A reneszánsz év számtalan emlékezetes rendezvénnyel írta be nevét a művelődéstörténetbe. Kolozsvári vonatkozásban elegendő csupán az EMKE, valamint a Korunk és a Kolozsvár Társaság európai kitekintésű és horderejű irodalmi-művészeti megmozdulásaira, szimpóziumaira, kiállításaira gondolnunk, nem is beszélve a javában folyó színházi fesztiválról. Ami pedig most, a Barabás Miklós Céh keretein belül történik, reneszánsz, a szó átvitt, de talán legszorosabb értelmében is – hangzott el a megnyitón.

A kedvezőtlen körülmények sajátos egybeesése folytán Szabó Bokor Márta alkotásaiból a céhtagok nem rendezhettek retrospektív kiállítást, hirtelen távozása miatt ugyanis még mutatóban sem került egyetlen egy sem a Barabás Miklós Céhhez. A munkákat azonban Horváth László szerencsére még időben lefényképezte, s így az életmű – a művész óhajának megfelelően – bizonyos vonatkozásban mégis egyben maradt, és a BMC révén, ha csak fotódokumentumok formájában is, de értő közegbe került, ahogyan arra az alkotó vágyott. Ezeket a fényképeket látta meg Mira Marincas, és indította el benne azt a folyamatot, amely immár második, Meg nem írt levelek című, Barabás Miklós galériabeli kiállításához vezetett. Általa Márta kerámiái egy másik műfajban születtek újjá, a hozzá méltó precizitással, alapossággal és művészi fantáziával. Egyfajta művészi lélekvándorlás eredményeképpen reinkarnálódtak, és a reneszánsz évében reneszánszukat élik.

A megnyitón többek között az is elhangzott, hogy újjászületnek Szabó Bokor Márta intézményépítő törekvései is. Éppen 3 évvel ezelőtt, 2005. novemberében került sor a BMC-székház ünnepélyes felavatására. A Jakobovits Miklós elnöklete alatt Károly Zöld Gyöngyi által megkezdett munkálatot Novák Ildikóval és Takács Gyulával együtt Szabó Bokor Márta folytatta tovább. A konkrét kivitelezés pedig Dénes Ibolya és Krizbay Barna mérnököknek köszönhető, akik M. Beyer Katalin műépítész tervei alapján irányították az Andrásy Zoltán adománya révén a református egyháztól hosszú távú használatra kapott műemlék épület restaurálási munkálatait.

De Szabó Bokor Márta intézményépítő törekvései nem merültek ki a felújítási munkálatokban. Szerette volna, ha ezek a többszáz éves falak élettel telnek meg, ha a fiatalok birtokba veszik és magukénak érzik majd a székházat. Sajnos, éppen csak hogy megadta a hangot, s már távoznia is kellett. Az úttörők sorsa jutott osztályrészéül, a legnehezebb munkát végezte el, amelynek gyümölcsét most mi élvezzük. Legfőbb óhaja viszont teljesült: a Barabás Miklós Galéria megtelt fiatalokkal, megtelt élettel. Alkotásai pedig valósággal beépültek a székház falaiba. Fiatalok viszik tovább elképzeléseit, fiatalok éltetik és élvezik munkásságát.

(-eth)

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/17519