Horváth László felvétele

Ennek is köszönheti napról napra gyarapodó fotókészletét, melyet igénybe lehet venni, ha az eseményről nyomtatott vagy elektronikus sajtóban közölni akarnak egy jellegzetes Horváth László képet.

Munkásságának bizonyítékképpen, a Kolozsvár Társaság termeiben megrendezte az „Ember és környezete” című kiállítását, amely talán abban nyújt újdonságot, hogy Horváth Lászlói módon tárja elénk a minket körbevevő környezetünket. A digitális technika adta lehetőségek segítségével fogalmazza meg, mi minden mellett megyünk el anélkül, hogy kellőképpen odafigyelve, meglássuk mindazt az érdekességet, melyet a művész vizuálisan rögzített.

A kiállítás megnyitóbeszédét dr. Farkas György, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Filmművészet, fotóművészet, média szakának tanára tartotta. Mivel nagyon sok fotókiállítás nyílik meg Kolozsváron, ahol úgy néz ki, mindenki ért a fotóhoz. Engedtessék meg nekem, bővebben idézzek abból a szakmailag is helytálló szövegből, amit dr. Farkas György tanár úr mondott.

„Horváth László egy megszállott fotós. A kitartóan és következetesen végzett munkának, fotózásnak a megszállottja, a szó legnemesebb értelmében. És hozzá kell tennem, mindezt komolyan, de a képek nézőivel Romain Rolland öreg Colas asztalosmesterének összekacsintó cinkosságával teszi. Nem idegen számára a finom humor sem.

Horváth László változatos témájú és egyéni látásmóddal komponált képei jó szemre és dicséretes érzékre utalnak. Tulajdonképpen nem is lenne szükség semmiféle magyarázatra vagy a figyelem irányítására. A sikeres és nagyon változatos témájú, de mindig a körülöttünk zajló élet és személyiségek megörökítésének képei magukért beszélnek.

Minden nyilvános megmérettetést vállaló fényképész az egyetemes fotóművészet gyakorta szakrálisnak mondott kereteit kell, kihívásként kezelje. Ezt Horváth László a maga módján teszi.

A kiállított képek nem egy képzeletbeli környezetbe, hanem a mindennapok világába, annak gyakran apró részleteibe kalauzolnak.

A fotók egyrészt a keresés, a jelen és a társadalmi-kulturális hangulat kutatását, másrészt pedig az egyensúly, kikapcsolódás és harmónia hármasát tükrözik. Kíváncsisággal és empátiával közelíti meg a világot, képeire nem a pátosz és távolságtartás, hanem az emberi közelség a jellemző, amely a nézőben gondolatokat és érzéseket kelt.”

Aki gondolatait és érzéseit képi formába tudja foglalni, arra oda kell, figyelni. Horváth László, köszönhető korának, a belülről fakadó művészi érzékenységének, még sokszor felhívhatja figyelmünket arra a rendkívül érdekes és valójában értékes világra, melyben élünk.

Csomafáy Ferenc