Megnyílt a Műcsarnok Itt és most című kiállítása

Fekete György

Képzőművészeti Nemzeti Szalon 2015

Több mint kétszáz kortárs magyar alkotó munkáit vonultatja fel a Műcsarnok Itt és most című kiállítása; a Magyar Művészeti Akadémia Nemzeti Szalon sorozatába illeszkedő tárlat bizonyítja, hogy a magyar művészek a világ élvonalába tartoznak – mondta el április 25-én a megnyitón Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke.
Mint arra Fekete György emlékeztetett, részben a Nemzeti Szalonok miatt kapta az MMA azt a feladatot, hogy felelős gazdája legyen a Műcsarnoknak. A sorozat évente egy-egy művészeti ág hazai keresztmetszetét mutatja be, majd ötévente újrakezdődik – hangsúlyozta.
Dr. Hoppál Péter kulturális államtitkár kiemelte, hogy a képzőművészeti Nemzeti Szalonon 205 alkotó munkái láthatók, akik a kurátor válogatásának eredményeképpen Magyarország legreprezentánsabb kiállítóterében építik a közízlést.
Fertőszögi Péter művészettörténész, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány kuratóriumának elnöke visszatekintésében rámutatott a művészeti szalonok kialakulásának történelmi előzményeire és hangsúlyozta jelenlegi létjogosultságukat.
A megnyitón részt vett dr. Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára, Stefanovits Péter, az MMA Képzőművészeti Tagozatának vezetője, Marton Éva, a Nemzet Művésze, Dubrovay László, a Nemzet Művésze, Rátóti Zoltán, az MMA Színházművészeti Tagozatának vezetője, Kobzos Kis Tamás, a Népművészeti Tagozat vezetője és Solymosi-Tari Emőke, a Művészetleméleti Tagozat vezetője és számos más művészeti ág akadémikusa.
Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke megnyitó beszéde a Műcsarnokban
 
Tisztelt vendégeink, kiállító művész kollégáink!
Barátsággal köszöntöm Önöket a Magyar Művészeti Akadémia nevében.
Néhány esztendővel ezelőtt a szomszédos Olof Palme házban merült fel először egy konferencia keretén belül a Magyar Művészeti Akadémia és Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete közös gondolataként a Nemzeti Szalon rendszere létrehozásának szükségessége, s akkor ez nem talált meghallgatásra. Nem kis mértékben ennek következményeként kapta az Akadémia azt a megtisztelő feladatot, hogy felelős új gazdája legyen a Műcsarnoknak. Ennek a megbízatásának tesz eleget ma is az Akadémia.
      Az elmúlt évben megrendezett Építészeti Nemzeti Szalon bravúros gyorsasággal teremtett ismételhető példát és vitathatatlan sikere után most a magyar képzőművészet világszínvonalú bemutatkozásának lehetünk megbecsült tanúi. A következő esztendőben az intermediális és fotóművészet, a negyedik évben az iparművészet és tervezőművészet (dizájn) mutatkozik be, hogy ötödikként, 2018-ban az élő népművészet tegye tiszteletét ebben az épületben, bizonyítva, hogy a vizuális művészet világsodrában Magyarország az élvonalhoz tartozik. Az állampolgárnak erről pedig érdemes tudnia. Az ötműfajos ciklus ezután újra és újra ismétlődni fog.
    Az alkalmak megkérdőjelezhetetlenül nem csak művészettörténeti, de történelmi jelentőségűek is lehetnek, mert visszaadhatják a magyar művészet teljességének ezt a kultikus jelleggel bíró, de sokszor „eltulajdonított" épületét…
        Jó kimondani, hogy ilyen létszámú művészeti együttlét még soha sem volt egy időben ezekben a kiállítóterekben mint most, ahol több mint kétszáz alkotó művei vannak jelen, s a számítógépes Tár-helyen újabb nyolcszázan több ezer mű bemutatását vállalták. A műfaji és művészetfilozófiai spektrum tehát ilyen imponáló mértékben szélesedett.
      De miért is Nemzeti Szalon ezek után a ma induló bemutatkozás? Mert mindannyian alkotó nemzettársaink a kiállítók és mint ilyenek szemlélik a világ ezer árnyalatú értékeit és az emberi lélek mindennapi változásait. Szalon pedig azért, mert a régi otthonok és közterek szíve is a szalon volt, ahol mint központi találkozóhelyen, a gondolatok és a szívdobbanások élő közösségében élték meg örömeiket, hallgatták meg érveléseiket és békés együttlétben őrizték meg ugyanakkor szuverenitásukat. Ezzel a gyönyörűséggel semmiféle nyelvészkedés vagy ironizálás nem vetekedhet.
    S mit tesz Isten, velünk egy időben magángalériák és civil szervezetek is kiállítások sorát rendezték meg, így a magyar képzőművészet bemutatkozása még teljesebb lett. Köszönjük nekik, hogy ennek széles hatósugarú művészeti területnek a hitelét, sokszínűségét ezzel a gesztussal növelni segítik. Bizonyíték lett ez arra, hogy együtt többek vagyunk.
    Az a tény pedig, hogy ugyanebben az időben a Magyar Nemzeti Galéria hetven év magyar képzőművészetének emblematikus erdélyi értékeit hozta el ajándékként a Budai Várba, ennek az egész kiállítási menetelésnek a megkoronázása lett, méltó tiszteletadás a magyar képzőművészeti társadalom és megismerésére vágyó közönsége felé.
    Ilyen módon válthat át az alkotók terhére folytatott méltatlan harc a művek egészséges vetélkedésére, ahogy az az Altamírai barlangrajzok óta a világ művészeti berkeiben természetes módon működik és folyamatosan világra hozza a változások és fejlődések pozitívumait.
      A mai nappal induló Képzőművészeti Nemzeti Szalon megvalósításáért (Itt és Most) köszönettel tartozik a Magyar Művészeti Akadémia a műveikkel résztvevők ezres táborának, a kiállítás kurátorának, Mészáros Júlia művészettörténész asszonynak szakértelméért és elszántságáért, Szegő György építőművész igazgató úrnak, szervező és tervező munkájáért és illő köszönet a Műcsarnok szakapparátusának az építkezés és rendezés pontosságáért és eleganciájáért.
      Nem hagyhatom köszönő szó nélkül a kiállító művészeknek példás affinitását a Nemzeti Szalon gondolatához, s hogy a fel-feltámadó ellenszelek fújdogálása mellett is vállalták egymást és rokonlelkű indíttatásaikat. Köszönet ez egyben az Akadémia Képzőművészeti Tagozatának, melynek szervezeti keretei között a művészeti közélet íly módon történő erkölcsi megújításának gondolata szerető támogatásra talált.
      A Magyar Művészeti Akadémia, s magam is, bizakodással várjuk azokat a látogató ezreket és tízezreket, akik a művészetek megváltó szerepében bíznak inkább és nem a mindennapi utcai nihilizmusok vagy önimádó magánfilozófiák életbentartásának fontosságában. Kérem Önöket, hogy látogatások meditációiban nyissák ki szíveik ajtóit, hogy a művek mondanivalói az alkotók szándékai szerint találjanak igazi otthonaikra, mert ennek jött el rendelt ideje.
 
