Pasztellvarázs

2019 augusztus 23.

Kolozsvár - BMC székház

Pasztellvarázs – a Barabás Miklós Céh tagjainak kamarakiállítása
Sajátos lélektérképekbe nyerünk bepillantást az emóciók gazdag skáláját felvillantó, pasztellbe foglalt művészi megnyilatkozások által. A legnemesebb erdélyi pasztellhagyományokon nevelkedett alkotók vallanak művészi mindennapjaikról, örömeikről, bánataikról, ars poeticájukról, drámai, lírai vagy éppenséggel játékos megközelítésben

****
 
Pasztellvarázs a Barabás Miklós Galériában*

A művészet már önmagában is egyfajta varázslat. De persze varázsolni tudni kell. A tudáshoz pedig eszköz is szükségeltetik. Művésze válogatja, hogy a változatos eszköztárból mit részesít előnyben, milyen technikát kedvel, milyen műfajban talál leginkább önmagára. A festészet és a grafika határterületén egyensúlyozó, a két műfaj között átmenetet képező pasztell jellegénél fogva is közel áll eme varázslat megjelenítésére. A kontrasztok, a könnyedség és mélység, a finom, halk művészi minőségek és a mélyen szántó, erőteljes, drámai megnyilatkozások kifejezésére egyaránt alkalmas technika különös népszerűségnek örvend Erdély szerte, s ilyenformán a Barabás Miklós Céh tagjainak körében is. A Nagy István-i hagyományokon nyugvó pasztellművészet öt jeles, kolozsvári képviselőjének, Bordy Margitnak, Forró Ágnesnek,Gally A. Katalinnak, Horváth Gyöngyvérnek és Soó Zöld Margitnak az alkotásaiból kapunk most ízelítőt. Abból a sajátos Pasztellvarázsól, ami mindannyiukra jellemző,hiszen egy nyelven, a pasztell nyelvén beszélnek, de más-más, egyedi jegyekkel felruházott, sajátos nyelvjárásban. Azt is mondhatnám: öt homlokegyenest eltérőművészi világ rejtélyeibe nyújt betekintést ez a kiállítás.

Mert igenis rejtélyekről van szó. Bordy Margitnál például arról az illékony pillanatról, arról a percnyi varázslatról, arról az angyali üzenetről, ami metafizikus távlatokat képes nyitni. A művész – képletesen szólva – arról a titokról libbenti fel a fátylat, ami kagylóhéjba fogalmazott évmilliók üzenetét sugallja, ami kozmogóniai mélységeket sűrít egyetlen Időepizódba, ami homokórával méri a mérhetetlent. Hogy aztán a hatalmas víztömeg mélykékjéből támasszon fel egy végképp elsüllyesztett, de emlékeiben még elevenen élő, varázslatos világot. S az amfora és kagyló díszlettel övezett, félrehúzott drapériák mögül, az emlékezet fakó rózsaszínjéből élesen felvillan Valahol messze, a nagy folyó mélyén örök álmát alvó szigetvilág. Valami mélységes nyugalom és líraiság lengi be ezt a Bordy-féle, pasztellbe fogalmazott, kiegyensúlyozottan ívelő téridőt.

Forró Ágnes szimbólumokkal teli, de a székely falu valóságából kinövő, a mindennapok világát felvillantó, izgatottan vibráló, mozgalmas képi világa a profán egyszerűség és gondolati mélység sajátos kombinációja. A híres, magából több mint harminc képzőművészt kitermelt falucsoda, Gyergyóalfalu, amelynek táborában születtek az itt látható munkák, a lehető legtermészetesebb módon termeltette ki Ágiból is ezeket a szó eredeti, de átvitt értelmében is csalhatatlanul Forró alkotásokat. Ezeket a kis csodákat, az apró darabokra lebontott töredéklét szeleteket, az ember-állat-mitikus lény párhuzamokat, amelyeket a művészkéz varázsol egységes egésszé, fölöttébb karakteres, egyedi világgá. S amelyeket az alkotó fantázia népesít be Szárnyas lovakkal, Rózsaszín létrával, Fekete utcával és 304-es számú házzal. Olyan képzelt és konkrét létélményekkel, amelyek a művész belső világát is érzékeltetve érlelődtek összetéveszthetetlenül sajátos műalkotásokká.

