Formák filozófiája Kolozsi Tibor szobrai a Bánffy-palotában




Visszhang- Horváth László felvételei

A szobor teret álmodik. Teret álmodik a paradicsomi létből Kolozsi Tibor által földre csöppentett, bronzos tekintetű Éva is, az örök álmodozó, az örök vágyakozó. S teret álmodik Sámson, teret a kőkemény fejű emberóriás, teret a Visszhang, a bronzban ragyogó solymász és társaik. Hiszen a szobornak olyan a tér, mint földi halandónak a levegő. Fulladozik nélküle.


Kolozsi Tibor legújabb teremtményei, az alkotójukat messze túlnövő kő-bronzszobrok a Művészeti Múzeum jóvoltából most levegőhöz jutottak. Kiléptek a térbe. Méghozzá egy ugyancsak patinás térbe. Kolozsi-kúriabeli társas magányukat felcserélték a barokk palotaudvar népes közegével. Az évszázados hagyományok nemesítette építészeti formák pedig nagylelkűen fogadták ölükbe a 21. századi szobrászat legmodernebb termékeit. A harmónia tökéletes.
Tökéletes lenne akkor is, ha csupán az ellentétek olykor fölöttébb találó, egymást sikeresen kiegészítő vonzásáról lenne szó.

Éva

Csakhogy a jövőnek munkálkodó szobrászban mindig is ott bujkált, s bujkál ma is egyfajta tiszteletteljes kíváncsiság a múlt, a letűnt korok hagyatéka iránt. Pályakezdő éveinek régmúltból ihletődött bronz kisplasztikái, a rozsdamarta vas erényeit felfuttató biblikus ihletettségű későbbi szobrai vagy a sötét folyami kőből, majd bronzból készült portrésorozata mind-mind erről árulkodik. S még ezeknek a nemes eszköztelenségükkel, tömörségükkel már valósággal tüntető kortárs szobroknak az esetében is tetten érhető a tiszteletadásnak eme jele. A monumentális formák rejtekében, az egynemű, sima felületet formailag játékos könnyedséggel megbontó emlékeztetőként, fel-felvillan egy-egy szimbolikus jel, a múltnak egy aprócska szelete: a Szent László ornamentika vagy éppenséggel egy ősi kalotaszegi motívumegyüttes. Ami akár a szobrász névjegyeként is értelmezhető.

Maros


NÉMETH JÚLIA


http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/categ_id/12...