Barabás Miklós Céh

Ságod, 1886. február 24.
Kolozsvár, 1955. november 2.

Középiskolát Pozsonyban végzett, a budapesti József Nádor Műszaki Egyetemen építészeti oklevelet szerzett (1908).

• Wikipedia

Magyar építész, építészeti szakíró.
 Tanársegéd a középítészeti tanszéken Pecz Samu mellett (1908-09), majd Kolozsvárt városi mérnök (1909-1919). Az állami hűségesküt nem tette le, tervező és építő magánvállalatot alapított. Európai körútja során Németországban és Olaszországban végzett tanulmányokat (1938). Újra városi főmérnök 1940-től, a Gazdasági Akadémia előadó tanára.

Mint műépítész számos középületet (Alvernai Ferenc-rendiek temploma, Villanytelep, Sportpark, Konzervatórium, Leánygimnázium, Közvágóhíd), valamint ONCSA-típusházakat, villákat tervezett, s a második világháború befejeztével tevékeny részt vállalt a károkat szenvedett kolozsvári középületek helyrehozásában. Ezekről a munkálatokról 1944-től 1946-ig részletes naplót hagyott hátra. Építkezéseiben eleinte az eklektika s a magyar szecesszió érvényesült, később azonban Bauhaus-elemeket alkalmazott s a korszerű, új építészet úttörője.

Szakirodalmi tanulmányaival a Művészeti Szalon (1926) és A Hírnök (1930) hasábjain jelentkezett. Az Ellenzék 1932-es karácsonyi számában a modern építőművészet mellett foglalt állást, szembefordulva az utánzó művészet mesterséges voltával, melyből hiányzik a szükségesség jellege.

További cikkeiben (1933) bemutatta az új építészeti stílust; állást foglalt a vasbeton stílusalkotó lehetőségei mellett, de a laposfedelet csak magasépítkezésnél tartja hasznosnak; a céltalan díszítésekkel szemben kiindulópontnak a hasznosságot tekinti, láthatóvá téve belső kiképzésben is az építészeti szerkezetet.

• In Memoriam - elődeink
  2021 február 23. - Virtuális