Hát még ha Róma a helyszín. Erről vall Budaházi Tibor festőművész Római töredékek tárlata a hangversenyteremben.

A kiállítás megrendezéséhez két apropó is kínálkozott. Egyfelől idén 65 éves a kőszegremetei születésű, immár 32 éve Zalaegerszegen élő alkotó, másfelől a megyeszékhelyen még nem láthattuk azt a döntően fotókból álló kollekciót, amelyet 2015-ös római tanulmányútja inspirált. Egy hónapot tölthetett az örök városban, elnyerve a Római Magyar Akadémia ösztöndíját.

Maga sem tudja pontosan, hány múzeumot, bazilikát, műemléket, galériát járt végig a négy hét alatt, eredetiben látta a művészettörténet legendás műveit, Raffaello, Michelangelo, Caravaggio munkáit, s a kortárs gyűjtemények attraktív kínálatát. Alámerült az utcaművészet, a street art spontaneitásában, szenvedélyesen vadászta a foszló vakolatú tűzfalakat, a repedezett, idő marta felületeket. Több ezer fotót készített, többek között az Angyalvár változatos alakzatot öltő szellőzőnyílásairól, vagy éppen kopott műanyagszékek regimentjéről.

Tolnay Imre, a kiállítást megnyitó képzőművész, művészeti író is arról beszélt: kivételes élmény egy alkotó számára, ha megmerítkezhet ezen kulturális-szakrális főváros értékeiben. Ahogy Róma magába szívta évszázadok, évezredek történéseinek szellemiségét, úgy itatja át az ott járó személyiségét ez a magas lelki és szellemi hőfokot és mély tartalmakat hordozó hely. Róma csak gyalog ismerhető meg igazán, hiszen csak a hétköznapok szintjén és lüktetésében élhető át a tér és az idő mindazon ajándéka, amit Róma oly dúsan ont elénk.

Budaházi Tibor pályáján nyomot hagyott, hogy a Partiumból indulva került Zalába – taglalta Tolnay Imre. Ha egy alkotó Európa ezen felén eszmél, másként rezonál a kultúra képi rétegeire. A Kárpát-medencén átívelő múlttal a háta mögött Budaházi Tibor nem a sorok, hanem a rétegek között olvas. Az emberi lét nyomait keresi a graffitikkel felülírt vakolatdarabokon, etruszk sírkamrákban, oszlopok, különös ablakok rendjében. A művész komponál, ő tartja az ecsetet, vagy kattintja el a fényképezőgépet, de a hely, a genius loci nagy úr, nehéz eldönteni, kiből, miből ered az inspiráció. Budaházi Tibor festői munkássága azonban nem csak Róma töredékeiből és ezek fotó-olvasataiból táplálkozik – folytatódott a méltatás. Művészetében felbukkannak erdélyi temetők fejfái, középkori ablaktöredékek, geometriába dermedt ősi mítoszok, ürességükben, kopottságukban is beszédes falak, hétköznapi és biblikus történetek, alakok jelképes árnyai. Fragmentumok, amelyek amennyire tárgyilagosak, annyira személyesek is.