A Kafka Kávézóban már jó ideje szervezett Kávéházi Találkozások rendezvénysorozat újabb színnel gazdagodott, ugyanis a beszélgetések moderátora, Mátray László színművész meghívására, a Festők Faggatása sorozat első vendége az a Tasi József alkotóművész, akinek munkássága annyira szerteágazó, hogy nehéz egyértelműen eldönteni, mely képzőművészeti ágazat művelője. Elég csak az öt évvel ezelőtti, a képzőművészeti szövetség központi galériájában bemutatott, a technikák sokaságát ötvöző, hagyományos kánonokat szaggató, formákat felborító kiállítására gondolni, vagy a város főterén, a Ferencz József Színház (ma Nemzeti Opera) előtti monumentális, a könyv, pontosabban a nyomtatott szövegek múlandóságára reflektáló alkotására gondolni. De a másfél évtizeddel ezelőtti, a könyvek által terjesztett írott civilizáció megmaradása melletti fohásszal is felérő kiállításán bemutatott könyvpiramisára is bizonyára emlékeznek mindazok, akik megtekintették. Tasi József, művésznevén TAJÓ művészete Budapesttől Szatmárnémetiig, Kisiratosig vagy Újbesenyőig mindenütt meghódítja a nézőt, bár általában korlátokat feszegető ugyan, de rendelkezik a hetvenkedéstől, extremizmustól mentes gondolatébresztés ritka tulajdonságával. A festő, vagy szobrász? – kérdésre sajátos válaszként, az eredetileg festőnek tanult, a temesvári Kossuth (ma Traian) téren született TAJÓ a „faggatás” során kifejtette, hogy meglátása szerint ma a művészetek közötti határok jószerével elmosódtak, átléphetők, a GONDOLAT formába öntése érdekében összeilleszthetők és egymással szimbiózisban „élhetnek” a legkülönbözőbb technikák. Temesvár egyik legeredetibb alkotóművésze művészetéről vallva, kifejtette nézetét, mely szerint „ha a megosztani kívánt üzenet, az összhatás úgy kéri, akkor például egyszerűen kiszínezek egy-egy alkotást, installációt akár egészében vagy elemeiben is. Meglátásom szerint nem feltétlenül az a fontos, hogy mivel, milyen eszközök felhasználásával mondom el vagy ábrázolom azt, amit szeretnék, hanem az, hogy hogyan leszek képes a legérthetőbb módon az engem éppen akkor foglalkoztató üzenetet átadni. Mivel életelemem a vizualitás, ezért nem kívánok lecövekelni valamely technika mellett, mert én az ötlet rabja vagyok.” A közvetlen hangulatú beszélgetés során napirendre került a művészetek közötti kölcsönhatások kérdése, az alkotások időtlensége avagy múlandósága, az alkotói folyamat stációi a gondolattól a megvalósulásig és az alkotásba beépített üzenet tolmácsolásáig. A beszélgetés során a művész legutóbbi, a Pygmalion Galériában május 7-ig megtekinthető kiállítása nevének jelentését is feltárta a résztvevők előtt. Az általa kreált „tekar” szó, azon túlmutatva, hogy meglehetősen egzotikusan hangzik, a román „bibliotecar” kifejezésból kiindulva, szabadjára engedve a fantáziát az összegyűjtést, a tárolást, a megtartást hivatott jelenteni. Természetesen TAJÓ egyedi értelmezésében.
