Kolozsvári Művészeti Szalon – 2017

A hajdani őszi és tavaszi megyei tárlat megkarcsúsodva bár és téliesített, szalonosított változatban, de még mindig a legtöbb képzőművészt megmozgató kolozsvári rendezvénynek számít. Önálló kiállítótér hiányában a több mint négyszáz tagot számláló Romániai Képzőművészek Szövetsége Kolozsvári Fiókjának tagjai ismét a Művészeti Múzeum földszinti termeiben mutatják be éves termésüket, Lucian Nastasa Kovács igazgató vendégszeretetének köszönhetően. Idén 200 művész – festők, szobrászok, grafikusok, textil-, kerámia- és fotóművészek – 254 alkotását tekinthetik meg az érdeklődők

 

Évtizedek óta kísérem figyelemmel művészeink munkásságát, várom izgalommal decemberi csoportos jelentkezésüket, mert a Szalon minden évben tartogat meglepetéseket. Kevés kivételtől eltekintve általában kellemeseket. Csöppnyi ízelítőt ismert művészeink éves terméséből valamint a születőben levő ifjú gárda szárnypróbálgatásaiból.

Megmondanád, hogy ez a kép mit ábrázol? – szegezték nekem a kérdést nem egyszer, jóindulatú kíváncsisággal vagy éppenséggel szarkasztikusan elutasító vigyorral, ha a szóban forgó műalkotás némiképp eltért a valóságtól. Az absztraktról nem is beszélve. S könnyűnek a válasz csak ritkán bizonyult, hiszen a valódi műalkotás éppen attól valódi, hogy olyan összetett folyamat eredménye, amely a konkrét látványon túl a művészi hozzáállást, az alkotó lelki világát, érzelmi állapotát, pillanatnyi hangulatát, gondolkodásmódját, világlátását is magába foglalja. Olyan, az érzékelhető realitáson túli konglomerátum, amely azzal a tulajdonsággal is rendelkezik, hogy nem korlátozza a befogadó lehetőségeit, sőt, olyan totális szabadságot biztosít számára, amilyennel a művész is rendelkezett az alkotói folyamat során. A képzőművészet ugyanis nem ábrázolás, hanem sugárzás, hogy Márai Sándort idézzem.

Ezt a sugárzást kell megéreznie a közönségnek is. S ha született képességei nem elegendők hozzá, pozitív hozzáállással és önképzéssel pótolhatja a hiányt.

Umberto Eco szerint a közönségnek hozzá kell szoknia a változáshoz. Ahhoz, hogy ne cövekeljen le egy már elsajátított modellnél, hiszen a művésznek egy lépéssel mindig a közönség előtt kell járnia.

Ezt a törekvést, a hagyományos megjelenítési formák mellett a mindenkori új iránti nyitottságot, a korlátlan művészi szabadság eluralkodását vélem felfedezni az idei tárlat kínálatában is. A nemzedékek széles skáláját felölelő alkotói gárda – műfajtól függetlenül – az alkalmazott technikák és művészeti irányzatok szinte valamennyi változatát felvonultatja: a legmodernebb technikai eljárással készült, szimmetria játéktérben zajló, sejtelmesen sokat sejtető művészi remeklésen, Károly Zöld Gyöngyi Útkeresés című munkáján keresztül a Sipos László-i gunyorosan keményvonalas, harsogó festői véleménynyilvánításig, s a Valovits László-féle, műgonddal megvalósított élethű megjelenítésig. Hiszen éppen ezért, a változatossága, a sokszínűsége révén is élvezetes a téli szalon. Amely egyaránt teret biztosít az alkonyi szellemlovasával sfumátósan lírai húrokat pengető, nemzetközi hírnévnek örvendő Sbarciu Ioan mesternek, és a tehetséges pályakezdő Zay-Antal Arabellának, aki egyébként a Remus Pop üzletember által finanszírozott Mongolu-díj egyik idei kitüntetettje. Tavalyelőtt ugyanebben a díjban részesült Gergely Zoltán is. A Kós András óta eddig nem tapasztalt műgonddal kivitelezett, mély értelmű, életigenlő-féltő faszobra a tárlat egyik legkiemelkedőbb alkotása. Méltó párja Kolozsi Tibor Poesis című, tömören kifejező, lírai hangvételű, részletében is az egészet sejtető bronz portréjának. S talán még elvontabb, még koncentráltabb Moraru Radu Felperzselt hegy sorozatának itt bemutatott példánya.

 Ezúttal sem hazudtolta meg magát a társadalmi negatívumokat élesen kiugrasztó, s azokat egyedi grafikai mezben megjelenítő Horvath Bugnariu Ioan, a sajátos térképzésű, modern városvízió pedig Horvath Bugnariu Matei hozzáértését példázza. S örömmel fedeztem föl a grafikus Simon Györgyi metaforikus töltetű Afrodité születése és a fiúcska című munkáját, a fegyelmezett líra és a mitologikus húrokon edzett, szárnyaló művészi fantázia mintapéldáját, valamint Nica Ioachim élénk színekben ragyogó sütőtökös ősz idézéseit és Nica Retailleau Stefan György nosztalgikus hangvételű miniatűrjeit. Tosa Sz. Katalin forgópedálos üstdobfantáziája pedig a festői képzelőerő korlátlan lehetőségeit megcsillantva alakul sajátos színvilágú, látványos kompozícióvá.

