrázkódtatásai, tragédiái fogalmazódnak már szinte szociológiai tanulmányokká, megrázó, képi beszéddé. A szülőföld vonzásában született festményei, grafikai lapjai a transzilvanista látásmód mintapéldái. S a művész szülőföld szeretetéből fakadt nemes gesztusa is: 2012 márciusában húsz jellegzetes munkáját a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum keretében működő Gyárfás Jenő képtárnak adományozta.

Az életmű lezárult és immár önálló életre kelt. Alkotója onnan fentről követi beépülését, szerte ágazását nemzettudatunkba, művészi ünnep- és hétköznapjainkba.

Kedves Jutta nyugodjál békében! Számunkra örökké élni fogsz.

Németh Júlia