Ez az oldal sütik (cookies) használatával javítja élményét, miközben Ön ellátogat ezen a webhelyen.

Kérjük, legyen kedves és fogadja el az alább felsorolt sütik használatát a folytatáshoz.

  • Session-süti: a munkamenet adatainak tárolására
  • Ügyfél-süti: Ön tárolja, hogy elfogadta a sütik használatát
  • Statisztika-süti: Ön tárolja, hogy elfogadta a sütik használatát

BMC tagok

vissza

Incze János Dés



1909-1999

Tagságok

Barabás Miklós Céh 1994. január 8.

Személyi adatok

Szinérváralja, 1909. október 19. – Dés, 1999. február 3.)erdélyi magyar grafikus és festő.

Életpályája

Előbb Zilahon tanított, majd Désen telepedett le, nyári szüneteit a nagybányai Szabad Festőiskolában töltötte Ziffer Sándor mellett. 1938-ban két albumban jelentkezett linóleummetszeteivel.[1], 1941-ben részt vett a Barabás Miklós Céh fiataljainak kolozsvári tárlatán, s ettől fogva az ország minden részében szerepelt önálló vagy kollektív kiállításokon. 1969-ben tanulmányutat tett Olaszországban, úti beszámolóit a Korunk, Utunk, A Hét közölte.

Alakos tájfestészete – elsősorban Dés megjelenítésével – megszerezte számára az "erdélyi Brueghel" elnevezést, életrajzírója, Jánosházy György a modern festészet nagyjai közül inkább Chagallhoz hasonlítja, Jagamas Jánosról és Varró Dezsőről készített portrét. Nagy Olga széki népmesegyűjteményéhez szánt illusztrációi körül élénk vita támadt, az Ifjúsági Könyvkiadó visszautasította, az Utunk és a Korunk leközölte a rajzokat s a művész védelmére kelt.

Önarckép főcímmel megjelent munkája (1982) a szerző ajánló sorai szerint "nem időrendbe szedett önéletrajz, inkább mozaikok sorozata egy gyermek festővé válásáról, majd a festő életútjáról, amely egyáltalán nem mondható rózsákkal – inkább tövisekkel – kirakottnak..." A munka első része kor megjelenítő erejével a hagyományos erdélyi emlékirat sajátosságait mutatja fel, a továbbiakban az erdélyi magyar művészeti életnek s a szerző külföldi utazásokon szerzett képzőművészeti élményeinek dokumentuma.

A Romániai Képzőművészek Országos Szövetségének, majd az 1990-es évek első felében újjászerveződő Barabás Miklós Céh tagja.

(Ismeretlen szerző)

Tanulmányok

Négy gimnáziumi osztályt a szatmári Eminescu Líceumban végzett, 1924-ben érettségizett. Boltos-inas, kertész, festőmunkásként dolgozott a kolozsvári Íris porcelángyárban, közben látogatta a Képzőművészeti Iskolát, majd a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban szerzett tanítói oklevelet 1934-ben.

Tanárok, mesterek

Ziffer Sándor

Díjak, kitüntetések

Az Erdély Művészetéért Alapítvány Díja (1989)

Kiállítások

Egyéni kiállítások
1930 • Városi kaszinó, Nagyenyed (RO)
1942 • Dés (RO)
1947 • Bolyai Egyetem aulája, Kolozsvár (RO)
1948 • Marosvásárhely (RO)
1960 • Képzőművészeti Galéria, Kolozsvár (RO)
1962 • Nagybánya • Szatmár • Nagyvárad • Nagyszalonta (RO)
1963 • Marosvásárhely (RO)
1970 • Bukarest • Szatmár (RO)
1971 • Marosvásárhely (RO)
1974 • Képzőművészeti Galéria, Kolozsvár (RO)
1975 • Korunk Galéria, Kolozsvár • Szatmár (RO)

1989 • Országos Szécsényi Könyvtár, Budapest

2003 • Gyűjteményes kiállítás, Erdélyi Ház, Sopron

2009 • Barátság Művelődési Központ Galéria, Százhalombatta

2010 • Duna Galéria, Budapest

2011 • [Vajda Lászlóval], Minerva-ház, Kolozsvár (RO).

Válogatott csoportos kiállítások
1944 • Barabás Miklós Céh, Nemzeti Szalon, Budapest
1947 • Román művészeti kiállítás, Budapest
1968 • Titográd (SRB)
1969 • Torino (I)

1996 • Barabás Miklós Céh kiállítása, Bethlen Kata Diakóniai Központ, Kolozsvár (RO)

2001 • Kiállítás Dévai György gyűjteményéből, Erdélyi Ház, Sopron

2002 •„Felezőidő”- Romániai magyar művészet 1965-75, Ernst Múzeum, Budapest

2004 • Jótékonysági kiállítás, Református Kollégium, Kolozsvár (RO)

2005 • Kolozsvári festők, Belvedere Szalon Galéria és Aukciós ház, Budapest

2008 • Közösség és Művészet, Művészeti Múzeum, Kolozsvár (RO)

2009 • Barabás Miklós Céh 80 éves jubileumi tárlata, Gyárfás Jenő Képtár, Sepsiszentgyörgy (RO)

2011 • XX. századi erdélyi magyar festők a székelykeresztúri Molnár István Múzeum gyűjteményéből, Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely (RO).


Más adatok

Más utat járt meg, mint a Céh fiataljainak többsége. Enyeden végzi el a tanítóképzőt, s miközben Désen tanítóskodik, a nyári szünidők idején Ziffer korrektúráira jár. 1941-ben a fiatalok második kiállítására hívják meg, s ez egyben bemutatkozó tárlata volt. Kitűnő kritikát kap. „Új név a fiatalok között Incze János— olvassuk Vásárhelyi Z. Emil méltatásában.— Új egyéniség is. Sö­tét, borúsan látó, de határozott ember. Andrásy Zoltán mellett ő a másik festő, akinek a festésén technikai problémákon túlmenő szándékok látszanak. Erős de­koratív érzékkel megkomponált képei (Dés-óvári részlete, vagy a Kodor utca) kiforrott, saját útjait járó művész munkái" (Pásztortűz). Festményeiről és szén­rajzairól Finta Zoltán lényegében ugyanezt mondja el: „Lendület, erő, kialakult szemlélet és technika jellemzi" (Keleti Újság). Festményei komorabbak, darabosabbak voltak, mint pályatársainak többségében lírai indíttatású munkái, s ennél­fogva el is ütöttek a tárlat összképétől.
(Ismeretlen szerző)

Tevékenységek

Kiállítások / Médiavisszhang

Képgaléria

Hírek

2025 május 19.

2025 május 17.

2025 május 14.

Kiállítások

„Ők jelképezik a mát” 2025 január 30.

BMC 2025 január 30.

Együtt 2024 november 28.

Médiavisszhang