 Festészetben, grafikában egyaránt érdemlegeset és figyelemfelkeltőt alkotott ismét Nagy Endre és Gally A. Katalin valamint a teljes fegyverzetben jelentkező Starmüller család: Katalin és a két Géza, apa és fia.

Finoman érzéki, transzcendens hangulatokat fejez ki a hajnali derengést sugárzó pasztellvarázsában Bordy Margit és némiképp hasonló indíttatású az „anyag misztériumát” festői eszközökkel megjelenítő Labancz Cismasiu Ágnes munkája. Lélekből fakadó, erőteljesen határozott fogalmazásmódjával, karakteres vonalbeszédével tűnik ki Székely Géza, és Kováts Ildikó lendületes ecsetkezelésű, markáns, viharban fogant táj átlényegítése is figyelemfelkeltő.

Botis Teodor évtizedek alatt kikristályosodott, sajátos stílusában érzékelteti hatásosan művészi léte meghatározó élettereit, Botis Manuela festői próbálkozása pedig a meglepetés erejével ható telitalálatnak minősíthető.

S mi sem természetesebb, mint hogy a migráció tematikája is megjelenjen a tárlaton: grafikában Forró Ágnes találó, múltat is idéző, áttételes megfogalmazásában valamint a sorscsapásoktól sújtottak Bojan Mariana általi, festői feldolgozásában és Suba László líraian tömör szobrászi átlényegítésében, a XXI. századi madonnában.

Mint általában mindig, most is kiemelkedő munkával igazolta festői adottságait a fekete-fehérbe is színgazdagságot varázsoló Dobribán Emil és a figurativitást úgyszintén nem mellőző, legmodernebb művészi eszközökkel kommunikáló Pulbere Radu. De Felházi Ágnes elvontabb, sejtelmesen suttogó, választékos festői vallomását, a Noktürnöt is ide sorolnám.

Soó Zöld Margit mindig minőségi, és mindig kellemes meglepetést is okozó munkái, mint a jelenlegi Vörös és Fekete a kiállítás biztos pontját képezik, akárcsak Horváth Gyöngyvér szürrealisztikusan fantáziadús, bulgakovi ráhangolódása, a Mester és Margarita, valamint a kerámia vonatkozásában Palkó Ernő sűrítetten kifejező, látványos formabravúrjai, Kolozsi Simona, Cioti Iordanka és Chira Mihai egyéni hangvételű alkotásai.

Kudor Duka István míves portréja, Deleanu Márta könnyeden libbenő, megkapó lírai foltegyüttese és Lukáts Mária karakteres munkája mellett meg kell említenem a rangidős Gedeon Zoltán mozgalmas, színekben gazdag akril képét, Moritz Eugen hiperrealista munkáját, Catrinu Margareta szín-folt parádéját, Gavrilas Gavril, Cosman Octavian, Truta Maria, Nimigeanu Viorel, Schiopu Andrei, Ghenescu Marius festői megnyilatkozásait, Dobribán Lini Enikő dinamikus fény-szín-formaegyvelegét, Csata Hermina ötletes Időgépét, Lukáts Solymossy Éva sajátos térhatású alkotását, Tóth Ildikó lendületes absztraktjait, Darvay Tünde festőmeséit, Rus Andreea színvallását.

A grafikai felhozatal, mint általában mindig, most is emlékezetes marad, többek között Egyed Tibor, Ágoston Zsolt Árpád, Tarta Ovidiu Florian, Chiorean Daniela, Alamureanu Alexandru, Arama Adrian munkáinak köszönhetően.

A textil vonatkozásában Tudoran Klára Ablakai sajátos szín- és formagazdagságukkal a műfaj követelményein túllépve, mintha a művész gondolat és érzelemvilága felé is nyitnának. Újszerű Dobra Adriana Alexandra Szirénje és ötletekben, mívességben felülmúlhatatlannak tűnik Horvath Bugnariu Corina nemesen visszafogott, Erdélyi DNS című falkárpitja. De Dávid Ilona és Branzas Ana Raveca is emlékezetes munkával szerepel. Mindazonáltal az idei textilfelhozatal mintha szegényesebb lenne a sokévi átlagnál.

Fotós vonatkozásban kimagasló Feleki István érzékletes alak megjelenítése és jellegzetesek Vakarcs Loránd Béla munkái. Feleki Károly Bábel tornya és Moritz Emil kínálata pedig már a gondolati szférába transzportálja az egyedi látványt.

Balla László Csaba bronzba fogalmazott lendületes formavillódzásai, Ilash Elena figyelemfelkeltő avantgárd formasűrítményei, Mocan Liviu bibliai ihletettségű alkotása és Gules Ovidiu letisztult formavilágú kisszobrai hatásosan egészítik ki a tárlat szobrászati felhozatalát.

A Szalonnak mindössze néhány aspektusát sikerült csak felvonultatnom a magam objektivitásra törekvő, de kiküszöbölhetetlenül szubjektív megvilágításában. Mindehhez pedig csupán annyit fűznék hozzá, hogy az éves rendezvényen való részvétel már önmagában is rangot jelent. S a január elején záruló seregszemle mintegy folytatásaként, a hónap közepén megnyílik a Barabás Miklós Céh kolozsvári csoportjának éves, értékfelmérő tárlata. A tagok munkáival, mint mindig, most, a Téli Szalonon is találkozhat a közönség.

Népes közönség a kiállítás megnyitóján

Képek és szobrok a nyitás előtti csöndben

Horváth László felvételei


NÉMETH JÚLIA