„Nekünk dizájnereknek
ki kell fordítanunk a sarkukból a dolgokat, és új ösvényeket kell
keresnünk” – tartja Egri István kolozsvári üvegművész, aki kanyargós
úton jutott el a családi örökségnek számító üvegművészettől oda, hogy
végül önálló vállalkozásban, művészetként művelje ugyanezt.
– Szülei művészek, ezért azt várta volna az ember, ön ugyanerre a
pályára lép. Ezzel szemben egészen az egyetemi felvételiig reál
tárgyakat tanult, és mérnökként szeretett volna érvényesülni. Hogyan
kötött ki mégis az üvegművészetnél?
– Mint számos művészcsaládban, úgy a miénkben is, a szüleim, átélvén a
művészi mindennapok küzdelmeit, igyekeztek egy valamennyire
kiszámíthatóbb jövőt ígérő pálya felé irányítani. Mivel már kora
gyerekkorom óta rajzoltam, született egy közös elhatározáson alapuló
egyetértés, így a műépítészetre esett a választásunk, és beírattak a
legjobb kolozsvári előkészítő műhelybe, Barabás építész úrhoz, ahol az
ábrázoló geometria csodás világát tanították, magas szinten.
Sajnos a nyári felvételin kiestem, a következő évben pedig felvételi
előtt elvittek katonának, ami akkoriban egy év és hivatalosan négy,
valójában hét hónap volt.
A katonaság alatt a sok, néha megrázó, néha felemelő tapasztalat,
valamint olvasmányaim inkább a művészi világ, illetve az akkori művészi
közösségek felé sodortak
(rengeteget olvastam, kapásból: Mann, Kafka, Kerouac, Poe, Kosztolányi,
Buzzati, Móricz és mások). Ehhez ugye már adott volt a szüleim révén a
képzőművészeti háttér is, édesapám még a hetvenes években nyolc éven
keresztül a tordai üveggyárban dolgozott tervezőként. Később ő indította
az üvegtanszéket Kolozsváron, a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán.
Márton Áron Kollégium
Ugyanoda felvételiztem én is, de design szakra, ipari formatervezésre,
ahová negyedik próbálkozásra jutottam be, akkoriban harmincheten voltunk
három helyre. Addig többek között üvegfúvó voltam a kolozsvári Napochim
üveggyárban, kertész a Botanikus Kertben, díszítőmunkás a Magyar
Operában. A rendszerváltáskor már a negyedik évemet végeztem a
kolozsvári főiskolán, amikor jött a fordulat: felvételemet kértem a
Budapesti Iparművészeti Főiskolára (ma MOME), végül ott diplomáztam le
1993-ban.
A Kálvária-templom ablakai
– A magyarországi tanulmányai alatt készült-e haza, tudta-e, hogy itthon
fogja kamatoztatni a tudását?
– Hát erre nehéz válaszolnom, ha egyenes választ adok, akkor azt
mondhatom, hogy
annyira euforikus évek voltak akkor, hogy úgy tűnt, szinte mindegy, hol
élsz, minden lehetőség előtted áll, csak az a lényeg, hogy
megrendeléseid, megbízatásaid legyenek. Ha visszamennék időben,
kérdéses, most hogyan döntenék.
Mivel Budapesten üvegszakot végeztem, miután hazajöttem, még meg sem
száradt a tinta a diplomámon, de már öntödében dolgoztam, utána pedig
grafikai igazgató lettem egy reklámgrafikai cégnél. Első megrendelésem a
kolozsvári Kálvária templom restaurálási munkálatain belül az ólomüveg
ablakok tervezése és elkészítése lett. Ez egy igazi családi
együttműködés volt, részt vett benne édesanyám, édesapám, öcsém is. A
megrendelőm személyében pedig egy csodálatos, különleges embert ismertem
meg, Kádár István plébános urat. A munka olyan meghatározó jelentőségű
volt, hogy ezt követően megnyitottam az üvegműhelyem, felmondtam a
polgári munkahelyemen, és azóta ezzel foglalkozom.
Organikus lak
Az organikus építészet hatása: Gauditól Makoveczig
– Hogyan néz ki a műhelye/műterme, miként zajlik egy munkanap az Egri
Vitraille-nél?
– Egyrészt hagyományos technikával készülő ólomüvegablakokat készítünk
és restaurálunk immáron 25 éve, az idők során több mint negyven templom
és középület ólomüveg ablakait újítottuk fel, és majdnem ugyanennyi a
hasonló épületekbe szánt, általunk tervezett és készített munkák száma,
hogy a magánmegrendeléseket ne is említsem. Ugyanakkor a feleségemnek,
Egri Csillának köszönhetően, aki az egész vállalkozást felépítette,
cégcsoporttá alakultunk, nem csupán hagyományos ólomüveg restaurációval
foglalkozunk, hanem készítünk festett, nyomtatott üveget, zuhanyfalakat,
ajtókat, térelválasztókat is modern szobabelsőkbe.
Organikus 2
– Milyen hatások érték a saját látásmód kialakításáig?
– Már az itteni főiskolán arra tanítottak, hogy
nekünk, dizájnereknek ki kell fordítanunk a sarkukból a dolgokat, és új
ösvényeket kell keresnünk.