Budapest, 2015. április 25. *
A szalon a kortárs magyar képzőművészet sokféleségéről kíván átfogó képet adni. Ennek jegyében a szombattól 205 alkotó munkáit bemutató tárlat a Magyar Művészeti Akadémia által elindított Nemzeti Szalon sorozatba illeszkedik.
N. Mészáros Júlia kurátor legalább hatezer kortárs alkotást nézett meg és azok közül próbálta kiválasztani azokat, amelyek némileg mások, mint amit ismerünk – tudtuk meg a házigazdák által szervezett sajtóvezetésen.
A tárlat olyan nagy mesterek életművéből is új jelenségeket szeretne felmutatni, mint Keserü Ilona, Konok Tamás vagy Orosz István, és néhány, a közelmúltban elhunyt művész – például Hantai Simon, El Kazovszkij vagy Körösényi Tamás – munkái is bekerültek az anyagba.
Szegő György művészeti igazgató hangsúlyozta, hogy még egy ilyen nagyszabású válogatásból is sok arra érdemes művész óhatatlanul kimaradt, a Műcsarnok felhívására azonban maguk az alkotók is feltölthették munkáikat, így Tár.hely címmel az M0 kiállítótérben további 750 művész alkotásai tekinthetők meg digitálisan.
N. Mészáros Júlia a hatalmas anyagot témák és motívumok szerint rendezte el. A művészet mindig aktuális kérdéseivel, a léthez, a térhez és az időhöz való viszonnyal foglalkoznak például Konok Tamás és Kovács Attila munkái, Rákóczy Gabriella 24 N című sorozata pedig saját rendszert épít fel egyszerű geometriai eszközökkel.
Kép és szöveg kapcsolatát vizsgálja Balaz Blazej és Tót Endre, Keserü Ilona újabb vásznai tér és szín kapcsolatát kutatják, míg Bibok Piroska homokszobrai egy igen efemer anyagból próbálnak meg örökérvényű üzenetet megfogalmazni. Női identitáskérdésekkel foglalkoznak, a testábrázolás új útjait keresik Verebics Ibolya, Kusovszky Bea és Fajgerné Dudás Andrea Júlia festményei, Polgár Botond pedig a mitológiából választott témákat töredékes nőszobraihoz.
Fülöp Gábor Játszótér című installációjában labdázó ufógyerekek festenek fel egy ember nélküli jövőt, Tolnay Imre, Boros Miklós János vagy Uri Asaf ezzel szemben szelídebb hangon vizsgálják az embert körülvevő természetet. Domián Gyula és Kiss Zoltán A belső templom című nyloninstallációja egyfajta szubtilis szentélyt rajzol ki a Műcsarnok apszisában, Gergely Réka vasszobrai pedig a japán kultúrát idézik meg letisztultságukkal.
Selbst című, kultúrákon átívelő sorozatában Engler András bronz szoborportrékban örökítette meg magát, míg Sudár Péter festményein keresi saját művészi szerepét. A látogatók is átrendezhetik Martus Éva interaktív képekeit, amelyek mellett Debreczeni Imre sci-fi ihlette képeivel és Erős Apolka finoman futurisztikus betonszobraival találkozhatnak. Egymással szemben helyezkednek el feLugossy László és Wahorn András képei is.
Tízméteres installációt hozott el a Műcsarnokba a Londonban élő Bolygó Bálint. Az általa alkotott gép automatikusan újra- és újrarajzolja a hatalmas papírfelületet a július 19-ig látogatható kiállításban.