Bányavidéki Új Szó
Grafikai tárlat
2006. március 3 - 9. 18. (XLVIII.) évfolyam 984. szám
Kolozsvári grafikusművész, Horváth Gyöngyvér alkotásaiból nyílt eladással egybekötött kiállítás a Teleki Magyar Házban. Látogatható március 9-ig, keddtől szombatig naponta 13-18 óra között.
Dr. Sasi Nagy Béla jegyzete
Gondolatok a tárlatról
Úgy történt, hogy csütörtökön, február 23-án kora délután a Magányosok Klubjában tartották azt a havi találkozót, amikor meg szokták ünnepelni a hónap szülötteit, a névnapjukat tartókat. Zita, a meghívóm, a résztvevők és saját óhaját is közölte velem, amikor azt mondta: jónéven vennék, ha ott lennék én is.
Hát lehet ennyi szimpatikus idős hölgyet visszautasítani?
Kormos Sanyi bácsin és rajtam kívül mindössze egy hímnemű lény ült az ovális asztal körül. Habár tudja falu, tudja világ, hogy nem vagyok éppen magányos, de itt éppenséggel nem éreztem magamat annak. Gazdag asztalt terítettek, mindenki vitte a maga készítette kis harapnivalót, finom tésztát, s persze azt is, amivel mindezeket meg lehet locsolgatni...
Az idő kellemesen telt. A finomságok fogytak, mert hát mindenki kitett magáért. Megeredt a szó, a viccek, az anekdotázás, de sajnos mire a hangulat a tetőfokára hágott, s a társaság dalra fakadt, megjelent a ház gazdája és finoman megkért: ne folytassuk, mert a Thorma-teremben kiállításmegnyitó kezdődik. A két terem egymás mellett van, áthallatszott volna a zenebona, így hát a társaság szomorúan tudomásul vette, hogy ezúttal az énekóra elmarad.
Szedelőzködni kezdtünk. Túlnyomó részben azonban csak a szomszédos terembe jutottunk. Én ide is készültem, mint minden alkalommal, amikor kiállítás nyílik a Házban. Egy kolozsvári művész, Horváth Sz. Gyöngyvér (milyen szép magyar név!) grafikai kiállítását nyitották meg. (Milyen szerencsém volt a magányosokkal! Egyébként a közönség zömét is ők adták.) Miután Dávid Lajos elmondta megnyitó beszédét, meghallgathattuk Bertóti Johanna művészien szép szavalatát, s így a kiállítást megnyitottnak tekinthette a csekélyszámú közönség.
Nem óhajtom sem ismertetni, sem bírálni a kiállított műveket, ez másnak a dolga hivatalból, de annyit meg kell mondanom, hogy tetszettek a kiállított munkák. Egyesek nagyon is. Amit viszont meg szeretnék kritizálni, az a nagybányai közönség résztvétele. Azaz inkább annak hiánya. Pedig a városban hemzsegnek a képgyűjtők, a kisebb, vagy nagyobb aktív művészetkedvelők. Nem utolsó sorban a helyi művészek jelenlétét hiányoltam. Különösen az „elitét".
Vegyük sorba: mi lehet ezeknek a szerintem igazolatlan hiányzásoknak az oka?
A kiállításon nem láttam egy volt kollégámat sem. Egybeesett volna a megnyitó a téli Olimpia TV adásaival? Igaz, tudok olyat, aki azóta a fotelbe ragadt, dehát csak nem mindenkivel történt így! Vagy nem ismerik a művészt? Ezen talán segíthetne, ha nem egy héttel az esemény után számolna be a BÚSz az alkotóról, hanem már korábban ismertetné munkásságát. Sajnos éppen a potenciális vevőközönség és a kollegák hiányoztak. Ahogy az a hat művész eljött, eljöhetett volna több is.
Talán a hírveréssel van a baj? Meghívó volt. Szép, ízléses, mint mindig. Nem jutott el vajon minden címzetthez? Plakátok hol voltak?
Vannak gyászmagyarok, akik – ahogyan Vörösmarty írta – „nagyot iszik a hazáért s felvisít / csakhogy egyszer tenne is már valamit!" Ezek nem a magyar sajtóterméket, hanem a Graiul-t, a Glasul-t olvassák. Ez ellen semmi kifogásom, de mellettük elolvashatnák, bár egy héten egyszer, a miénket is. Kinek írunk? Nem ennek a majd 20 ezer magyarnak, akik közül még 100 sem jön el egy magyar kultúrrendezvényre?
Azok számára, akik a Zazar negyedben laknak, elfogadható kifogás lehet a 3-as busz rossz közlekedése. Mert 16 óra után már nincs járat. Rendőrőrjárat sem.
Pedig mintha lenne egy művészeti középiskolánk is. Sőt egyesek szerint egyetemi színtű képzőművészeti oktatás is létezik Nagybányán. És ott a Németh László Gimnázium. A művészeti iskolában, s a Németh Lászlóban is van rajztanár. Legalább azért elvihetné egy-egy megnyitóra a diákjait, hogy megismerkedjenek az új technikákkal. Vagy már mindent megtanítottak nekik?
Arra is gondoltam, hogy a vasárnapi templomozás után annakidején a család még betért valahová ebéd előtt: Polgári Kör, Iparos Otthon, az István... Igaz a Teleki Magyar Ház vasárnap zárva van. De mégis... nem lenne érdemes megpróbálni, milyen lenne egy ilyen megnyitó? Úgy mise és ebéd között. Egy ötlet, ami biztosan nem mindenkinek tetszik, dehát mégis egy ötlet. Szerintem mindent érdemes megpróbálni, mert képzőművészeti berkekben az ilyen látogatottság mint ez, nem fog Nagybányának jó reklámot csinálni. S akkor a Teleki Magyar Ház vezetősége hiába fáradozott, hogy egy olyan szép kiállítássorozatot szervezzen erre az esztendőre, mint amilyet megtervezett.
Ezúttal nem kérdeztem meg személyesen senkit, hogy mi akadályozta meg abban, hogy jelenlétével megtisztelje egy kolléga kiállítását – s indította arra, hogy inkább hiányzásával tüntessen. Ugyanúgy az iskolák tanárait sem. Pedig ők talán megmondhatnák, hol van az eb elásva!
A kiállítás március 16-ig nyitva van. Meg lehet látogatni.