Több élmény is ért, a Hundertwasser-ház Bécsben, Gaudinak a munkásságát
láttam többször is Barcelonában, Kós Károly, Makovecz Imre munkái,
amelyeknek hatására kezdett kialakulni az egyéni stílusom, amely
fellelhető például a Grand Hotel Bálványos hatalmas ablakain, amelyek a
lépcsőházat díszítik. Tehát az organikus építészet elég nagy hatással
volt rám, és befolyásolta is a vonalvezetésemet az utóbbi tíz,
tizenvalahány évben.
– Létezik-e lehetetlen megrendelői kérés? Melyek a legnehezebb
feladatok, amelyekkel szembesült eddig?
– Talán a restaurálási rekonstrukciós feladatok a legkomplexebbek,
amikor nincs fennmaradt fotó vagy egyéb kapaszkodó. Ilyen volt például –
többek között – a gyergyói Szent Miklós-templom két ablakának, vagy a
csíkszeredai Márton Áron Gimnázium dísztermének a nagy központi
kompozíciója.
Az utódoknak dolgozó művész felelőssége
– Az erdélyi (és nem csak) templomok ólomüvegeinek jelentős része a keze
munkáit dicséri, de szállodák, közintézmények festett-üvegei által is
rengetegen találkoznak a munkájával. Hálás művészeti ág, mert nem csupán
nagyobb közönséghez jutnak el a művek, de jóval tovább is láthatók,
mint az időszakosan kiállított képzőművészeti alkotások. Hogyan éli meg,
mekkora felelősség a tömegek vizuális nevelése?
– Egy új ólomüveg tervezése egy meghatározott közösségi vagy egyéni
térben felveti egy bizonyos felelősségvállalás kérdését. Mivel egy ilyen
művet hosszabb időre szánnak, a tervezésénél, szín és formavilágánál
fogva is az időtálló alkotás elérése a cél.
A kérdés akkor válik bonyolultabbá, mikor rájövünk, hogy önálló művészi
alkotásként egyszerre egyéni, illetve korjegyeket is kell hordoznia.
Az én munkáim általában nagyobb mértékben egyéni vonásúak, mint
egyetemesek, ez valószínűleg az egyéniségemből fakad. A restaurálási
munkák elsődleges szempontja az eredeti, restaurálandó munkával szembeni
tisztelet, azon túl, hogy technikailag az elvárt magas szinten kell
minden részletre figyelve dolgozni, azonban a legfontosabb minden létező
alkotóelem javítása, beépítése. Újrakészítés csak akkor megengedett, ha
az eredeti nem maradt fenn.
– Jelenleg milyen munkákon dolgozik?
– Pillanatnyilag a nagyváradi Darvas-ház nagyon szép szecessziós
ablakait restaurálom és alkotom újjá régi fotók alapján, emellett a
nagyenyedi református templom ablakait készítem, de egy régi bukaresti
vendéglő ablakainak és a szilágynagyfalusi Református Templomnak a
restaurálásán is dolgozom.
Csíkszeredai unitárius templom
– Az irodalom sem áll távol öntől, könyvek, plakátok és folyóiratok
illusztrálásával is foglalkozik. Más embert/művészt kívánnak-e ezek a
feladatok?
– A kilencvenes évektől kezdve szerves és sokszor személyes a
kapcsolatom a kolozsvári irodalmi élettel. Rengeteg plakátot készítettem
Bréda Ferenc barátomnak különböző rendezvényekre, könyvbemutatókra,
több kötetét is illusztráltam, melyek közül a Mysterium Mythologiae
címűt emelném ki. Ugyanakkor Karácsnyi Zsoltnak is hasonlóképpen
plakátokat, majd az Ússz, Faust, ússz! című könyvét illusztráltam, sőt a
borítóterv folytatásaként egy ólomüveg kompozíció is született később.
Mindig örömmel álltam egy-egy, az alapszakmámtól kissé eltérő
diszciplína kihívásai elé, és ezeknek a hangulata mindig derűs volt,
mert nem szigorú megrendelésre, hanem örömmel, kötetlenül, barátságból
készültek.
Egri István 1963-ban született Kolozsváron, a szakiskolai érettségiig
mechanikát és optikát tanult, a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti
Egyetem ipari formatervezés szakára járt, majd a rendszerváltás után a
budapesti Magyar Iparművészeti Főiskola (ma Moholy-Nagy Művészeti
Egyetem) üveg szakán végzett, Bohus Zoltán és Horváth Márton művészek
irányítása alatt. Művészszülők gyermeke, édesanyja (Nagy Enikő) zománc-
és festőművész, édesapja (Egri László) üveg- és festőművész.
A középiskolát követően már üvegfúvóként dolgozott, mely tapasztalatnak
nagy hasznát vette a művészeti tanulmányai során is. 1995-ben indította
festett üveg műhelyét, azóta is Kolozsváron él és alkot, számtalan
restaurációs munkában, középületek és magánvillák festett üvegeinek
elkészítésében vett részt úgy itthon, mint külföldön. Rendelkezik a
román kulturális minisztérium „restaurátor specialista”
akkreditációjával, a Romániai Képzőművészek Szövetsége, a Magyar
Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, a Román Műemlék-restaurátorok
Országos Szövetsége és a Barabás Miklós Céh tagja.
Bálint Tamás
