Kolozsvár, 1951. március 11. – Budapest, 1999. március 7. erdélyi magyar költő, író, grafikus.
Egy ideig segédmunkás egy közszállítási vállalatnál, majd négy éven át líceumi tanár Gyulakután és Erdőszentgyörgyön. 1983 októberétől 1984 januárjáig A Hét próbaidős szerkesztője, ezután hat hónapig éjjeliőr, utána szabadfoglalkozású. 1988-ban Magyarországra költözött, ahol szépirodalmat már nem publikált. Újságíróként és parlamenti tudósítóként dolgozott, illetve karikatúrái jelentek meg különböző lapokban. Ezeken kívül pedig rajzot oktatott a Vajda Péter általános iskolában.
A nyolcvanas évek elején teljesen felhagy a költészettel. Két elbeszélőkötetében ugyanaz a teljes értékvesztést mutató világkép nyilvánul meg, hagyományosabb műfaji keretben. Elsődleges témája a felnőtté válással járó illúzióvesztés és a pályakezdő értelmiségiek értékválsága. A beletörődés a meghatározó, a nyelvi játékok ellensúlyozó hatása csökken, a szövegen eluralkodnak az ábrázolt világ törvényei. „Meggyőződésem vallja később Martos Gábornak , hogy csak elhatározás vagy a véletlen kérdése, hogy ki hogyan fejezi ki magát; inkább ikonográfiai téren, vagy inkább a nyelvet választja.”
Az általa eredetileg választott önkifejezési formához való visszatérését így indokolja: „Körülbelül tíz évig nem foglalkoztam grafikával sem; akkor kezdtem újra eredeti mesterségemet űzni, amikor 1986-ban teljes közlési és foglalkoztatási tilalom alá kerültem.”
(Ismeretlen szerző)
Szülővárosában érettségizett 1972-ben, utána a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafikai szakán szerzett diplomát 1976
Képzőművészként egyetlen alkalommal mutatkozott be, 1975-ben a Korunk Galériában.