Két remek tárlat nyílt csütörtök este a sepsiszentgyörgyi Magma Kortárs Művészeti Kiállítótérben: előbb Molnár Zoltán Erdély, Moldva (1996–2012) című fotókiállítását, majd Baász Orsolya és Szabó Lehel Családban marad című anyagát mutatták be.
 

Molnár Zoltán fotográfus Magyarországról jár vissza rendszeresen Erdélybe, fekete-fehér dokumentarista fotóiból állította össze Fényer­dők című, nemrég megjelent albumát. Képei­nek egy részét bemutatja a Magmában, illetve egy bővített sorozatot le is vetített, melyhez igen találó zenei háttérrel szolgált Emil Gherasim gitárművész. Karakteres fekete-fehér fotográfiái egy másik, kevésbé fennkölt Erdélyre villantanak, nem tündérországot, hanem nyers, megrázó valóságot mutatnak (kiskapusi hétköznapokat például), ennek ellenére fotóin – miként ő maga megfogalmazta – szegénységben, de mél­tóságteljesen élő, egyszerű emberek jelennek meg. Kép­anyaga egy­séges, stílusa kiforrott, sorozata fotóesszévé erősödött. A könyvbemutatón a fotográfussal Vetró Barnabás beszélgetett, s mint Molnár elmondta, mesterének tekinti az évekkel ezelőtt, egy rétyi falunapi kiállításon nálunk is bemutatkozó budapesti fotóst, Benkő Imrét.
A második, egy órával később nyílt kiállítás tematikus címe Családban marad – azaz művészpárok együtt mutatkoznak be –, az első kiadáson két szentgyörgyi alkotó, Baász Orsolya és Szabó Lehel alkotásai láthatók. Tár­latukat Egyed Péter kolozsvári filozófus nyitotta meg, aki a művészcsaládok kapcsán megjegyezte: ilyen esetben rendkívül erős alkotói erőtér jön létre, az együttélés művészeti szimbiózissá alakul. Részletesen elemezte a termekben kiállított munkákat, hangoztatván, hogy Baász Orsolya művészetében nagyon mélyen, genetikusan van benne édesapja, Baász Imre egy-két korszaka, aztán ösztöneinkhez, érzelmeinkhez szóló irányvonalait elemezte. Alap­kér­dése a test a világban, alakzatrendszerét em­berek, bikák, monstrumok határozzák meg, újabban az erős struktúrák nyersességét meditatívabb művek oldják. Ezzel szemben Szabó Lehel a pop-artos világ felé közelít, alkotásai mindenikén található egy kis feladvány, egy metafora, mintegy azt üzenve: foglalkozzunk a kérdéssel, ne menjünk el mellette, de sajátos, poszterszerű képi rendszerében sok a játékosság, a humor. Mindkettejük álláspontja erősen egzisztencia-értelmező, világhoz való viszonyukban nagyon tudatosak – összegezett Egyed Péter.