A nem konvencionális kifejezési formák, a sajátos megjelenítés, a mindenkori új iránti fogékonyság jellemzi Mira Marincaş alkotóművészetét is. Aki a fotóból kiindulva, azt magas művészi szintre emelve, és technikai lehetőségeit is maximálisan kihasználva jut el a grafikáig, vagy éppen fordítva, a vonal kiaknázhatatlan alakváltozatait megjelenítve, a fotó és a számítógép közbeiktatásával, a műfajok vegyítésével teremt új minőséget, hoz létre új műalkotást. A mixed media tökéletesen soha ki nem aknázható kísérletcsomagjával való kacérkodás eredményeit szemrevételezhetjük tehát a Barabás Miklós Galériában.

Mira végletek embere. Ezért is nyúl az ellentétekben rejlő lehetőségekhez, a két ellentétes pólus közti feszültséggóc művészi megjelenítésének sajátos módozataihoz. Keresi azokat az optimális variánsokat, amelyekkel jelzéseket adhat le a korról és önmagáról. A minimál art eszköztárával hatol be a konceptuális művészet felségvizeire. Nem csak a műfajokat, jelen esetben a fotót és a grafikát, hanem a már kikristályosodott irányzatokat is egymásba olvasztja. Zavarják a mesterségesen felállított korlátok. Elvégre a határok légiesülésének korát éljük, s ez nemcsak a földrajzi határokra vonatkozik. Sőt, mintha a művészet ilyen szempontból jócskán lekörözte volna a társadalom megszabta követelményrendszert, hiszen annál jóval mobilisabb. A kiállítóművész célja is a kötöttségektől mentes szuveranitás megteremtése. S hogy ezt meglehetősen sajátos módon teszi, az is hozzátartozik ahhoz az avantgárd beállítottsághoz, ami sajátja, s ami nála többek között a köznapi piedesztálra emelésében, művészi attribútumokkal való felruházásában, és filozofikus tartalommal való dúsításában jut kifejezésre. Az ötlet elsődlegessége, a spontaneitás, a vonalak izgalmas, majdhogynem önmaguktól alakuló játéka, és a hozzá gyakorta társított magyarázó szöveg, a művészet és a művészeten kívüli valóság viszonyának sajátos megjelenítése teszi egyedivé a kiállított munkákat. A sajátos látószögből, sajátos eljárással megjelenített és komplexitásukban tovább már nem fokozható valóságrészletek, azok a bizonyos realitáskoncentrátumok uralják a képet, és késztetik a nézőt állásfoglalásra. Vagy hajlandó a nem kitaposott utakon belevetni magát az ismeretlenbe, belemenni a felkínált művészi kalandba, elfogadva a hagyományos művészetnek mindössze csíráit hordozó érzéki megnyilatkozás és a fogalmi szinten megvalósított műalkotás párosát, vagy lemond az effajta kalandozásról, s ezáltal megfosztja önmagát egy új világ megismerésének lehetőségétől. Mert köztudott, hogy ahány művész, annyi művészi világ. Márpedig Mira Marincaş eddigi tevékenységét, nyilvánosság előtti művészi megnyilatkozásait tekintve, fiatal kora ellenére ugyancsak gazdag múlttal dicsekedhet. S itt most korántsem egyéni és csoportos jelentkezésének számbeli vonatkozására, mennyiségére utalok, hanem elsősorban a bemutatott alkotások egyedi hangvételére, az általa magasra állított művészi mércére.

Ha munkásságának mindössze elenyésző részét említeném is, a Barabás Miklós Galériában eddig bemutatott munkáit, az is bőven elegendő lenne sajátos művészi profilja körvonalazásához. Hiszen felejthetetlen emlékű, egykori ügyvezető elnökünk Szabó Bokor Márta alkotásaiból ihletődött fotóetüdjeitől a havonta megnyiló hétfői tárlataink plakátjaiig alkotásaival a Barabás Miklós Céh minden rendezvényén jelen volt. Személyében olyan művészt ismerhettünk meg, aki egyaránt otthonosan mozog a fotó, a hagyományos és a számítógépes grafika, s annak sajátos változata, a plakátművészet területén. S ha mindehhez még hozzáfűzöm különleges beleérző képességét is, azt a csak keveseknek megadatott empátiát, amellyel művésztársai alkotásai iránt viseltetik, s amely sikeres fotókompozíciói egy részének és plakátjainak is a titka, azt hiszem sikerült valamelyest érzékeltetnem a képzőművész Mira Marincaş fölöttébb összetett, művészi világát. Ezen túl már munkáinak hangtalan beszéde következhet. A visszafogottan, szűkszavúan, de annál sokatmondóbban megfogalmazott képeinek látványa.

Két évvel ezelőtt, 2006. október 29-én vettünk végső búcsút a Barabás Miklós Céh pótolhatatlan ügyvezető elnökétől, Szabó Bokor Márta keramikusművésztől. Valami sorsszerűséget érzek abban, hogy Mira Marincaş székházunkbeli önálló kiállításai is októberhez kapcsolódnak. Tavaly, Szabó Bokor Márta halálának egyéves évfordulóján a keramikusművész alkotásaiból fennmaradt dokumentumok alapján készített fotókompozícióival emlékeztünk egykori tagtársunkra. A fotóművész különleges empátiával és a rá jellemző művészi inventivitással fogalmazta képi rekviembe a munkákról fennmaradt dokumentum értékű fényképeket. Kiállításának hétfői megnyitóján bejelentette: a művész halálának második évfordulóján újabb sorozattal szeretne adózni Szabó Bokor Márta emlékének. Tárlata záróakkordjaként kerül tehát sor a legújabb fotóetüdök bemutatására.

  NÉMETH JÚLIA

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/16094