Furcsa játékot űz velünk az idő: alakít és átalakít. Könyörtelenül bánik értékeinkkel, színeket, formákat mos el, ugyanakkor azonban kitár egy kaput, amely mögött új minőség rejtőzik. Aki képes felfedezni ezt az új minőséget, az enyészet alkotta csodákat, az idő marta, kincseiket szemérmesen rejtegető formákat, az elmúlás sajátos szépségét páratlan gazdagságok birtokába léphet. Ebbe a törékenyen sejtelmes, varázslatos világba nyújt betekintést Gally A. Katalin. Halkan suttogó, szürkés barnás árnyalati gazdagsággal, formaőrző és -teremtő művészi képzelőerővel. Beleérző könnyedség, érzékenység, egyfajta nosztalgián túli emlékezethangulat jellemzi ezeket a visszafogottságukkal már szinte tüntető, valóságszeletekre alapozott művészi reflexiókat. Maradvány – sugallja címében is a régi-új világot idéző, a múlt motívumkincséből építkező, antropomorf művészi reflexió valamint a fa erezeteinek párhuzamába fogalmazott, rozsdamarta zárral őrzött Már csak emlék című munka.

Pasztellből kinövő, egyediesített technikával hódol a természet adta, de sajátosan érzelemdús felhangokkal kiegészített szépségeknek Horváth Gyöngyvér. S vajon véletlen lenne-e, hogy őszi reflexiói révén ő is az elmúlás tematikájához kapcsolódik? Korántsem. Csakhogy ő, természetéből adódóan, nem annyira a rezignált visszafogottság, mint inkább a spontán kitárulkozás híve. S mint ilyen, az évszak adta gazdagság, termékenység, bőség kosarából merít érzelmei, gondolatai, művészi meglátásai megjelenítésére. Érzékletesen kifejező, könnyeden áramló magabiztossággal, örömódaszerűen vetíti elénk emocionálisan megalapozott élményeit, tárja fel természetközeliségbe fogalmazott önmagát, lelki világának sajátos rezdüléseit, hogy aztán elvezessen abba a Csodakertbe, amelynek formajátékai már a pazarlás határait súrolják.      

S hogy Soó Zöld Margit munkáinak bemutatásával zárjuk a méltatást, az túl az ABC sorrenden azzal magyarázható, hogy egyértelműen ő teszi fel a koronát erre a sokszínű, tematikában ugyan némi hasonlóságot mutató, de formai megjelenítésében merőben eltérő pasztell felhozatalra. A művész és fia, Soó-Zöld Balázs érdeme, hogy a lehető legszakszerűbben válogattak a rendkívül gazdag életműből. Azokból a sokrétű, markánsan figyelemfelkeltő, a sejtelmes könnyedség és az erőteljes határozottság kombinációjának eredményeképpen létrejött alkotásokból, amelyek más-más tematikában, más-más oldalról világítanak rá Soó Zöld Margit sokoldalúságára, bravúros technikai megoldásaira, munkáinak gondolati mélységére, emocionális rezdüléseire.

A kompozíció lágyan ívelő hajlatai vagy éppenséggel feszessége, árnyalati gazdagság, precízen megmunkált faktúrák és sorolhatnám tovább a pasztellben rejlő lehetőségek maximális kiaknázásával létrejött alkotások jellegzetességeit. Mert ott van például az aktokkal telített enteriőr, a Műterem magával ragadó harmóniája. A női test erényeit anatómiai pontossággal és kitűnő művészi érzékkel felvillantó művész a mozdulat szépségének, csöppnyi érzékiségének is hódolva adja vissza a pillanat hangulatát, teremt sajátos légkört, vált ki erőteljes hatást. De még a bútorzat, a lágyan ívelő asztalláb is harmonizál ezzel a sajátos hangulattal, a sejtés és sejtetés finoman árnyalt színharmóniákba fogalmazásával.

 A dubrovniki házak határozott vonalbeszéde, keményen ívelő párhuzamai, egyértelmű művészi üzenete viszont már kubista-konstruktivista jegyeket hordoz.

S megint más a haragos felhők övezte, drámai színekben megjelenített Kígyódomb, valamint a művész kedvenc témaköréből származó, a gondolat tüzének hevében edzett gyökérvarázs.

Öt művész, öt egyedi művészi univerzum. Lélektérképekbe fogalmazott pasztellvarázs.

Németh Júlia

*Elhangzott 2019. augusztus 21-én, a Barabás Miklós Galériában, a Kolozsvári Magyar Napok keretében rendezett kiállítás megnyitóján.    

 

Soó Zöld Margit: Műterem

Bordy Margit: Időepizód

Forró Ágnes: Szárnyas lovak

Gally A. Katalin: Maradvány

Horváth Gyöngyvér: Ősz

Horváth László felvétele