Ez az oldal sütik (cookies) használatával javítja élményét, miközben Ön ellátogat ezen a webhelyen.

Kérjük, legyen kedves és fogadja el az alább felsorolt sütik használatát a folytatáshoz.

  • Session-süti: a munkamenet adatainak tárolására
  • Ügyfél-süti: Ön tárolja, hogy elfogadta a sütik használatát
  • Statisztika-süti: Ön tárolja, hogy elfogadta a sütik használatát

BMC tagok

vissza

M. Makkai Piroska 



1910-1998

Tagságok

Barabás Miklós Céh

Személyi adatok

Domány, 1910. február 23.
Budapest, 1998. május 12.

Tanulmányok

1933-ban kapott diplomát
Az 1934-1935-ös tanévre viszont budapesti Képzőművészeti Főiskolára kap ösztöndijat, ahol Varga Lajos Nándor grafikai osztályába kerül, tőle, a legjobb mestertől tanulja meg a fametszés technikáját.

Tanárok, mesterek

Varga Lajos Nándor

http://www.makkaipiroska.hu/

Más adatok

Festőművész, grafikus.
Erdélyben született, az idő szerint Magyarországon, egészen pontosan az Osztrák-Magyar Monarchiában, de - a Trianoni Békeszerződés döntésével - , mire eszmélni kezdett, Romániában találta magát, a zsilvölgyi bányavidéken, apa nélkül. Még iskolás se volt, de már csak rajzolni akart, holott képet - református lévén a család, akár csak szentképet is - csak évekkel később látott. A három gyermekkel özvegyen maradt édesanyja nem gondolhatott továbbtanittatására, mindössze kivételesen szép kézirását kamatoztathatta egy ügyvédi irodában. De a gondviselés mégis hozzásegitette ahhoz, hogz Kolozsvárra kerüljön, felvételizzen a Szépművészeti Főiskolára, ahová előképzettség nélkül, minden szabályt mellőzve egyetlen rajza alapján vették fel a román (!) művész-tanárok.
Rajztanári állást azonban nem kapott, a kolozsvári Irisz gyárban lett porcelánfestő.
1935 őszén rajztanári kinevezést kapott a nagyváradi leánygimnáziumba. Ott volt első egyéni kiállitása is: egyetlen éjszakára állitotta ki akvarelljeit az újságiró klubban, s reggelig minden képét megvásárolták - akkor még kedves, bohém, művészeket kedvelő, jórészt magyar város volt Várad.
1938-ban férjhez ment, négy év alatt három gyermeke született, de folyamatosan festett, tanitott, fametszeteket rajzolt-vésett azokban az években is.
1943-ban megjelent Kolozsváron Az Asszony cimű, 26 metszetet tartalmazó albuma az "örök Mellékszereplőről", ahogyan az előszót író Szabédi László nevezi a megértéssel és szeretettel ábrázolt fáradhatatlan anyákat, feleségeket. E munka voltaképp Makkai Piroska egész életén át folytatódik - akár a nagy magyar asszonyok, akár saját önéletrajzi sorozatára gondolunk, akár festményei témáira. Férje ebben az évben bevonul katonának, s a háború végén se kerül haza, rá hárul gyermekei nevelésének gondja.
1944-ben, a háború kényszeritette menekülés végállomásaként Nagybányán telepszik le. Fest, fametszetet készit, rajztanári állást is kap a gimnáziumban.
1949-ben aktív közreműködésével szervezik újjá a régi festőtelepen a nagybányai festőiskolát, ott kapja meg Thorma János műteremlakását, festeni tanitja a tehetséges magyar és román fiatalokat - több tanitványából lesz ismert, neves művész. Rendszeresen kiállit Nagybányán, Erdély nagyvárosaiban, Bukaresteben országos tárlatokon. Állami megrendeléseket kap - és persze kultúrpolitiaki irányitást a szocialista realizmus szellemében, aminek mérsékelt sikerrel képes eleget tenni. Számos egyéni tárlata közül talán legnagyobb örömére szolgált, hogy a zsilvölgyi Lupény városában, ahol hajdan aknász volt az édesapja, 1954-ben ő rendezhette a legeslegelső kiállitást, s a látogatók között akadtak, akik még emlékeztek a családjára, s arra a kicsi lányra...
1955-ben értesitést kap: halottnak tudott férjét rehabilitálta a Szovjetunió és hazohozták a kkolimai rabtáborból - mint magyar hadifoglyot - Magyarországra.
1956-ban gyermekeivel útlevéllel Budapestre utazik. Kérik és megkapják a magyar állampolgárságot, s megadatik az újra egyesült családnak az egyetlen kegy a sorstól: részesei lehetnek az 1956-os forradalom világcsodálta élményeinek.

Élete második felében tehát Magyarországon, Budapesten lakik és dolgozik, állitja ki munkáit Makkai Piroska, de ez a történelem kényszere. 1981-ben, a kolozsvári Korunk Galériában rendezett gyűjteményes fametszet kiállitása alkalmából nyilatkozta: "Ma is csak itt érzem otthon magam" s rendszeresen irt naplójának egyik legmegrenditőbb mondata a kilencvenes évekből: "... már nem látom az erdélyi falvakat".
(Ismeretlen szerző)

Kiállítások / Médiavisszhang

Képgaléria

1