Balázs Imre

A huszadik század második felének egyik legjelentősebb erdélyi képzőművészeként mutatta be Vécsi-Nagy Zoltán művészettörténész (felvételünk) megnyitóbeszédében Balázs Imrét. A sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban tegnap nyílt kiállításon harmincnyolc festményét láthatjuk a nyolcvanöt éve az Udvarhely melletti Máréfalván született festőnek. A grafikusként, szerkesztőként, művészeti íróként, galériavezetőként is ismert alkotó életútját a marosvásárhelyi művészeti középiskolai kibontakozástól a magyarországi kitelepülésig, a váci évekig A balladai drámaiságtól az életörömig címmel vázolta méltatója az életművet bemutató tárlat katalógusában.

Az ötvenhatos forradalmi események a kolozsvári főiskolán érik, ahol az egyetemi autonómia megfogalmazása okán többéves börtönbüntetés következik A börtönévek sötétsége életre szólóan alakítója Balázs Imre festői világának, történelmi, biblikus, színházi tematikájú képeinek. Viszont senkivel össze nem téveszthető stílusvilágának kialakulását egy világosabb színösszetételű, optimistább hangvétel jellemezi azokon a festményeken, melyek a hatvanas, hetvenes években keletkeztek. Ekkor festi meg a romániai magyarság bensőséges szellemi arcképcsarnokát megjelenítő portrékat is. A nyolcvanas évek végén Magyarországra települve, Vácon szinte elölről kell kezdenie művészeti karrierjét. A világ számos vidékét megörökítette, de leg­ gyakrabban erdélyi tájakra látogatott
ALBERT LEVENTE