Minden
hiteles műalkotás kicsit ars poétika is, függetlenül attól, hogy annak
szánták vagy sem, mert rámutat arra, ami a szerző sajátja, elmond
valamit az alkotók művészethez, világhoz, önmagukhoz való
viszonyulásáról – mondta Túros Eszter művészettörténész csütörtökön
délután a Barabás Miklós Céh háromszéki és barcasági tagjainak Ars
Poetica című ünnepi tárlatmegnyitóján Sepsiszentgyörgyön a Lábas Házban.
Az
Erdélyi Művészeti Központ (EMÜK) által szervezett esemény Kelemen
István hegedűimprovizációival kezdődött, majd Vécsi Nagy Zoltán, az EMÜK
vezetője köszöntötte a vendégeket, rámutatva, hogy többszörös ünnepnap a
csütörtöki, mert újraéledt a környékbeli képzőművészek közös
kiállításának hagyománya, amit ezúttal nem a képzőművész szövetség,
hanem a Barabás Miklós Céh keretében sikerült megvalósítani, és ez
elsősorban Éltes Barnának köszönhető. Mint mondta, sok kifogás volt
korábban a hasonló seregszemléket illetően, de úgy gondolja, hogy a céh
tagjai olyan színvonalat képviselnek, amit bátran meg lehet mutatni a
nagyközönségnek.
Vécsi Nagy Zoltán köszöntő szavai után
Túros Eszter művészetörténész, a Csíki Székely Múzeum múzeológusa
nyitotta meg a kiállítást, mindenekelőtt gratulálva a közös tárlathoz. A
Barabás Miklós Céh háromszéki, barcasági szervezetének kiállítása egy
olyan seregszemle, melyben a felsorakozó műveket egyéni hitvallásoknak
tekinthetjük, de nem vonatkoztathatunk el benne a hely, a térség jól
érzékelhető szellemiségétől sem, jelentette ki, hozzátéve: ha ismerjük
az alkotókat, tágabb összefüggésekben szemlélhetjük legújabb
alkotásaikat, felismerve ezekben egy-egy belső folyamatot is, mint
például „mikor az emberélet útjának felén sűrű sötét erdőbe érkezünk,
mely fenekestől fordíthatja fel a korábbi meggyőződéseinket és egészen
új kifejezésformákat eredményez; mikor egy-egy forma mantraszerű
ismétlése mind mélyebbre visz, mikor a megszokott formák és eszközök
biztonságában az otthonosság egészen új árnyalatait sikerül megsejteni;
mikor különböző határátlépések válnak felismerhetővé; mikor a természet,
a táj, leválaszthatatlanul eggyé válik az alkotás folyamatával, és a
rácsodálkozás tárgyából szép lassan az élet részévé válik...” Túros
Eszter szerint különböző lokális perspektívák mentén úgy rendeződnek
egymás mellé a formai és tartalmi sajátosságok ezekben a művekben, hogy
azok folyamatosan egy közös múlt fele mutatnak.
Kiállító művészek: Ábrahám
Imola, Ábrahám Jakab, Albert Levente, Baász-Szigeti Pálma, Nicu Barb,
Csutak Levente, Daczó Enikő, Deák Barna, Deák M. Ria, Éltes Barna,
Hervai Katalin, Hosszú Zoltán, Jakabos-Olsefszky Imola, Karda Zenkő,
Kosztándi B. Katalin, Kovács Géza, Köllő Margit, Madaras Péter, Miklóssy
Mária, Petrovits István, Péter Alpár, Péter Eszter, Sárosi Csaba, Simó
Enikő, Sipos-Gaudi Tünde, Szente-Szabó Ákos, Tomos Tünde, V. Bodoni
Zsuzsa, Vajna László, Vargha Mihály, Vetró András, Vinczeffy László.
Nagy B. Sándor
Nagy B. Sándor
