De mindezeken túl, messze túl, mikor kijelentjük, hogy vagyunk, akkor csak az biztosítja létünket, ami elválaszt bennünket és egyben össze is köt környezetünkkel. Mert csak attól születik meg a kül-világ, hogy valami elhatárolja a bel-világot tőle. És ez a bőr. Nem vagyunk képesek „kibújni a bőrünkből”, mert az egyben életünk megszűntét is jelentené. Minden, ami rajtunk embereken szép, az a bőrrel van kapcsolatban. Annak a meghatározása szép magyar szóval: a küllem. Napjainkban már alig használt kifejezés. Helyébe lépett a külcsín, amely elhatárolja magát a „bel-becstől”. Pedig a két fogalom csak elméletileg elválasztható egymástól, tekintve, hogy mindegyik a másikat is tükrözi.

Ennyi sok mindent papoltam orvosként és most szeretnék belekontárkodni a művészetekbe (itt is kissé orvosként).

DÁNIEL KÁROLY