Személyi adatok
Kolozsvár, 1943. július 23.
Felvinc, 2022. augusztus 2.
Tanulmányok
1950-1957 Brassai Sámuel Líceum Kolozsvár
1957–1959: képzőművészeti középiskola magyarul
1959–1962: képzőművészeti középiskola román nyelven
1964–1970: Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, Kolozsvár
Tanárok, mesterek
Mestereinek Földes László esztétát, Bretter György filozófust tartja.
Díjak, kitüntetések
1997 - Barabás Miklós Céh (EMKE-BMC)–díj, Kolozsvár
1999 - Makói Művésztelep díja
2003 - Makó Város Díja
2004 - Szolnay Sándor-díj (az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület díja, Kolozsvár)
2004 - Petőfi Sándor Társaság díja (Torda, Románia)
2005 - Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgára
2007 - Az 50 éves Napsugár gyermeklap emléklapja
2008 - Makói Művésztelep különdíja
2011 a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje
2016 - Az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete Székely Bertalan-díja
Kiállítások
Egyéni
1969: Mátyás király szülőháza, Kolozsvár;
1970: Kisgaléria, Kolozsvár;
1971: Kultúrpalota, Marosvásárhely;
1971: Rádióház, Kolozsvár;
1972: Petőfi Ház, Bukarest;
1974: István király Múzeum, Sepsiszentgyörgy;
1976: Korunk Galéria, Kolozsvár;
1976: Galéria, Nagyvárad;
1989: Brassói Lapok, Brassó;
1990: Korunk Galéria, Kolozsvár;
1996, Gy. Szabó Galéria, Kolozsvár;
1996, Makó, Könyvtár;
2001: József Attila Múzeum, Makó;
2002: Makó, Könyvtár;
2003: Közelítés Galéria, Pécs;
2005: Művészeti Múzeum, Kolozsvár;
2006: IKE Galéria, Torda
2010: Bukaresti Magyar Kulturális Intézet
2010: Székely Nemzeti Múzeum (Kovács Ildikóval), Sepsiszenrgyörgy;
2011: Makó;
2011: Kolozsvár;
2013: Moszkva;
2013: Szentpétervár;
2013: Sziktivkar;
2014: Forrás Galéria, Budapest;
2017: Barabás Miklós Céh Galéria, Kolozsvár;
2019: Kínálat az életműből, Ars Sacra Galéria, Kolozsvár
Csoportos
1973- 2002: Megyei Tárlat, Kolozsvár;
1979: Székelyudvarhely,
1990: Korunk Galéria, Kolozsvár;
1992- 2003: Makó, Művésztelep;
1996: Korpusz kiállítás, Kaposvár;
1996: Korpusz kiállítás, Budapest;
1997: Barabás Miklós Céh kiállítás, Kultúrpalota, Marosvásárhely;
1997: Kodály-ünnepség, Magyar Opera, Kolozsvár;
1998: Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely, Szlovákia
1999: Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely, Szlovákia
1999: Akt a festészetben, Kolozsvár;
2000: Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely, Szlovákia
2000: Testvérvárosok Tárlata, Galéria, Pécs;
2000: Eszék;
2000: Magyarok Háza, Budapest;
2001: Nemzeti Szalon, Bukarest;
2001: Vármegye Galéria, Budapest;
2001: Kisméretű festménykiállítás, Kolozsvár;
2001: Erdélyi művészek, Bárka Színház, Budapest;
2008: Erdélyi Magyar képzőművészet, Bánffy palota, Művészeti Múzeum, Kolozsvár;
2009: Barabás Miklós Céh 80. évfordulója, Gyárfás Jenő Képtár, Sepsiszentgyörgy;
2010: Barabás Miklós Céh fiataljai a nagyvilágban, Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Zenta (SRB);
2011: Jelképeink, Kádár László Képtár, Kovászna;
2011: Apáczai Galéria, Kolozsvár;
2015: Sors és Jelkép, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest;
2017: Szépművészeti Múzeum, Kolozsvár
2019: Üzenet a szakrálisból III, Ars Sacra Galéria, Kolozsvár.
Elérhetőség
0258 876218
0744 620045
Más adatok
Sipos László festő- és grafikusművész az erdélyi képzőművészet kimagasló egyénisége. 1972-ben végzett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, és csakhamar rátalált a hagyományokat a legkorszerűbb kifejezési formákkal ötvöző, sajátosan egyéni stílusára. Festői jelrendszerét a keresztény szimbólumok és az ősi hitvilág jelképei egyaránt áthatják. Munkássága hazai tájból, az erdélyi kultúrából nőtt ki, s a lényegre törve, eszmei példaképéhez, Bartókhoz hasonlóan belülről közelít a népművészethez, építi be az elvonatkoztatás fokozatait megjárt motívumokat alkotásaiba.
Festészetének legjellemzőbb vonulatát a női portrék sorozata képezi. Az arc Siposnál egyben talányos metafora is, amely hol lírai, hol drámai, hol pedig enyhén groteszk megfogalmazásban nyújt gondolatébresztő látványt.
Oktatói tevékenység 1970–1975: Tordai Üveggyár szakiskolája, tanár
1975–1980: Tordai 6-os számú elemi iskola, tanár
1980–1990: Tordai Gyerekklub, tanár
Munkahely 1990–1992: Helikon irodalmi művészeti folyóirat (Kolozsvár) grafikusa
1992-től szabadfoglalkozású művészként Felvincen él és alkot. Illusztrációs tevékenysége jelentős. Több mint 70 könyvet illusztrált, többek közt Frans Eemil Sillanpää: Emberek a nyári éjszakában (Gyoma, 1977); Solymár József: Mátyás, a sosemvolt királyfi; (Kolozsvár, 1994); Legszebb népballadáink; (Kolozsvár, 2003). (1975). Több bábszínházi díszletet tervezett, képzőművészeti cikkei jelentek meg; filmnovellákat közölt. 1974-ben Kovács Ildikóval közösen Báboskönyv-et készítettek.
Tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének és az 1994-ben újjászerveződött Barabás Miklós Céhnek. 2005-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
Műveinek világát áthatja az egzisztencialista filozófia. Ezeket a leginkább talán szürrealistának mondható képeket, grafikákat az abszurd, a groteszk, valamint a pop-art néhány jegyének sajátos keveréke teszi egyénivé. Rajzain, festményein olyan hétköznapi tárgyak, mint tű, cérna, olló, szegek, kapcsok, madzag, láncszemek, cipzár, fogaskerekek, fogó, válnak a modern élet szimbólumaivá. Egyedülálló érzékenységgel festi meg a csángó asszony figuráját. Néhány alkotásán népi ihletésű konstruktív elemekből építkezve bálványszerű alakokat jeleníti meg. Fanyar, vigasztalan világát a képi humor megannyi könnyed poénjával oldja fel, teszi elviselhetővé.
Tevékenységek
Kiállítások / Médiavisszhang