Ez az oldal sütik (cookies) használatával javítja élményét, miközben Ön ellátogat ezen a webhelyen.

Kérjük, legyen kedves és fogadja el az alább felsorolt sütik használatát a folytatáshoz.

  • Session-süti: a munkamenet adatainak tárolására
  • Ügyfél-süti: Ön tárolja, hogy elfogadta a sütik használatát
  • Statisztika-süti: Ön tárolja, hogy elfogadta a sütik használatát

BMC tagok

vissza

Andrásy Zoltán



1910-2006

Tagságok

Barabás Miklós Céh 1994. január 8.

Személyi adatok

Nagyszeben, 1910. április 30.
Kolozsvár, 2006. január 1. .

Életpályája, munkássága

Már főiskolás korában foglalkozott könyvgrafikával; a Pásztortűzben romániai magyar költők verseit illusztrálta. 1942-ben az Erdélyi Gazda alkalmazta rajzolónak. 1949-től a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán tanított, mint grafikus, majd mint tanszékvezető tanár. Számos kiváló grafikust és festőt nevelt, köztük Milan Alexandru Floriant, az erdélyi tájak kolozsvári festőjét, kinek munkáit a bukarestiek is igen kedvelték, Szabó Barnabás grafikusnak, muzeúgráfusnak is Andrásy Zoltán volt a mestere.

Közel száz irodalmi, ismeretterjesztő és politikai könyvhöz készített művészi címlapot és illusztrációkat. Megelevenítő erejének legszebb példái gyermek- és ifjúsági könyveknek, így Arany János: Tillaárom, haj! (Kv. 1942), Horváth István: Jegenye (1949) és Zölderdő fia (1955), Kányádi Sándor: Kicsi legény, nagy tarisznya (1969) és Hajdu Zoltán: Forróvizet a kopacnak [1] (1971) c. köteteinek illusztrációi. Andrásy borítófedelével jelent meg a 48-as Erdély című emlékkönyv 1943-ban Kolozsvárt (Urházy György egy hasonló 1848-as könyvének borítófedele nyomán).

90 éves koráig rajzolt és festett, utolsó festménye Téli táj varjakkal című festménye a lehető leghidegebb színekben, ekkor már megérintette az elmúlás szele, de a kolozsvári művészeti élet eseményeit haláláig figyelemmel kísérte.
(Ismeretlen szerző)

***
A fôiskola elvégzése után reklámgrafikus hat évig a román fôvárosban, majd 1939-ben a családjával Kolozsvárra költözik. A háborúban hadifogságba esik, de 1947-ben szabadul és Kolozsvárra megy vissza. Az 1948-ban megalakuló Magyar Mûvészeti Intézet rektirának, Kovács Zoltán festômûvésznak a felkérésére, tanárként részt vállal az oktatásban, az intézetnek a Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolába való beolvasztását követôen is a grafikai tanszék élén marad egészen 1975-ös nyugdíjba vonulásáig.
1960-ban Cs. Erdôs Tiborral közösen készíti el a kolozsvári Állami Magyar Színház elôcsarnokának a sgraffitóit. Közel száz irodalmi-, ifjúsági- és ismeretterjesztô könyvhöz készít illusztrációkat, címlapokat. Kiállításokat Kolozsváron rendez (1945, 81, 87, 05), de munkái eljutnak Hanoiba (1957) és Moszkvába (1958) is.
1939-tôl a Barabás Miklós Céh tagja, majd aktívan vesz részt a társaság 1994. évi újjászervezésében is, és a Farkas utcai ingatlanának adományozásával jelentôs kiállítási lehetôséghez juttatja a szervezetet. Halála után a Céh számos emlékkiállítást rendez a munkáiból Kolozsváron (2007, 10, 14, 15, 18) kifejezve hálájukat a szervezet érdekében tett elkötelezettségeiért. Hagyatékának gondozását is a Céh vállalta fel.
90 éves koráig rajzol és fest, 95 éves korában éri a halál. A Házsongárdi temetôben helyezik végsô nyugalomra.
Demeter Ervin

Tanulmányok

Középiskolai tanulmányait a Marosvásárhelyi Református Gimnáziumban végzi 1923 és 28 között
Kolozsváron a Szépmûvészeti Iskolában is tanul két évet (28-29).
Bukaresti Képzômûvészeti Akadémiára, ahol 33-ban szerez diplomát.

Más adatok

Szebenből Marosvásárhelyen át (ahol rajztanára, Gulyás Károly biztatja) érkezik Kolozsvárra, és készül a bizonytalan művészpályára. Csa­ládja jogásznak szánja, de ő az egyetemmel párhuzamosan a kolozsvári Belle-Artét is látogatja. Művészi diplomáját végül Bukarestben, a főiskola festészeti, illetve díszítőművészeti szakán szerzi meg. Kritika és közönség őt is az 1939-es bemutató alkalmával fedezi fel. Vásárhelyi Z. Emil temperaképeit dicséri. Eze­ken, állapítja meg, „a puristáks a náluk is modernebb francia festészet erős hatása érzik" (Erdélyi Helikon). Annyira időszerű politikai tartalmat hordozó Madonna című képét az Ellenzék recenzense mutatja be érzékletes leírásban. Ilyenformán: „A gyermeket tartó anya világos, sápadt, finom színeiből kivirul a gyermek kezében az élet piros tulipánja. Tiszta, nagysíkú kompozíció, lágy vo­nalvezetéssel, nemes térbetöltéssel... Minden oly nyugodt, harmonikus e képen, csak az asztalon, igen... hát az asztalon egy gázálarc fekszik." Szociális hangvé­telű képeiért, köztük a „gázálarcos Madonnáért" azonban elutasítást kap a jobb­oldalról ítélő kritikától. Festményeinek és rajzainak „tiszta művészi értékét", saj­nálkozik Vásárhelyi Z. Emil, „semlegesíti a másodrangú vezércikk tartalom" (Er­délyi Helikon). Kovács Katona Jenő felfigyel ugyan a fiatal művészre, de az ő méltatása sem egyértelmű; „a közvetítésnél megbicsakló problémakeresését" em­legeti. Fejlődése gyorsabb, észrevehetőbb, mint több pályatársáé. Sokat illusztrál; a Pásztortűzben jelennek meg rajzai. „Kialakult egyéniségnek csak őt nevezném" —írja az 1941-es kiállítás értékelésében Vásárhelyi Z. Emil —, s bár akkori nőiesen finomkodó stílusát nem hagyja szó nélkül, rajzkészségét emeli ki hang­súlyosan. Ide kívánkozik a Március című ifjúsági folyóirat két évvel későbbről kelt méltatása: „A legnagyobb fejlődést a Barabás Miklós Céh első kiállítása óta a Céh fiatal festői közül talán Andrásy Zoltánon figyeltük meg."
(Ismeretlen szerző)

Kiállítások / Médiavisszhang

Képgaléria

Hírek

2024 október 04.

2024 szeptember 12.

2024 szeptember 12.

Kiállítások

Torockó 2024 augusztus 21.

BMC 2024 2024 augusztus 19.

BMC 2024 2024 május 16.

Médiavisszhang