A Magyar Nemzeti Galériában 2013. február 8-tól május 5-ig tekinthető meg a Thorma János, a magyar Barbizon festője című kiállítás. A tárlat egy nemzetközi kiállítás-sorozat utolsó és legjelentősebb állomásaként Budapesten mutatja be a művész évtizedek óta nem látott vagy teljesen ismeretlen remekműveit. A Kecskeméten, Kiskunhalason, Nagybányán, Münchenben, Stuttgartban illetve Berlinben bemutatott kisebb tárlatok után a budapesti kiállítás - jóval több műalkotás felvonultatásával - árnyaltabb betekintést nyújt az életmű egészébe.
A kiállítás Thorma művészetének eddigi legteljesebb bemutatása, különlegességét pedig az adja, hogy, a festő halála után 1939-ben rendezett rövid tárlat kivételével, a művésznek még soha nem volt gyűjteményes kiállítása Budapesten. Pedig Thorma János az 1896-ban megalapított, majd európai hírűvé vált nagybányai művésztelep és festőiskola egyik alapító tagja és számos, a modern magyar festészetet meghatározó művész mestere volt. Thorma már fiatalon rendkívüli sikereket ért el, nemcsak hazánkban, de Münchenben és Párizsban is. Életének és festői működésének legfőbb helyszíne azonban a magyar Barbizonnak is nevezett Nagybánya lett. Plein air festészete itt érett be igazán. Sodró, tüzes színeivel, fénnyel teli, nagy levegőjű tájaival egyre elevenebb műveket alkotott. A Magyar Nemzeti Galériában bemutatott közel százhúsz festmény és rajz jelentős része eddig nemcsak a nagyközönség, de a szakma számára is ismeretlen volt.
Thorma János életművét hét nagyobb egységben tárjuk a közönség elé. A drámai hatású, Szenvedők című alkotása a korai müncheni évek naturalizmusához kapcsolódik, s az 1890-es évek moralizáló életképeit felvonultató egység főműve. Külön szekcióban mutatjuk be Thorma János portréművészetét. Ez a műfaj is inkább a művész müncheni és párizsi éveihez kötődik. Thorma portretista kvalitásait Iványi Grünwald Béla későbbi feleségéről, Bilcz Irénről készült portréja fémjelzi. Ez a mű a magyar szecessziós portréművészet egyik legszebb és legismertebb alkotása, s egyben a mostani kiállításnak is emblémája. A történelmi képeket bemutató kiállítási egységünk a festő két legjelentősebb műve, a Talpra magyar! és az Aradi vértanúk köré szerveződik. E művek szépen példázzák, hogy Thorma hogyan próbálja megújítani a történelmi festészet addig túlnyomórészt magányos, arisztokrata hősöket középpontba állító műfaját, ugyanakkor azt is megmutatják, hogy a nagy, nemzeti sorskérdések a hagyományos történelmi festészet eszközeivel a 20. század elején már nem fejezhetőek ki. Thorma János festészetének egyik legnagyszerűbb egységét azok az 1900-as évek elején festett monumentális népi életképek alkotják, amelyeken a modern naturalizmus és plein air festészet tanulságai éppúgy megfigyelhetők, mint a művész spanyolországi útjának inspirációi. A Kártyázók, az Október elseje vagy a Kocsisok között című műveket felvonultató szekcióban nemcsak a spanyol barokk nagy mesterei, mint pl. Velázquez hatásáról beszélhetünk, hanem arról a közeli kapcsolatról is, amely a modern spanyol festészet Thormával csaknem egykorú mestere, Ignacio Zuloaga színpompás és monumentális életképeit és Thorma hasonló felfogású műveit köti össze. Thorma alkotásainak zöme Nagybányán készült, s fő ihlető forrásuk is a napfényben fürdő, tiszta levegőjű nagybányai táj volt. Magától értetődő, hogy az olyan jól ismert remekművek, mint pl. az Ibolyaszedők vagy a Hazatérő külön nagybányai egységben kapnak helyet. Ez a tipikusan nagybányai tematika és stílus Thorma élete végéig meghatározója lesz művészetének, s a kései munkákat bemutató szekcióban is ezek a művek kapnak hangsúlyt. A művészetpedagógus Thorma Jánost tanítványaitól való idézetekkel elevenítjük meg, a kiállításban elhelyezett monitoron pedig a művészről, illetve egyes alkotásainak restaurálásáról szóló filmeket vetítünk.
A kiállítás több közgyűjtemény és magángyűjtő közreműködésével valósul meg: a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a szegedi Móra Ferenc Múzeum, a debreceni Déri Múzeum, a miskolci Herman Ottó Múzeum, a kecskeméti Katona József Múzeum és a kiskunhalasi Thorma János Múzeum anyaga mellett számos hazai, valamint német és román magángyűjtemény tulajdonosa járult hozzá kölcsönzéseivel a budapesti kiállítás megrendezéséhez.
A kiállítás kurátora: Büki Barbara
